Űrhajó Kőbányán

Nem igaz, hogy kulturális sokkot csak távoli országokba utazva élhetünk át. Különösen erős hatást tapasztalhatunk akkor is, ha néhány napot eltöltünk egy nyugati nagyvárosban, mondjuk Barcelonában, Londonban vagy Berlinben, majd kilépünk a ferihegyi repülőtér ajtaján, és elindulunk Budapestre. A rohadó óriásplakátok közt Kőbánya ásít az emberre. A gyártelepek, a bódésorok, családi házak, kulipintyók közt szemetet kerget a szél, és mi rögtön úgy érezzük magunkat, mintha tévedésből egy elfeledett, egykori szovjet tagköztársaságban szállt volna le a gépünk, valahol a tajga peremén.

A városba érve a nyomás persze enyhül, és meg is szokjuk a dolgot, de a sokkot minden megérkezéskor érezni fogjuk.

Ezért is voltam izgatott a Richter Gedeon új, kőbányai irodaházának bemutatójára sietve. Az épületet ugyanis az a Zoboki Gábor tervezte (Oláh Évával és Tóth Zoltánnal), akinek nevéhez fűződik a Művészetek Palotája is. És bár a kulturális komplexum a reprezentáció szempontjából nézve nem túl extravagáns épület, viszont igényes, átgondolt és szellemes munka. Szóval olyasmi, ami csodákat tud tenni egy olyan reménytelen környékkel, mint a Gyömrői út.

Vasúti síneken, csővezetékek alatt, lepattant gyárak közt kerékpározva az persze rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy az építészet nem olyan, mint valami remek gyógyszer, hogy kis mennyiségű hatóanyag is képes javítani az egész szervezet működésén. De ez csak kihangsúlyozta az új épület erényeit. A szomorú vidéken ugyanis úgy állt a három és négyemeletes irodaház és kutatóközpont, mintha az égből pottyant volna le.

Az épület egyébként, bár három, józan téglatestből áll, valóban légies hatású, köszönhetően a középső, hatalmas üvegfalnak és a jobboldali tömb homlokzatától szögben eltartó üvegsávoknak.

A háromszintes, hosszabb szárnyat, a kutatóépületet fémlemezekkel borították, ami nyilván a kutatók high-tech módszereire utal. Az egy emelettel magasabb, izgalmas ablakkiosztású irodatömbre pedig a vezetők és irodisták miatt szürke kőborítást terveztek.

Hiába készültem azonban a titkos vegyészeti kísérletekre kialakított terekre, csak a fényképezési tilalom emlékeztetett arra, hogy nem átlagos irodákban vagy laborokban járok. A vezetői és kutatórészlegre a németes célszerűség nyomta rá a bélyegét, amit az amúgy modern, faltól falig üvegfalak is csak fokoztak. Hiszen hogyan lenne mód titokzatos molekulák kikísérletezésére, ha közben a harmadik labor távolságából is tisztán látszanak a kékes fényjelenségek és a gőzölgő plazmaláva?

Az épület leglátványosabb eleme, a két szárnyat összekötő átrium is nélkülözte a misztikumot. Zobokiéknak valamiért az űrutazás jutott eszükbe, amikor azt a szót hallották, hogy gyógyszergyártás. A négy emelet magas üvegfalak közt ugyanis az űrhajókból ismert fehér, gigantikus méretű, delfinszerűen lekerekített formák lebegtek.

A sajátos gondolattársítással azonban nem lehet vitatkozni, mert ez az üveghasáb lett a Richter legmarkánsabb eleme. Az egyszerű járókelőnek, ha volnának ilyenek a környéken, az óriási akváriumban hajlongó, szoborszerű formák ragadnák meg a tekintetét. Belülről a hatás még elementárisabb. Én például csak azért nem hiányoltam a súlytalanságot, mert a hátsó üvegtáblák a mélyűr helyett rozsdás csőszerkezetekre és feltúrt építési területre néztek.

Az üvegfalak amúgy a 21. század termékei. A 23 méter magas üveghomlokzatot, Európában is egyedülálló módon, függőleges fém tartószerkezet nélkül rakták össze. Hosszanti irányban négy rétegben összeragasztott üvegbordák merevítik a felületet, amiket keresztben dróthuzalok rögzítenek.

Az épület misztikus elemei mégsem itt, hanem a tömb mögött találhatóak. A három alacsony, szabálytalan formájú, ablaktalan torony nem kultikus építmény gyógyszerészeknek, és belső faborítása ellenére sem szauna, hanem különleges műszerek számára épített komplexum. A részben föld alatt álló épületekbe egyenként tíztonnás mágnesek kerülnek, amiknek terébe a kutatók atomokat helyeznek, majd megfigyelik, hogy azok hogyan viselkednek.

"Olyan szintű munka volt ezt megtervezni, mint hangversenytermet építeni" - mondta az irodaházról Zoboki Gábor a szaunában állva. A munka nehézségét és egyediségét azt adta, hogy az ilyen létesítmények a világon mindenhol titkosak, zártak, így nem tanulmányozhatták át az előképeket, mindent maguknak kellett kitalálni.

"Építés kivitelezési szempontból a Richter épülete magasabb színvonalú lett, mint a Művészetek Palotája. Több időnk volt rá, precízebben tudtunk dolgozni, a részletekre is oda tudtunk figyelni" - tett végül meglepő kijelentést az építész.