Terry Black, a munkásnők és a hamis napfogyatkozás

Az idő, tudjuk, sok mindent megszépít, a Magyar Sajtófotó pályázaton a folyamat azonban nagyságrendekkel gyorsabban zajlik, derült ki az év díjazottjait látva. A csütörtöki sajtótájékoztatón bemutatott, nyertes képek ugyanis - a sajtófotók szokásos vérben tocsogó, indulatoktól feszített, lángokban álló világa helyett - melankolikus, szociálisan érzékeny, kissé érzelmes, de annál reprezentatívabb múlt évet vázoltak fel. Pont olyat, amilyennek nem tűnt 2003.

Talán azért, mert a hazaárulózás, a hülyeségeket beszélő politikusok és provinciális szórakoztatóiparunk a nemzetközi sajtó témáinál, a tömegmészárlásoknál, éhhalálnál és törzsi rítusoknál kevésbé fotogének. Habár a síppal felfegyverzett, műszőrmekalapos nagymamák büntetőakcióinak dokumentálásában azért látok fantáziát.

Lehet persze, hogy a magyar fotósoknak érzékenyebb a lelke, vagy a zsűrinek van elege a politikai hisztériából. A lényeg, hogy nyertes sajtófotóinkból tájékozódó ufók moralizálásra hajlamos, kissé szomorkás népnek tartanák a magyart, akiket legfeljebb a műrepülés vagy a művészi torna tud kiragadni a búskomorságból.

Pedáns dolgozatok

Benkő Sándor és Magyar Ádám fődíjas képsorozataiból is valami ilyesmi derül ki. Ez persze nem lenne baj, kellemetlenebb viszont, hogy a két kiemelten elismert fotóriport nem tűnik annyira átütőnek a teljes, és egyébként igen erős anyag láttán.

Benkő Sándor - Utolsó nap a tűzősoron

Benkő Sándor "Utolsó nap a tűzősoron" című sorozata érzékeny és empatikus képet fest a bezárás előtt álló varrodáról. Nem kívülállóként közelít, hanem intim pillanatokra koncentrál, tétova mozdulatokat fotóz, de az egész a szép kompozíciók ellenére is inkább közhelyes marad.

Hasonlóan Magyar valamelyik ázsiai fiúiskolában készített sorozatához. A képek rendhagyó módon a sajtófotó klasszikus, bressonig nyúló korszakát idézik meg: a fekete-fehér felvételekben, a higgadt kompozícióban és az ötletes témákban benne van mindaz, amit a riportfotó élvonalát jelentette néhány évtizede. Magyar tökéletesen produkálja a stílust, de végül nem kezd vele semmit, nem viszi bele magát, amitől riportja inkább lesz korrekt, semmint útmutató munka.

Napfogyatkozás és grimaszok

Aggodalomra azonban nincs ok, mert az egyes kategóriák nyertesei uralják a helyzetet. A Hír - Esemény témában díjazott Müller Judit "Győzött Horváth Aladár" című képe a sajtófotó lényegének frappáns összegzése. Témája aktuális, a kompozíció hatásos, de mindemellett - a kép három arcának grimaszaiban - ott van a fotós témán túlmutató, kaján gesztusa is.

Müller Judit - Győzött Horváth Aladár

Ezen a vonalon mozog Aknay Csaba "Terry Black és Danika" című felvétele is. Az Emberábrázolás - Portré kategória legjobb képe zseniális munka, hiszen célját azáltal éri el, hogy áthágja a fotózás alapvető szabályait. A szabadúszó fotós felvételének kétharmadát a kisgyerek tenyere tölti ki, felrobbantva az amúgy játékos kompozíciót.

A tavalyi sajtófotók annyit biztosan jeleznek, hogy a 2003-as nem volt vicces év, így a humor kategóriában ki sem adtak első díjat. A természetfotókra is a melankólia nyomta rá bélyegét. Tágabb környezetünkről mindkét díjazottnak az alkonyba boruló részleges napfogyatkozás jutott eszébe. Igaz, Radisics Milán olyan szürreális felvételt hozott össze, hogy a zsűri csak az eredeti dia bemutatása után hitte el, hogy a kompozícióba egyedül az Univerzum Nagy Photoshoppolója nyúlt bele.

A bársonyszőnyegen túl

A tavalyi sajtófotó összességét mégsem ők, hanem Gárdi Balázs munkái határozták meg. A World Press-díjazott öt különböző kategóriában is megmutatta, hogy a fotóriporter elsősorban fotós, aki bármilyen témában és helyzetben képes megtalálni az érdekes részleteket. A zsűri így két kategóriában első helyet is adott Gárdinak, és neki ítélték a legjobb kollekció díját is.

Gárdi Balázs - Apás szülés

Gárdi első helyezett képriportja, "Az ország háza" önmagában is kiemelkedő, bravúrosnak pedig abban az esetben nevezhető, ha tudjuk, a Népszabadság egykori fotósaként bizonyára unalomig ismeri a ház minden zugát. Gárdi egy gyerek kíváncsiságával figyelte az ezerszer látott helyszíneket, aminek következtében észrevette persze a Parlamentnek azt a dimenzióját, ahol a politikusok csak vendégek. A képek a bársonyszőnyegeken túlra vezetnek, oda, ahol takarítók, szerelők, portások élnek rejtett zugaikban.

A Művészet és tudomány kategória legjobb riportja, az "Apás szülés" szintén egyéni megközelítésével tűnik ki. A szülőszoba esetben bevett szentimentalitás helyett a képeken a meditatív pillanatokra, a lebegő hangulatra került a hangsúlyt. Gárdinál látszik a vaságy, a kórházszagú fehérség, a rideg csempe, amit ő a fájdalom, az aggódás és a ragaszkodás mozdulataival lágyít kissé. A finom megközelítés ellenére is megmarad azonban zsurnalisztának, aki soha nem fodítja el szégyenlősen kameráját.

Milyen mély a nyúl ürege?

A Mátrix trilógia, kiábrándító befejezése ellenére tovább hat a vizuális művészetekre, a filmeken túl a fotóra is, állapítottam meg rézandrásos lendülettel Dezső Tamás különdíjas fotósorozata láttán. A zöldes árnyalatokhoz, nehéz fényekhez, klausztrofóbiás terekhez hasonlót valószínűleg Neo is csak rémálmaiban látott, pedig abban csak ügynökök szerepeltek, nem pedig egy magyar detoxikáló lakói.

Vancsó Zoltán - Kuba

Vancsó Zoltán kubai felvételeinek különdíjával a Magyar Fotóművészek Szövetsége azt akarhatta jelezni, hogy van élet a médián túl is. A fekete-fehér képek ugyan a sajtófotók stílusában készültek, a fotós távolságtartó. Közéleti szereplők helyett azonban egy párhuzamos világot mutat meg. Aminek következtében a képein nem is Kuba látható, hanem egy tértől és időtől független hely, ahol sajátos rendbe szerveződnek az amúgy független dolgok. De ez innentől már tényleg a Wachowsky testvérek szakterülete.

A XXII. Magyar Sajtófotó pályázat nyertesei A díjnyertes művekből a Néprajzi Múzeumban nyílik kiállítás március 25-től. Magyar Sajtófotó pályázat nagydíj: Benkő Sándor, Magyar Ádám Hír-eseményfotó kategória, egyedi: Müller Judit Hír-eseményfotó kategória, képriportok: Gárdi Balázs Emberábrázolás-portré kategória, egyedi: Aknay Csaba Emberábrázolás-portré kategória, sorozat: Dóka Béla Művészet és tudomány, egyedi: Fejér Gábor Művészet és tudomány, sorozat: Gárdi Balázs Sport kategória, egyéni Földi Imre Sport kategória, sorozat: Szalmás Péter Természet és környezet kategória, egyedi: Reviczky Zsolt Természet és környezet kategória, sorozatok: Radisics Milán Társadalomábrázolás, dokumentarista, egyedi: Túry Gergelyé Társadalomábrázolás, dokumentarista, sorozatok: Benkő Sándor Humor kategóriában a zsűri első díjat nem adott ki Escher Károly-különdíja a legjobb hírképért: Túry Gergely Munkácsi Márton-díj a legjobb kollekcióért: Gárdi Balázs Magyar Fotóművészek Szövetsége különdíja: Vancsó Zoltán A megyékben dolgozó, legjobb teljesítményt nyújtó fotóripor különdíja: Szabó Béla Pro Kultúra Urbis Alapítvány fotográfiai ösztöndíja: Dezső Tamás A Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Magyar Fotóriporterek Társasága által kiírt versenyre összesen 256 alkotó 5317 munkával nevezett. Zsűri: Kis-Kuntler Árpád, Beliczay László, Féner Tamás, Kemény Zoltán, Kincses Károly, Korniss Péter, T. Balogh László