Egymillió kínai festmény a hortobágyi táj ellen?

Aki eddig azt gondolta, hogy a műgyűjtők elit köreibe csak rengeteg pénzzel kerülhet be, annak jó hírrel szolgálhatunk, ő is átélheti a festményvásárlás mámorát. Nagyjából két Big Mac-menü áráért vizsgálgathatja a festő ecsetjének nyomait, végigsimíthat a kép textúráján, összehasonlíthatja a különböző korszakok munkáit, hogy aztán rábökjön arra a festményre, amivel lelki rokonságot érez.

Az antikpiac és a fárasztóan extravagáns kortársak mellett ugyanis munkálkodik a zsánerképekre szakosodott kör is, ők is olajfestékkel dolgoznak, igazi vászonra, de önmegvalósítás helyett figyelembe veszik a kanapénk színét, vagy azt, hogy saját képmásunkkal emelnénk irodánk fényét.

Miután egy rémült festőtől úgy értesültünk, hogy fillérekért dolgozó kínai művészek fenyegetik az idilli helyzetet, megkerestük a manufaktúrát működtető festővállalkozót, az internetes árverési oldalaknak dolgozó ihletett művészt, a kínai–magyar kulturális kapcsolatok építésén munkálkodó üzletembert, hogy kiderítsük, hogyan reagálnak a kihívásra.

Vágtázó lovak és balerinák

"Most kezd egy kicsit beindulni az üzlet, ami az októberi események miatt teljesen leállt" - érzékeltette piacának érzékenységét az egyik legsikeresebb magyarországi olajképgyártó cég vezetője, Czinege Zsolt. A vásárlások október 23-a után két hónapra teljesen leálltak, mesélte az erdélyi származású, negyvenéves festő. Szerinte nagyobb volt a visszaesés, mint szeptember 11-e vagy a délkelet-ázsiai cunami után.

Hallottunk arról, hogy olcsó, kínai festmények is rontják a piacot, hozakodtunk elő a semjénzsoltista művészek közt hallott pletykával, de Czinege megnyugtatott minket. A párizsi utcákon kapható képek 90 százaléka valóban kínai, de hozzánk még nem gyűrűzött be a távol-keleti dömping.

A festőből lett kereskedő szerint a vásárlási kedvet inkább a romló gazdasági helyzet befolyásolja. A havonta eladott képek számát Czinege nem árulta el nekünk, de a nagyságrendről fogalmunk lehet, ha tudjuk, hogy a cégnek havi hétmillió forintot kell kitermelnie. Ebben nem csak hat boltjuk rezsije és a dolgozók munkabére van benne, hanem a festő-cégvezető szigetszentmiklósi műhelyében dolgozó tanítványok fizetése is. A műhelyben a karácsony előtti főszezonban húsz, amúgy tíz-tizenöt festő alkot.

Hogy megtudjuk, a hétmillió forint hány festményt jelent, ellátogattunk Czinege Lurdy-házbeli üzletébe, ami nem annyira galéria, mint inkább a földszinti folyosó fala a McDonald's mellett. A falat tizenöt méter hosszan és öt méter magasságban borítják olajképek, úgyhogy gyorsan fel tudtuk térképezni, hogy a sikeres festménybiznisz magyar és mediterrán tájképeken, vágtázó lovakon és balerinákon nyugszik.

Nem az volt a legérdekesebb, hogy a festmények jó részét maga Czinege jegyzi, azaz a cégvezetés mellett aktívan alkot is. Inkább az árképzés lepett meg minket. A cédulák szerint a kis képek (20X40 cm) 120, az egészen nagyok (70X100 és felette) akár 900 ezer forintba is kerülnek, kerettel együtt. Ha viszont hármat veszünk ugyanabból a méretből, akkor csak egyet kell kifizetni.

"És mi van, hogyha csak egyet vinnék el a háromból?" - kérdeztem. "Akkor is csak a harmadát kell fizetni az árnak, de úgy nem jár mellé két másik kép" - válaszolta az eladónő. Egy Monty Python-jelenetben éreztem magam.

Fényképről festmény

A kereskedelmi festészetben, úgy tűnik, az ihletnél is fontosabb a jó munkaszervezés. Áttekinthető weboldallal és állandó festőgárdával működik, például, az Artipo nevű cég. Az igazi kereskedelmi festő alaptulajdonsága a titkolózás, állapítottuk meg, a cég munkatársa ugyanis nem akarta elárulni, hány kép eladását jelenti az a kijelentése, hogy "megy az üzlet". Megtudtuk viszont, hogy négy-öt festő dolgozik a műhelyben, és egy festő heti két-három festményt készít. Ez a legjobb esetben havi hatvan képet jelent, számoltuk ki kaján vigyorral, de aztán kiderült, hogy nagyobb megrendeléseknél dolgoznak még "beugrósok" is.

A cég a Czinege-műhellyel ellentétben nem ihletből alkot, hanem megrendelésre készít grafikát vagy olajképet. A tájképtől a portréig mindent vállalnak. Az utóbbihoz a kuncsaftnak nem kell órákig egy szoros egyenruhában műlovon feszengeni, csakis interneten beküldött fotók alapján dolgoznak.

A három éve működő cégnél a középméretű, 30X40-es képeket rendelik a leggyakrabban, 32 ezer forintot kell fizetni értük. Az árban benne van a natúr keret is. A legnagyobb képük, a 70x100-as 95 ezer forintba kerül.

Az internetes megjelenés önmagában egyébként nem az üzleti és művészi siker garanciája, tudtuk meg az Art Stúdió vezetőjétől. A cég, amely weblapján telket és szupertakarékos fényforrást is hirdet, ígéretes neve ellenére olcsó kínai festményekkel foglalkozik. A kínai büfék faláról ismert tájképekről sokat nem tudtunk meg, mivel a lapon csak egészen apró méretben láthatóak. A tulajdonos azonban hangsúlyozta, hogy azok minden lakásban jól néznek ki.

"A vevőnek tudnia kell, hogy ezek nem neves festők munkái, hanem egy olyan emberé, aki ott ült a folyóparton, és azt látta, amit lefestett" - adott hangot idealizmusának Varga Gyula.

A magyar megélhetési festőknek a jelek szerint azonban nem kell rettegniük az olcsó kínai dömpingtől, mert annak ellenére, hogy az 58x48-as kép ára csupán 4200 forint, a néhány hónapja nyitott vállalkozás nem indult be.

A tulajdonos szerint az emberek nem szívesen vesznek internetről, úgyhogy honlapjuk mellé egy igazi galériát is nyitnak majd.

A fenti tételmondatnak ellentmondanak a magyar netes árverési oldalak eredményei. Az egyforintos kikiáltási árú, nagyrészt hazai, kisebb részben kínai festmények ugyanis 4-15 ezer forintos árakon kelnek el. A festmények eredetét egyébként nehéz megállapítani, mert a távol-keleti festők képein gyakran használnak fiktív szignókat. Mindenesetre több megkérdezett eladó is azt állította kínaigyanús vásznáról, hogy azt maga festette, sőt hogy ismeretlen osztrák festő munkája.

Osztrák hegyi táj vs. kínaiak

"Még nem jutottunk el arra a szintre, mint Nyugat-Európa" - mondta elégikusan a nyolcadik kerületi műtermében festő Fehér Zoltán. A németalföldi és az impresszionista tájképfestészet közti térben alkotó művész havonta legfeljebb egy-két képet ad el.

Fehér leginkább saját témákat dolgoz fel, de megrendelésre is dolgozik. Az impressziókat azonban nem fényképekről gyűjti. "A megrendelő elmondja, például, hogy osztrák hegyi tájat szeretne, folyóval, fenyőerdővel, és én megfestem. Emailen elküldöm neki a vázlatot, és ha tetszik, megveszi. Portét nem vállalok."

Elbeszélés alapján festeni valószínűleg nehezebb feladat, Fehér ugyanis százezer forintot kér a leggyakrabban rendelt 50x70-es méretű festményért. Az árban a keret nincs is benne.

Bizonytalan üzleti pozícióban az ember érzékenyebb, Fehér Zoltán talán ezért nevezte "katasztrofálisnak" a kínai festmények piacra gyakorolt hatását. "Kínában iparszerűen gyártják az olajképeket. Van, hogy a festők már csak egy nyomatot színeznek ki, és azt is el tudom képzelni, hogy egy képen többen dolgoznak, mindenki csak egy részletet fest, mert úgy gyorsabb."

Van Gogh kismacskákkal

A gázlámpa fényénél robotszerű mozdulatokkal festő kínaiak víziója nem hagyott nyugodni minket, ezért elindultunk az egymillió kínai festmény felkutatására, az Ázsia Centerbe. Hiába számítottunk azonban bálában álló, vágott szemű ásító inasokra, a kínálat még egy egészen kicsi demagógiához sem volt elég.

Festményekre csak az egyik oldalfolyosón bukkantunk, és azok valóban magukon viselték a sorozatgyártás minden jegyét. A páfrányszerű egyenfákkal borított egyentájakat választhattuk naplementével, hegycsúcsal, vízeséssel, sőt egy nagyobb vászonra dupla vízesést álmodott a távol-keleti művész.

Az árak megdöbbentően alacsonyak voltak. Csak 2800 forint kell ahhoz, hogy bárki kínai büfés hangulatot adjon lakásának, és a legnagyobb, 120 centi hosszú hosszú tájkép is csak 3800 volt. Ha rögtön tízet veszünk egy méretből, akkor 1000-1500 forinttal csökken az ár, ami már úgy is megéri, ha egy nagy zacskóban, külön-külön kapjuk meg a vásznat, a keretet és a felhasznált négy tubus festéket. És akkor még sehol sincs a szállítás és a kis kínai munkaereje.

Miután lelkileg is közel kerültünk a távol-keleti festőhöz, utánanéztünk, vajon fel tudjuk-e venni vele a kapcsolatot. Bár a szorgos művészt nem sikerült elérnünk, rábukkantunk számos kínai festménygyár honlapjára. A gyár kifejezés nem rokokós nyelvi burjánzás, hanem tény. A világ minden részére szállító Oilpaintings Art nevű cég működése inkább üzemet, mint művészeti műhelyt idéz.

A cég 450 festője csoportokban alkot. Vannak állatra, emberi alakra, portéra, tájra, csendéletre, impresszionizmusra és kortárs stílusra szakosodott művészek. A magas színvonalat a kézi munka és a minőségi ellenőrök biztosítják.

Minket annyira meggyőzött, hogy mindez az egyediség és a magas színvonal záloga, hogy azonnal rendelést adtunk le a cégnek. Van Gogh napraforgóit szerettük volna megszerezni, de a kompozíció lágyítása végett két játszadozó kismacskát képzeltünk el a váza elé. Ötven példányban.

Már másnap választ kaptunk a cégtől. Örömmel jelentjük, hogy a cég 15 dollárért (2800 forint) készít Van Gogh-utánzatot, kismacskákkal együtt a festmény 20 dollár, azaz csupán 3800 forint.