A panaszkodás megdicsőülése

Az utcámban sosincs parkolóhely. Munkával nem lehet meggazdagodni. Idejét nem tudom, mikor dugtam utoljára. Miért ilyen bonyolult az adóbevallás? A 9-es busz percenként megy felfelé, de vissza egy sem jön. Unom az álmaimat. Nincs időm, hogy minden körmöm kipolírozzam.

Ne ijedjen meg, nem a gondolataiban olvasunk. A fenti panaszok a világ legkülönbözőbb szegleteiből származnak, és kivételesen nem az orruk alatt mormogták el a panaszkodók, hanem egy közös, nagy kórusban énekelték, boldog arccal.

Sőt, minden jel szerint hamarosan Budapesten hangzik el minden panaszkórusok legelementárisabbja. De ne rohanjunk előre.

Az angolok kezdtek panaszkodni

A panaszkórus műfaját egy finn-német művész házaspár, Tellervo Kalleinen és Oliver Kochta-Kalleinen találták fel néhány éve. A művészek a sötét és hideg Helsinkiben sétáltak, és az időjárásra, a ködre és a mogorva emberekre panaszkodtak, amikor szöget ütött fejükben az idevágó, finn kifejezés: panaszkórus.

Azzal terelték el gondolataikat a latyakról, hogy elképzelték, milyen lenne szó szerint venni a kifejezést, és valóban elénekelni mindazt, amivel tele van a hócipőjük. A házaspár kiállításról kiállításra járva időnként felvetette az ötletet, míg végül Anglia egy szomorú szegletében, Birminhamben ráharaptak.

A szervezők szórólapokon, hirdetésekben kerestek panaszkodókat, és olyanokat, akik az ezekből írt kórusművet el is énekelnék. A nehéz kezdés után váratlan siker lett a birminghemi panaszdal, és a belőle készült videó.

Szauna problémák

A művészpáros ezt követően az ötlet szülőhelyén, Finnországban vitte tökélyre az ötletet. A szívbemarkoló hatás nem csak a jó zenének vagy a 91 fős kórusnak köszönhető, hanem annak is, hogy az énekesek a finnek jellegzetesen halszerű arckifejezésével sorolják bajaikat.

A dalban keveredik vicces és súlytalan, hogy a vécéből mindig kifogy a papír, a nőket rosszabbul fizetik, az álmok unalmasak, az öregeket nyugtatón tartják az otthonokban, és rengeteg a szaunával kapcsolatos probléma.

A panaszok észrevétlenül vidám, lebegő áradattá egyesülnek. A hallgató keserédes hangulatba kerül, mert szembesül a mindenkiben motoszkáló, de mindig elhessegetett érzéssel, hogy egy összetákolt, alsó polcra rakott, leértékelt univerzumban él, ahol olyan alapvetőek a működési hibák, hogy ezeken már nem is érdemes izgatnia magát. Inkább énekel.

Ezért fakadtak dalra később Hamburg, Szent Pétervár, Pittsburgh, Bodoe és Juneau lakói is.

Így készül a budapesti panaszdal

A helsinki panaszkórus videója szerepelt a Műcsarnok közelmúltban rendezett skandináv kiállításán, és itt érezte meg Fazekas Dániel és Vidó Andrea a nagy lehetőséget. Egyértelmű ugyanis, hogy egy olyan országban, ahol már a Himnuszt is fel lehetne tölteni a panaszkórus oldalára, hatalmas lehetőségei vannak a műfajnak.

A szervezők a finn-német művészpáros instrukciói alapján láttak munkához. Első körben panaszokat és kórustagokat gyűjtenek. Jelenleg már 500 panaszuk és 25 énekesük van, de a nevezés még nem zárult le. Május 15-ig lehet jelentkezni és írni a magyar panaszkórus oldalán.

A következő lépés a panaszok témák szerinti felosztása lesz. A kórustagok problémapreferenciáik alapján kapnak majd egy-egy halom panaszt, amiből nekik kell kiválasztani a legjobb, legviccesebb, legjellemzőbb néhányat.

A csoportok ezek után egy táblára tűzködik a cetliket, és közösen rendezik össze egységes szöveggé.

Az egészhez végül a zeneszerző, Ruczek Réka ír dallamot, ami mindenképpen vidám lesz, a projektnek ugyanis a szervezők szerint éppen ez a lényege. A pozitív kicsengésű dal lényegíti ugyanis át a panaszáradatot valami magasabb szintű dologgá, vázolta a koncepciót Fazekas Dániel.

A kórus május végéig próbál, majd leforgatják a kisfilmet, amiben már lapunk videóstábja is szerepet vállal.

Amilyen panasztartalékokkal rendelkezik az ország, már előre tudható, a budapesti panaszkórus előadása mellett örömóda lesz minden más produkció. Elég, ha csak arra gondolok, hogy nekem ma küldött a parkolótársaság csekket, pedig biciklivel járok, hogy kiderült, mégis gyökérkezelik a fogam, hogy megint pont hétvégén lesz eső, és hogy nem tudom, miért egy napon van a városban az összes jó program.