Tényleg ezt akarod, virtuális szexet?

Sarló és kalapács, MMKSLW

Hát nem. Egyáltalán nincs abban semmi beavatottaknak való, ellenben erős látvány, ha Braco Dimitrijevic óriás méretű arcképfotóit látjuk felfüggesztve - egyszerű utcai járókelők buta arcai, épppoly kifejezéstelenek és ostobák, mint a politikai vezéreké, akiknek helyére Zágráb házfalain kerültek. És egyáltalán nem titokzatos, ellenben harsány nyerítésre késztet, ahogy Milan Knizák high-gagyi műanyag terepasztalán tarkabarka bolondgombák és tűzűlló kertitörpék mellett Václav Hável mohazöld portréja is elősarjad a cseh-nemzeti talajból (A nájloncsomagolású fröccsöntött politikai giccs nem dr. Torgyán József találmánya - pedig, istenem, milyen jól bírja eladni...De azért az figyelemre méltó nemzeti sajátosság, hogy magyar művész ilyen direktben sohasem játszik el a politikusaival.)

"...magyar művész ilyen direktben sohasem játszik el a politikusaival"

Aztán itt van a szex, az sem egy kimondott absztrakt dolog. A bejárattól balra mindjárt a lengyel Zbigniew Libera Pénisz-nyujtó expander-e, ami valójában monumentális kondigép az összes alkalmas rugóval, kengyellel, ellensúllyal, támlával és kapaszkodóval - továbbá részletes, nyolcnyelvű használati utasítással, dokumentációval, magyarázó ábrákkal, fotókkal és fölkasírozott reklámemberrel, akinek orbitális farka a tényszerűség erejével mutat rá a készülék kivételes hatékonyságára.

Mellette egy osztrák művésznő, Elke Krystufek fotózza magát különféle pornográf pózokban és játszik el műfajok és médiumok zagyválásával. Nekem a legjobban Zuzanna Janin (Tényleg ezt akarod, virtuális szexet?) c. installációja tetszett: egy női és férficsípő, egymásba illeszkedő genitáliák vékony rézdrótból hajtogatott háromdimenziós plasztikáján videóprojektor fénye világít keresztül: asztráltestek finom térkonstrukciójára brutálpornó videófilm közelképe vetül. Az üzenet ennyi: a testet nem az különbözteti meg a képtől, hogy eggyel több dimenziója van. A hiányzó hús problémáján el lehet elmélkedni, végülis itt vannak a bécsi akcionisták (Otto Muehl, Hermann Nitsch, Rudi Schwarzkogler) is, hozzájuk vehetjük Forgács Péter pompás Magyar totem c. videóinstallációját, amelyen kitömött kispolgári disznó bámulja merev tekintettel a tévén egy vérvalós disznóölés brutális dokufilmjét.

"Aztán itt van a szex"

Szóval, Közép-Európa legutóbb olyan hihetetlenül abszurd, nyers és testközeli ötven évet produkált, hogy annak a kiállításnak, amely e korszak művészi dokumentumaiból válogat (és azt elég jól csinálja), bizony nem szabad a vájtszeműek belügyének maradnia. Köszönet érte a rendezőknek, cserébe még a súlyos katalógusszövegekért is megbocsátunk.

(PS. Egy online magazin szemlézője nem teheti meg, hogy a kiállítás egyetlen magányosan árválkodó internetes művét ne hozza szóba: ha másért nem, hát ezért érdemes a szerb Milica Tomic médiaszabatos önarcképével elbíbelődnünk - a nő szép és lágyan pulzáló gifek ütnek ki pörsenésként az arcán.

Ja, és a tárlaton láthatunk még sok szép absztrakt festményt is. Irány a múzeum!)

Nézőpontok/Pozíciók: Művészet Közép-Európában 1949-1999 Kortárs Művészeti múzeum/Ludwig Múzeum, március 15-május 28.