Jean-Marie Gustave Le Clézio kapta az irodalmi Nobel-díjat

Az 1940-ben született francia író, Jean-Marie Gustave Le Clézio kapta 2008-ban az irodalmi Nobel-díjat, ahogy ezt többen várták: "új kiindulási pontok, költői kalandok, érzéki extázis szerzőjének, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatójának".

A Franciaország gyarmatán, Mauritiuson született édesapja és anyja is. Le Clézio sokáig élt Nigériában is, de Franciaországban nevelkedett egy kis faluban, Roquebilliére-ben. Nyolc évesen kezdett el verseket és írni és képregényeket olvasni. 1974-ben költözött Nigériába anyjával és testvérével. Nizzában végezte az egyetemet, ahol irodalmi tanulmányokat folytatott, hétévesen írta első könyvét a tengerről.

23 évesen mutatkozott be első regényével (Le Procés Verbal), amit Renaud-díjat kapott és Goncourt-díjra jelölték. A regény eddig nem jelent meg magyarul, főszereplője, Adam Pollo érzékeny fiatalember, aki a városban sétálva hosszú monológokban fejti ki véleményét a társadalom érzéketlenségéről, végül pszichiátriára kerül. A regényt gyakran hasonlítják Camus Közönyéhez és Sartre Undorához.

1967-ben katonai szolgálatát Thaiföldön tölti, ahonnan elküldik, mert erőteljesen bírálta a gyerekprostitúciót. Mexikóba küldték, hogy ott fejezze be a katonai szolgálatát, majd a Latin- Amerikai Intézetben( Institut d'Amérique Latine) dolgozik. Ekkor lesz az indián kultúra szenvedélyes rajongója. Több mint harminc könyve jelent meg eddig, köztük novellák, esszék, regények, két fordítás.

Az 1970-es évektől már higgadtabb, letisztultabb stílusban születtek J.M.G. Le Clézio művei, irodalmi prózájában, esszéiben a gyermekkor, az utazás, a kisebbségek sorsa, a környezetvédelem maradt visszatérő téma. 1980-ban nagy áttörést jelentett a Sivatag (Désert) című regénye, amely az észak-afrikai elveszett kultúrák és Európa kontrasztját mutatja be nem szeretett bevándorlók szemszögéből. Ettől kezdve a nagyközönség is kegyeibe fogadta. Legújabb magyarul megjelent munkája a 2003-ban született Körforgás (Révolutions) című regény.

1994-ben a Lire olvasói szerint a francia irodalom legnagyobb alakja ő. Magyarul 1975-ben jelent meg Tellér Gyula fordításában a Terra Amata, később a Körforgás, a Gyalogember, A láz és A háború jelent meg.

A Notre-Dame tornyaiban jelent meg az Amikor Beaumont megtudta, mi a fájdalom című szöveg, a Huszadik századi francia novellákban és a Szerelmesek éjszakájában (Európa, 1970) a Gyalogember, a Huszadik századi francia novellákban (Noran 2005), Hátra (In: Égtájak, 1967), Aki sose látta a tengert (In: Égtájak, 1979). Megjelent az "Onitsha" c. regénye is magyarul, az Aranyhalacska 1998-ban az Európánál.

1985 óta ő az első francia író, aki elnyerte a díjat, akkor Claude Simon kapta.