Tony Blair és neje meztelenül áll Downing Street 10. alatti házuk lépcsőjén, miközben körülöttük angol katonák bezacskózott fejű irakiakat ütlegelnek, és halmokban állnak a holttestek.
Ez a nagyméretű triptichon lett az egyik leghíresebb kortárs művészeti kiállítás, a Royal Acedemy nyári kiállításának központi darabja Londonban. A szerdán bemutatandó képről az alkotó, Michael Sandle elmondta, hogy az iraki háború elleni állásfoglalásként értelmezhető.
Dühroham
"Azt éreztem, hogy elönt a düh Blair hibái miatt" - nyilatkozta a Guardiannek a 71 éves művész.
"Nem terveztem, hogy részt veszek az idei kiállításon" - mesélt a kép keletkezéséről Sandle, aki az érzelmek hatására végül tíz nap alatt, a leadási határidőre elkészítette a nagyméretű, 4,5 méter széles, 1,5 méter hosszú munkát. A középkori triptichonok mintáját követő, Blairt és nejét Ádámként és Évaként ábrázoló kép elnyerte az idei Hugh Casson-díjat.
A Royal Academy elnöke, Nicholas Grimshaw pedig azt tervezi, hogy ezt a képet állítják ki azon a hivatalos vacsorán, amelyen magas rangú kormánytagok is részt vesznek majd.
Michael Sandle egyébként nem politikus alkotásairól ismert, de a háború emberi áldozatai mindig is központi szerepet képviseltek munkásságában.
Ellopott szobor
Az idén 239. alkalommal megrendezett kortárs művészeti kiállításra 13 ezer munkát neveztek be, amelyekből 1200-at válogatott be a zsűri. A június 11-én nyíló kiállítás témája a fény.
Hogy mindehhez hogy jön David Hensel Mad Dog című munkája, azt nem tudni. Mindenesetre az alkotás a hírek szerint a tavalyi botrányra utal, amikor a szállítás közben a szobornak nyoma veszett, és a zsűri már csak a talapzatot vehette szemügyre. A szabadgondolkodó zsűri végül úgy döntött, a művészet bármi lehet, és a posztamenst állította ki.
Idén látható lesz még David Hockney festménye, amelynek előzetesen a méreteit méltatta a szaksajtó. A 12 méterszer 5 méteres vászon a galéria legnagyobb termének falán lesz látható.
A méretek jegyében rendezték be az udvart, ahol három darab, nyolcméteres bronz dinoszaurusz emlékezteti a közönséget a mulandóságra, vagy saját kicsinységére, vagy arra, hogy milyen jó, hogy nem a dinoszauruszok készítenek szobrokat az emberről.