Liberális lőgyakorlat a Hegedűs Gyula utcában

2006.04.13. 12:07
Recenzensünk remek ifjúsági regényként ünnepli Andrássi György szerelmeskamasz-regényét, ami egy harcias utópia. Magyarország polgárháborúban, Buda és a nyugat a Fideszeseké, a kelet és Pest, az V. kerület kivételével a szoclib milíciáé. De a szívnek nem lehet parancsolni.

Egy lépésre a valóságtól: az évtized legrealisztikusabb és legizgalmasabb anti-utópiája Andrássi György Polgárháború című regénye, mely az elfajult kampányrendezvények nyomán kitört nemzeti-szoclib polgárháborúba süllyedt Magyarországon játszódik. Buda és a nyugat a Fideszeseké, a kelet és Pest, az V. kerület kivételével a szoclib milíciáé. A Jászai Mari téren géppuska-fészkek néznek farkasszemet, a Margit-hidat páncélozott villamosokkal rohamozzák az 56-os visszaemlékezésekből ismerős pesti srácok, akik a jövőnek ebben a változatában az orosz tankok helyett egymást lövik. A fájdalmasan realista polgárháború tele van mindennapi dolgokkal, 18 éves, érettségire való készülés helyett a szoclib milíciában kommandóst játszó főhősünk is elég mindennapi srác.

Love Is In The Air

Ákos, a nevető harcos azonban - az ifjúsági regény műfajának szabályaihoz híven - különleges helyzetbe kerül, majd különleges feladatot kap, szerelmes lesz egy fideszes lányba, csalódik, szenved és győzedelmeskedik, végül a nagy halom pénz mellett történelmi szerephez is jut. Mindeközben hebehurgya gimisből harcedzett titkos ügynökké és a béke hősévé válik. A Polgárháború igazi szerelmes és kalandos ifjúsági regény. Az izgalmas akciójelenetek és a gimnazista nézőpont hiteles megszólaltatása mellett nagyszerű érzékkel tárja fel és rajzolja túl a magyarokat elválasztó titkos határvonalakat, régi és új fájdalmakat, kisebbségi érzéseket, illetve azt is, ami mindezek ellenére összeköti őket.

Tulajdonképpen azt szeretjük, aki idegesít, a legnagyobb gondjaink egyben személyiségünk legfőbb építőkockái. A magyar társadalom legigazabb, leghősiesebb vonása az a csúnya szkander, amit a jobb kéz és a bal kéz vív, távolról sem tartva be a szabályokat. Ha mindez így van, Andrássi György regénye, a Polgárháború tulajdonképpen Magyarország egyik legfontosabb kérdését tárgyalja, és noha kellemesen mentes minden magas irodalmi ambíciótól, mégis jelentős alkotás, amennyiben hitelesen tudja bemutatni Magyarország két felének ádáz civakodását. Ehhez persze kell egy jó adag őszinte semlegesség - az írót saját bevallása szerint valóban nem érdekli a politika, csak az emberek, az, hogy mit csinálnak és miért.

Az új Gárdonyi Géza?

Kell aztán egy kis futurológiai érzék, hogy elképzelje, hová képes a nagy magyar gyűlölködés eszkalálódni, ha az emberek tényleg annyira hülyék, mint amilyennek kinéznek. És kell végül a mindenféle egyénieskedéstől és művészkedéstől mentes, mégis hiteles írói hang. És talán az a legjobb az egészben, hogy végre íródott egy olvasmányos, mondhatni ifjúsági regény ebben a témában, amire más történelmi témák esetleg évszázadokig várnak. A török hódoltság világát mindenekelőtt Gárdonyitól ismerjük, de az 56-os forradalomról tudtommal a mai napig nem íródott efféle könnyen emészthető, személyes hangvételű, fordulatos kalandregény.

Egyszóval a képzeletbeli polgárháborút szépen megismerjük a könyvből. Amellett, hogy bő merítést kapunk a két oldalra vonatkozó jól ismert negatív sztereotípiákból - zsírosképű, reggelente imádkozó fideszesek, kabriókban furikázó szocialista hadurak és tesze-tosza értelmiségiek (a liberális lőgyakorlaton a Hegedűs Gyula utcában!), - azt is megtudjuk, hogyan festene ma egy városi gerillaháború, melynek harcosai akciófilmekből és komputerjátékokból tanulták az öldöklést. És különben is: hová vezet az, hogy minden gerillának van mobiltelefonja? "Az első napokban egy csomóan sebesültek meg azért, mert valaki éppen harc közben hívta őket, hogy nincs-e valami bajuk. Azóta minden telefon szigorúan el van némítva."

Haversrác

De, ha csak ez a kis pikáns sci-fi gyakorlat volna minden, amit a könyv tud, valószínűleg nem ajánlanám nyugodt szívvel bárkinek. Ám a mindenféle előzetes írói szárnypróbálgatás nélkül, teljes fegyverzetben előpattant Andrássi György láthatólag könnyed kézzel rajzolja meg egy tizennyolc éves budapesti srác világát, merész álmaival, a tapasztalatlanságnak tulajdonítható higgadtságával és idegesítő, tudálékos apjával egyetemben.

Aztán a főhős azt kapja, ami egy tizennyolc éves srácnak jár: felnövés, szerelem, kaland, megdicsőülés és gazdagság. Ne várjunk mély erkölcsi tanulságot. Talán csak egyvalamit: merjünk nagyot álmodni!