Buzizással a szeretetért

Nem volt meglepő, hogy a vicceslink-küldözgetési reflexeknek köszönhetően elterjedt Buzi-e vagy? című underground sláger után, amelyet a legtöbben egyébként - a valóságsíkok pajzán összemosódásával - egy felháborodott Magyar Nemzet-cikk végéről töltöttek le, Paizs Miklós lemezén rajongókat gyalázó, Szűz Mária székelését elemző és magyarkodást gúnyoló számokat találni.

Az is érthetőnek tűnt, hogy a Sickratman néven rappelő ex-Bëlga-tag performanszán még alternatív zenében megőszült kultikonok is felszisszentek, és faarccal vettem tudomásul, mikor pozitívan nyilatkozott Orbán Viktorról, majd a provinciális magyar viszonyokon élcelődött.

Örömbuzizás

Nem tudtam viszont mire vélni a pénteki koncert előtti tumultuózus jeleneteket, amelyek a Nyugati téri Bank diszkóhoz tették hasonlatossá a Kultiplex környékét. Tudnivaló, hogy a szubkulturális szórakozóhely előtt legutóbb akkor álltak tömegek, amikor a kereszténygyűlölet elleni tiltakozás keretében elégettek egy zászlót, M. Giorgo ismeretlen eredetű savanyúcukrot fogyasztott, cikkünk főhőse pedig saját versének transzparensével járkált a tüntetők közt. Kulturális programok esetén azonban a legritkább esetben kellett kígyózó sorokat végigállni. Különösen, ha az eseményt még reklám sem előzte meg.

Paizs Miklós felhívja a figyelmet

A Kultiplex előtti sor empirikus vizsgálatával megállapítottam, hogy a szarkasztikus, trágár szövegek magnetikus hatással bírnak kinyúlt pólójú bölcsészekre, bőnadrágos wannabe Eminemekre, ifjú rasztafárikra és szolid közgázosokra egyaránt. A médiaértelmiség csak azért nem képviseltette magát a sorban, mert ők a vendéglista kerülőjével jutottak be a zsúfolt és párás terembe, derült ki, miután egy belvárosi nindzsa útmutatásai alapján átmásztam a kerthelyiség falán.

A koncerten is csak az nem ismerte a számok szövegét, akinek három neve volt: Müller Péter Sziámi, Vágvölgyi B. András és Para Kovács Imre csendben álltak, miközben a tömeg boldogan kántálta, hogy "a paraszt mindig mankót keres, és benned leli meg, hát el nem ereszt".

"Belerúg a babába?!" - döbbent meg Bárdos Deák Ági, ahogy elrepült felettünk egy rongybaba. Egyébként nem énekeltem én sem, noha csak két nevem van, inkább azt próbáltam kitalálni, hogyan keletkezhetett az egy hónapja megjelent lemeznek rajongótábora, amit koncert közben fel is kellett szólítani: "Tisztelt első sor! Ne érjetek hozzám, mert összezavartok!"

Sickratman nem lihegte túl a színpadképet, egy fotelben ült, így aztán senki sem látta őt, a hangosan elégedetlenkedőkkel meg közölte: "Nem tudtok befolyásolni, a koncertnek íve van, majd eljön az a rész, ahol felállok." Ennek ellenére a visszatapsolásra játszott még két számot, igaz, hagyott időt arra is, hogy megízleljem a szürreális hangulatot, amikor több százan ritmikus buzizással próbálják színpadra csalogatni kedvencüket.

Egy beteg elme sikerei

"Számítottam a sikerre - állította később Paizs Miklós, majd rögtönzött rendszert felállítva három pontban foglalta össze derűs tárgyilagossággal sikerének okát: - Ha kívülről nézem magam, akkor egy elmebeteg vagyok. Nincs mit szégyellni ezen, beteg vagyok, és ez már kiindulópontnak érdekes lehet az embereknek."

"Nem hallgattam a félelmeimre. Vállaltam a sorsom, és csak azt írtam le, amit valóban gondolok" - mondta aztán Monte Cristo grófjának stílusában. Harmadik pontként a kíméletlen önkritikát említette: "Nem voltam hajlandó a klasszikus dalformáért megtartani a szar szövegeket. Ezért vannak egyperces számok is a lemezen."

A torokéneklő tudása révén több évtizedes alternatívzenei múlttal, de rövid hiphop-pályafutással rendelkező rapper nem csak a bejáratott zenei recepteket kerülte, de a marketing alapelveit is megkérdőjelezte. Hangsúlyt fektetett például arra, hogy lemezét ne reklámozzák, hogy az "annyit érjen el, amennyit magától tud".

"Ha csak korrekt lemezt csináltam, akkor inkább dögöljön meg. A rendkívüli zenének viszont nincs szüksége reklámra. A jelek azt mutatják, hogy a lemezem rendkívüli lett."

Magyar para és a kikötött cipőfűző

Paizs egyébként azt állítja, tudatában van, hogy számai provokatívak, és hogy ennek megvannak a veszélyei. "A koncert közben például kikötötték a cipőmet - számolt be egy miniagresszióról. - De nem vagyok hajlandó a félelmet beépíteni a világképembe. Itthon mindenki fél valamitől: az apjától, a barátjától, a politikától. Állandó a megfelelni akarás, és ami ebből következik, a bizalmatlanság és a félelem. Ez a magyar para."

Nem tart viszont attól, hogy az iróniával dolgozó számokat félreérthetik. "Akinek nem jön le a csavar, annak egy idő után unalmas lesz. Úgy igyekszem viselkedni, hogy aki félreértheti, el se jöjjön a koncertre. Rosszul lennék, ha a refrénre egyszerre ugráló emberek hallgatnának."

A számokat nem egyedül az ugar provincialitása ihlette, hanem egykori együttesének, a Bëlgának gyengének talált második lemeze is. "A Gólem nagyon rossz, ahhoz képest, amit a Bëlga tud. Az én lemezem reakció erre, mert dühös lettem. Az ötletek jók, de kevés munkát raktak bele - adott gyorselemzést a Bëlga néhány egykori sikerszámának írója. - Az előző lemezen sem tetszett minden szám, itt viszont összesen kettő van, amelyik jó: a producer dala, meg az ufós. A képviselők neveit soroló szám például tragédia."

Bandaháború

"Mindenki azt gondolja, sértett ember vagyok, ami igaz is, de nem emiatt rossz a véleményem róluk" - mondta a múltba révedve a művész, majd felvázolta a rapperek közt amúgy szokásos ellenségeskedést, amely a jelek szerint már nemcsak a kaliforniai hiphop-közösségben, hanem a művészet közeli, underground magyar rapben is kötelező gyakorlat. Míg azonban a 2Pac-rajongók közel egy évtizede találgatják, ki okozta kedvencük halálát, az Index még az esetleges végkifejlet előtt közre bocsátja a Bëlga-Sickratman ellentét hátterét.

A Tilos Rádióban műsort készítő együttest, Paizs Miklós nélkül meghívták az azóta átalakult Est FM-be is dolgozni. Paizs, aki elmondása szerint nem is ment volna el "abba a rádióba", azonban felhívta társai figyelmét arra, hogy ottani működésük ellenkezik a Tilos szabályaival. Mivel ők ezt elengedték a fülük mellett, egyszer élő adásba betelefonálva tette szóvá az ügyet, ami szerinte egyrészt feldobta a műsort, másrészt direkt módon tette volna lehetővé a helyzet megoldását.

Más véleményen volt viszont a Bëlga néhány tagja, akik inkább úgy gondolták, zenésztársuk tönkretette a műsorukat. Később tovább mérgesítette a helyzetet, hogy egy koncerten a Mégöt nevű tag esztétikai okokra hivatkozva kihúzta Paizs mikrofonját, mire Paizs meg kihúzta az övét. A probléma eszkalálódott, Mégöt a második lemez összeállításánál megvétózta Paizs egyik, Mária székelésével kapcsolatos versét, mondván, hogy az szélsőségesen durva. A szerző végül, az együttes szabadszelleműségét veszni látva kilépett. "Gyorsan jött a siker, és a Belgának már volt vesztenivalója. Nem akartak több botrányt" - összegezte a véleményét Paizs, majd elárulta, a Nesze hülye parasztot a Bëlgáról írta.

Orbán, a sármos

A konfliktus azonban továbbra sem kerülte el a művészt. Bár a Tilos Rádió ellen szervezett jobboldali tüntetésen egyedüliként jelent meg a rádió oldaláról, a rajongók később kérdőre vonták következetlensége miatt, állítva, hogy a Szigeten elismerően nyilatkozott Orbán Viktorról. "A sármjáról beszéltem - magyarázta a rapper. - A politika folytatásos szappanopera, ahol a sárm fontosabb mint a program. Ebből a szempontból tartottam az egyetlen jó politikusnak Orbánt. De most már Gyurcsány is ott van."

Paizs egyébként nem bánja, ha váratlanul lelkes fogadtatású albuma révén híres lesz. "Szeretnék sztár lenni, hogy többen szeressenek, de ne mint művészt, hanem mint embert. Így is csak azt az odafigyelést kapnám meg, ami egyébként minden embernek alanyi jogon járna."

Sickratman a parasztokról és a fekalomániáról a Fórumon "...nem attól vagy hülye paraszt, ha én mondom, hanem attól, ha hagyod magad birkamódra vezetni a szinpadra magukat fölküzdőktől, akik pl. úgy csinálják meg a te élvezetedet, hogy ahelyett, hogy ők produkálnának valamit, téged énekeltetnek vagy tapsoltatnak meg. ... Úgy tesznek, mintha foglalkoznának veled, miközben csak manipulálnak. Élvezetet szereztetnek saját magaddal saját magadnak, miközben megszüntetik az önállóságodat. Persze, mondhatná erre valaki, ezt csinálják, de csak, hogy közösségi élményt szerezzenek a közönségnek. Ja, válaszolnám én, csakhogy aki veszi a bátorságot, hogy a közösségre, mint közönségre gondoljon, aki tehát egy számára ismeretlen személyiségekből összeállt embercsoportot ismerős (mindig ugyanúgy viselkedő) masszaként kezel illetve masszává tesz, az (számomra) egy utolsó fasiszta geci. Legalább addig, ameddig a koncert tart." Fekalomániáról: "..hol, illetve mikortól válik gusztustalanná a csecsemő érzelmeket nem kavaró kakikája? Miért nem volt gáz, amikor ma a nőmnek lefosta a gyerekem a bokáját tisztábarakás közben, illetve miért lett volna gáz, ha én tettem volna ugyanezt? .... Miért nem látjuk a mákostésztában a másnapi szart? Miért nem látjuk a mai szarban a tegnapi mákostésztát? Miért nem ciki beleturni egy zacskó szarból érlelt jó zsíros termőföldbe? Miért bújunk el, ha szarnunk kell, míg ellenben a hugyozás nyilvános tevékenység? ... Röviden: nem a szar foglalkoztat, hanem az, hogy mitől tabu a szar. Viszont, hogy ezt valahais megfejtsem, ahhoz, sajnos foglalkoznom kell a szarral magával, éspedig olyan szenvtelenül, mintha egy közönséges dolog felől gondolkodnék.