Az alvilági rap legnagyobb magyar képviselője, Ogli G új videoklipjének forgatására invitált minket. Oglival még piros autójának kalandos visszaszerzésekor barátkoztam össze. Akkor frenetikusan éreztem magam vele, azért akartam újra látni. Most nem volt olyan jó, mint múltkor, a komoly munka miatt nem volt elég laza.
Valóra vált a börtöntöltelékből lett nagyra nőtt óvodás álma: Ogli G végre lemezszerződét kapott egy majortől, hamarosan az Universalnál fog kijönni egy albuma. Az örömteli eseményt Ogli G és díszes baráti köre egy csaj-fux-menő kocsi-bulizunk témakörű videoklip forgatásával ünnepelte. Egyik slágergyanús szerzeményéből, a Magyarok lánya címűből készült most klip, természetesen nem a feminizmus által ihletve. „A csili-vili, nagyon jó csajok, full puccparádé szellemében” – ahogy ők mondják. A munkálatok egy fagyos éjszakán zajlottak a Ferenciek terén egy külső és egy belső helyszínen.
„Bandázós jelenetben csajt már egyáltalán nem akarsz látni?” – kérdezte Oglitól a rendező, akit csak Gino papa néven emlegettek. Nem csoda, hogy nem akart, mert hamar elfogytak a szebb lányok. A húsz-harminc fős seggrázó csajfelhozatalból az óriásira plasztikázott mellű szőke hölgynek és a bugyiját mutogató, hosszú lábú tininek volt a legnagyobb sikere, ők kapták a legtöbb műsoridőt. Feltűnt a színen egy fontos embernek tűnő arc, Big Moneynak hívták, aki annyit mondott el magáról titokzatosan: „Én olyan vagyok, mint a Pet Shop Boysból a tag, aki sose énekel.” Tényleg nem énekelt, csak jelentőségteljesen állt Ogli G oldalán végig.
A Mátyás Pincével szembeni parkolóban, az első helyszínen délután öttől fagyoskodtak az önként jelentkező neccharisnyás lányok szuperminiben. Mindenki tudja, hogy az életigenlő hiphop-klipek nem szólnak semmiről a földi javak mutogatásán kívül, ezért csak négy órával a kezdés után mentem oda. Szóba elegyedtem két tizenéves miniszoknyással, akik közül csak egy beszélt. Őt wiwen hívták meg a forgatásra, Oglit ismeri szegről végről. „Már csináltam ilyet,” – mondta az autodidakta gogotáncos lány „a Bartók Krisztián klipjében táncoltam, de nem vagyok büszke arra, mert az egy nagy szar volt. Ez viszont egy kurva színvonalas klip lesz, iszonyat látvánnyal” – lelkesedett. Pedig sehol egy Godzilla, és még repülő csészealjakat sem lógattak föléjük.
A látvány az volt, hogy a parkolóban egy Chrysler és egy Dodge terepjáró között álltak a srácok, és úgymond gizdáztak. A lányoknál ez a fenék erotikus féregmozgását jelenti, úgy kell csinálniuk, mintha a kamerát akarnák elcsábítani. A fiúknál pedig pont az ellenkezőjét: goromba nézéssel, és fenyegető testbeszéddel kell elijeszteniük a kameramant. A látvány része a dolognak a világításon és a sminken kívül abban merült ki, hogy a kamera folyton közeledett vagy távolodott a szereplőktől. Szédületes.
A lámpára vetődő éji lepkéhez hasonlóan kameraérzékeny Ogli G interjút adott a Story tv stábjának a forgatási szünetben, amiből elcsíptem, hogy „a dalban mindenféle keleti dallamvilág van, de igazán hipháppos meg táncolható”. Tulajdonképpen az egész felvétel egy nagyon hosszú forgatási szünetnek tűnt, és néhány szereplőt elnézve, nem csak nekem.
”Gyere egy kicsit, Hajnikám, mutatok neked valamit” – csalogatott oda egy autóhoz, egy vadító Pontiachoz a helyzetet uraló Ogli. Azt kellett néznem, hogy pörög a felnije, mint a filmekben. Néztem és hagytam, hogy rám ragadjon Ogli őszinte, gyermeki öröme. Nemrég három amerikai import autóval bővült Ogli baráti körének gépkocsiparkja, ez pont jól jött a klipforgatáshoz. „A Skorpió Security Kft.-t mindenképpen vegyük bele majd a cikkbe, oké?” – persze, hogy oké. A céget vezető ikerpár szponzora volt a forgatásnak, ami az egyik haverjuk szerint kétmillió forintba került.
Az Ogli G-t körülvevő emberek nagy része az őrző-védők családjába tartozónak tűnt, de voltak köztük elegánsabb öltözékű emberek, akik nagyon szigorúan néztek. „Az én kurva anyámat?” – üvöltötte az egyik ilyen, Scorsese-filmből előtoppant figura, majd erőteljes rúgó mozdulatot tett. Épp egy anekdotát adott elő.
A videoklipben majd annak kell látszódnia, hogy milyen jól elbulizza az életét Ogli a barátaival és a könnyűvérű macákkal. De a híd alatt karibi hangulatot belülről kellett előidézni minimum 45 fokos kisüsti pálinkával. Némely lánynak még a kétsoros szöveg memorizálása is nehézséget okozott, de legalább volt min röhögniük az odasereglett hímeknek. Azt kellett mondaniuk: „Bulizunk a dzsível” – a második sort már elfelejtettem.
Mikor a lányoknak lila lett a szájuk, beküldték őket a belső helyszínre, ahol maratoni várakozás következett kellemes arab társaságban. Az Erzsébet híd pesti hídfőjénél egykor az Arató diszkónak is teret adó pincehelyiség helyén most éppen arab diszkó működik, orientális díszlettel, rém büdös női vécével, finom pizzával és vízipipákkal. Ide fotósunk már nem mert lejönni, csak vakmerő videós stábunk merült alá.
Az eredeti terv szerint este tízig forgattak volna kint, és utána egyből kezdődött volna a benti jelenet hastáncosokkal, vonagló csajokkal és a kamerát ijesztgető Oglival, de kicsit elcsúsztak a dolgok. Éjfél körül értünk le az arab diszkóba, ahol kb. hajnal háromig nem történt semmi várakozáson kívül, ezért muszáj volt a kinti lélekmelegítőnek szánt unicumozást tovább folytatni. Mivel elfelejtettem, hogy előtte bevettem egy Cataflamot, végül botrányosan rossz állapotba kerültem, mozogni is alig tudtam. Itt a hastáncostól és a bárpultostól kezdve a vécésnéniig mindenkivel szociohorrorba illő mélyinterjúkat készítettünk. Hogy közben sokat nevettem, csak annak volt köszönhető, hogy nem éreztem a testemet, a lét elviselhetően könnyűvé vált.
Egy-két feltűnési viszketegségben szenvedő, kidobószerű embernek annyira szerepelhetnékje volt aznap, hogy a végén már azt hittem, direkt állították ránk őket figyelemelterelő céllal. Az egyik legkitárulkozóbb őrző-védő sztorijai elsőre érdekesnek tűntek. Elmesélte, hogyan kísérték Korda Györgyöt Tahitótfaluban az eperfesztiválon (nem tangóharmonikán), meg hogy "szét fogja baszni a száját" Oláh Ibolyának, mert szerinte egyszer ellopta a cigijét. Volt ideje minden fontosabb védelmezettjéről mesélni, a végére már arra gyanakodtam, túl sok Blikket olvas, és az egészet csak kitalálja. Ezért is hihette, hogy elájulunk Krisz Rudi, Frenreisz Karcsi, a Hooligans vagy a V-Tech neve hallatán. Neki amúgy a munkája nem szórakozás, mert zenében Dj Tiestót szereti.
Másik kedvenc öntömjénező alanyunk a világhírű lantművészként bemutatkozó Omar Bashir volt. Az iraki-magyar férfi ’91 óta haverja Oglinak, de nem szoktak együtt zenélni. Bashir annyira tudja, hogy kell jó kapcsolatot ápolni a sajtóval, hogy még a Magyar Nemzetben is a lant hercegeként emlegetik, cigány és arab zenét játszik. Én kb. akkor hagytam el a Roncsfilmbe illő riportalanyoktól hemzsegő helyszínt, amikor a bárpultos őrült tekintettel leakasztott egy szablyát a falról, és elkezdett közeledni felénk, hogy barátkozzon. Ha ettől nem ijedek meg, reggel hatkor mehettem volna csak haza, addig tartott.
Remélem már vágod, hogy ez nem csak zene
az nem lát csak bele, kinek nincsen esze!
Felteszek pár kérdést, remélem nem égés,
kellemetlen lesz majd egy kérdés csak egy megérzés!
Üldözni van kedved? Mert mi ebből élünk!
Betárazod a fegyvert, mindig forr a vérünk!
Szúrtak már meg késsel? Vertek meg már kétszer!
Undergroundos életmód öcsém tiszta szégyen!
Aki rapper látja, hogy nem vagy teli vérrel,
kurvák szokták mondani, hogy ne erővel, ésszel!
Hogy, beszóltál a honlapomon nekem már megérte!
Megbasszuk a köcsögöket az lesz majd a vége!
A Magyarok lánya című szám – ami arról akar szólni, hogy a magyar csajok a legjobbak - amúgy nem rossz, csak Ogli G hangját kell megszokni. A megszokáshoz elég pár óra. A szöveg Ogli G szokásához híven szókimondó: megtudjuk belőle, hogy kinőtte az országot, az ország legjobb csajai odavannak érte, illetve, hogy nem érti, miért éppen ide jöttünk, mi magyarok. És hogy jó a Doxája. A refrénje pedig elgondolkodtató.
„Néha csodálkozom azon, hogy a magyarok lánya
Hosszú évek óta a közel-kelet álma.”
Extra: ha szeretne kicsit tanulni a pénzszerzésről, a drogokról vagy a börtönről, olvasson el Ogli G zseniális dalszövegeiből párat.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
