Pajor Tamás talán a leghíresebb magyar megtérő, de biztosan az egyetlen, akinél ezt a folyamatot filmre is vették, igaz, Xantus János Rocktéritő című féldokumentum-mozijának nem ez volt az eredeti célja, de a rendező szerencséjére éppen ott volt a videókamera, amikor 1987-ben Pajor kijelentette: "A drog helyére beült a Szentlélek".
Úgy beült, hogy a Neuroticnak jól vége is lett, helyette Pajor az Amen nevű formációval csinált pár lemezt, mérsékelt sikerrel és olyan szövegekkel, mint "Hidd el nekem, hogy szeret az Úr / Ő a Király és Ő az Út / Jöjj és ne félj, kelj fel és élj / Hidd el nekem, hogy szeret az Úr". Ezenkívül leginkább mint a Hit Gyülekezetének illusztris, első sorban ülő tagja, illetve ettől nem függetlenül mint a "Vidám Vasárnap, nyílik már a börtön, mondj búcsút a vaságynak"-típusú szövegek szerzője volt jelent a magyar köz- és hitéletben.
Van, aki úgy gondolja, hogy Pajorból csak a Rocktérítő miatt lett a nyolcvanas évek undergroundjának kulturális ikonja, ebben nyilván van is igazság, bár a Neurotic zsenialitását talán senki sem kérdőjelezi meg. Az énekes-zenészt azonban megtérésével egyi dőben nagyjából le is írta az ezzel egyáltalán foglalkozó közvélemény, az új lemezt hallgatva azonban meg kell hogy állapítsuk, ez korai volt. A karizmatikus áhítat alól ismét felbugyog a zsenialitás, és az csak egy apró különbség, hogy Pajor mindezt már Istentől való tálentumnak tartja, amivel jól kell gazdálkodnia.
Pajor Tamás új nagylemezéről a legjobb lenne úgy írni, hogy csak idemásolunk pár dalszöveget, aztán aki ahogy, de ezt a lehetőséget jó ritmusérzékkel már ellőtte - a lemezt is megjelentető Hit Gyülekezetéhez közeli - Hetek újság, úgyhogy marad a hagyományos megoldás. Nézzük tehát először is a borítót.
A toknak azonnal megítéljük az 5,3 pontot ("Flitter Irinán, kék kűrruhát hord Andrej / Fünf komma acht, fünf komma neun, fünf komma drei" - lesznek azért idézetek), a nyomokban pszichedelikus, ötvenes éveket idéző dizájn, a félrefésült frizurájáról könnyen felismerhető újjászületett Pajor, kommunista szocializmust boldogan építő munkásparasztok, díszítésként pedig girlandos falfestőhenger-minták, Szula László munkája simán a magyar mezőny felső szegmensében van.
A cím (Önök érték) szóviccekkel nehezített szövegvilágot előlegez, ami tagadhatatlanul tud fárasztó lenni, de ha van egyetlen ember Magyarországon, akinek ez jól áll, az éppen Pajor Tamás, tekintve, hogy ő alapozta meg itthon a műfajt, és egyúttal mellékesen a magyar rapnek is adott egy lökést (amit a nagyközönség számára egyébként nem más, mint maga Fenyő Miklós importált '84-es, Jól nézünk Miki című lemezével, a breaktánccal együtt. A szóvicc-rap csomagot aztán pár évre rá adoptálta, vagy hogy is mondjuk, kreatívan felhasználta Geszti Péter is a Rapülőkkel, természetesen a piaci szempontok maximális szem előtt tartásával.) Itt is van egy visszafogott rapbetét az apokalipszisről szóló Kezdődik című számban, "Dunában cirkált cirka az Auróra / De mohón vált át a nép most az euróra" kezdettel.
A sejtés nem csal, a lemez a Hungarian Identity Development Research Institute automata telefonközpontjának intrója után az Őrizd a lángost! című számmal bele is csap, például hogyaszondja: "Nem Tahiti ez, hanem Tahitótfalu / Egy lacikonyha, ahol a kanalad alu / A Lada alatt gyűlik olajtócsa / Benne tükröződik az ólajtócska", ez a lemez egyik fő témája egyébként, mármint a szoci életérzés ("Itt maradt hetvenötből a mi kis diktatúránk"), másik fő téma nem meglepő módon a hit/megtérés, van egy droghalálos dal is (A Horváthék fia), ami szintén nem meglepő egy egykori morfinistától, és Pajor megénekli a holokausztot is két dalban (Rosenberg Dani, Soá többé).
Utóbbi témához Magyarországon egyedülálló módon nyúl, egyszer megemlítve saját érintettségét is: "Pszichológusok mondják, van harmadik nemzedék", és ilyen versszakokat énekel érzelmes gitárkísérettel: "Elvitték a fűszeres Goldsteint, a zenetanár Klein Manót / A házban ő volt a legjobb fej, és Weiszt, a legrégibb lakót / Vitték Zimmermannt az elsőn, és két lányát Katót, Lizát / Az irodalmár Kardos Ernőt, pedig ő katolizált". Pajor valószínűleg ilyesmikre gondolt, amikor töménynek nevezte a lemezt.
Zeneileg viszont nem megterhelő az album, túl sok újdonságot ugyanis nem kell befogadnunk, Pajor Tamás, illetve a számok felénél a zeneszerzésben besegítő Fejes Zoltán és Szentkirályi György (ők szintén hitgyülis zenészek), a Neurotichoz hasonlóan leginkább hozott anyagból rakta össze a cserébe nagyon is eklektikus lemezt. Van itt Zorán, nyolcvanas évekbeli diszkó, Paff, a bűvös sárkány, Hungária, Karády-kuplé, Exoticra emlékeztető valami, Álmodj, királylány, Presser-dalok, csak ami így hirtelen eszünkbe jut. Nem nyúlásról van azonban szó, inkább idézetekről, ismert számokra való utalásokról, a Fák refrénje például egy az egyben úgy kezdődik, mint Máté Péter Most élsz című dalának refrénje, A tiszt című tviszt pedig Fenyő Miklós eltéveszthetetlen testlenyomatát viseli, akit egyébként meg is említ a szöveg.
Annak, aki nem vallásos, vagy nem úgy vallásos, annak azért kínosak tudnak lenni a néhol didaktikus keresztény (vagy keresztyén) dalok, amiből azért van bőven, ezügyben Pajor néha a határon egyensúlyoz, de szerencsére csak egyszer-egyszer csúszik bele karizmatikus szövegfordulatokba. Az pedig tényleg személyes ízlés kérdése, hogy az ilyen önvallomásos sorokat elviseli-e az ember: "Adtál egy könyvet, hogy miért oly vastag / Nem mondtad, rólam szól / Pár óra múlva nem én olvastam / Ő bennem olvasott". Elsőre most úgy tűnik, Pajor Tamás megússza, és nem lesz a lemez valami hitgyülis karanténba zárva sok másikhoz hasonlóan, hanem a nagyközönség érdeklődésére is igényt tarthat, már amennyire nagy még ez a közönség.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
