A madridi nemzeti művészeti központban tartott bemutatón Juan Manuel Bonnet igazgató méltatta Olivier kötetét: "A picassói bibliográfia óriási, de ez az írás nem egy könyvvel több. Olivier több mint két évig gyűjtötte hozzá az anyagot, beleírta saját és családja emlékeit."
Picasso utálta a hangját
Olivier Widmaier |
"Picasso halhatatlan volt, de Pablo halandó. Nagyapám varázsára akkor döbbentem rá, amikor meghalt" - emlékszik vissza az unoka arra, hogy Picasso haláláról a hírekből értesült a család. Ő akkor 12 éves volt.
Egyetlen bűne: az álmodozás
"Nekünk, utódoknak vannak jogaink, de kötelességeink is. Mi csak részletek vagyunk és én ezzel a könyvvel csupán világossá akartam tenni a dolgokat. Azt akartam, hogy ez egyszer felejtsék el a Picassókat és emlékezzenek Picassóra. Egész életemben bűnösnek láttam nagyapámat, de csak abban, hogy álmodozásra, gondolkodásra késztetett bennünket. Halála után megpróbáltak bűnöst csinálni belőle a szó legrosszabb értelmében.
Neki akkor már nem volt lehetősége védekezésre. Úgy gondoltam, hogy kötelességem ezt megtenni. Ha volt valami igazán negatív a személyiségében, az a kommunikációs készség hiánya. Nem szerette ezzel vesztegetni az idejét."