Határokon átívelő civil összefogással újították fel a hajdani Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb őrházát a romániai Gyimesbükkön (Ghimeş-Faget). A vasúttörténeti kiállításnak otthont adó épületet pünkösd napján nyitották meg az érdeklődők előtt, az átadásra Budapestről nosztalgiavonat érkezett a helyszínre.
A történelmi Erdély legkeletibb településén, Gyimesbükkön áll a 30. számú vasúti őrház. A Tatros folyó és a vasútvonal itt hagyja el Erdélyt és lép át Moldvába. Az épületet és a mellette lévő, XVII. században épült Rákóczi-vár romjait évről-évre turisták ezrei keresik fel.
Az őrház 1897-ben épült a magyar és a román állam közti szerződés alapján, a Csíkszereda-Gyimesbükk-Palánka-Kománfalva vasútvonal részeként, néhány méterre a hajdani román-magyar határtól. A vonal érdekessége, hogy mintegy 140 hídra és viaduktra volt szükség a megépítéséhez. Ezek közül a legnagyobb a mindkét világháborúban felrobbantott Karakó-völgyhíd, 226 méter hosszúságával és több mint 64 méteres magasságával. Az ugyancsak ezen a szakaszon található lóvészi alagút 1012 méteres magasságban keresztezi a Kárpátok fő gerincét. Az egykori határátkelőn, Gyimesbükkön, Pfaff Ferenc építész tervei alapján emelt vasútállomás méreteit (102 méter hosszú és 13 méter széles) és eleganciáját tekintve a szegedi és a fiumei állomásokkal vetekszik.
A 30. számú őrházat 1920 után a román vasúttársaság, a CFR használta, 1940-től 1944-ig ismét a MÁV, illetve a Magyar Honvédség. Ekkor az épület pincéjében és mellette lőrésekkel ellátott bunkert alakítottak ki. Az őrház 1944-től újra a CFR-hez került, majd sokáig elhagyatottan állt, mert a román vasúttársaság a 60-as években megszűntette az őrházi szolgálatokat. Az épület néhány éve Deáky Andrásnak, a helyi iskola nyugdíjas igazgatójának tulajdonába került, aki azt a helyi önkormányzatnak ajándékozta, majd Erdélyben és Magyarországon gyűjtést indított az őrház felújítására. Magyarországon a Budakeszi Kultúra Alapítvány karolta fel az ötletet, és a helyi adományokkal együtt összegyűjtötték a szükséges összeget. Az eredeti tervekben csak az épület rendbetétele szerepelt, de az időközben beérkezett újabb adományoknak köszönhetően az őrház környezetét is helyreállították a szervezők. Az ingatlan korhű kerítést kapott, körülötte padokat és asztalokat állítottak fel, emellett pedig elkészült egy vasúti aluljáró is, amelyen keresztül a Rákóczi-vár maradványait lehet biztonságosan megközelíteni. Az őrháznál tábla őrzi a támogatók nevét.
A gyimesbükki önkormányzat, a szervezők és az alapítvány pünkösdvasárnap avatta fel az épületet és környékét. Délben a közelben lévő kontumáci kápolnában közös szentmisét tartott a gyimesbükki plébános és Böjte Csaba ferences szerzetes, aki ugyanezen a napon szentelte fel legújabb gyermekmentő házát a településen. A csíksomlyói búcsúra és az őrház átadásra az Indóház vasúti magazin és a Kárpát-Európa Utazási Iroda különvonatot indított Budapestről; a szerelvényt az ipartörténeti értékként számon tartott 017-es Nohab húzta Gyimesbükkig azon a vasúti pályán, ahol hatvannégy éve nem járt magyar mozdony. Az ünnepség záróakkordjaként a Nohab az állomásról a felújított őrház mellé gurult.
Az alkalomra a Budakeszi Kultúra Alapítvány megjelentette Sebő Ödön A halálra ítélt zászlóalj című könyvét. A mű az akkor 24 éves magyar főhadnagy és az általa vezetett zászlóalj 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között vívott védekező harcainak és az orosz gyűrűből való sikeres kitörésének állít emléket.
A gyimesbükki állomás közelében lévő őrház felavatása után az állomás épületének falán elhelyezték az építész, Pfaff Ferenc (Mohács, 1851. nov. 19. - Bp., 1913. aug. 2.) emlékét megörökítő, román-magyar-angol nyelvű emléktáblát is.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
