Négy beszarás története

Nincs szenzációhajhászás a címben, Pintér Béla új darabja valóban azt járja körbe, hogy miért szart be négyszer az iskolában a hétéves Erika. A téma tulajdonképpen nem meglepő, Pintér szokott konkrét dolgokkal is foglalkozni, mint például az alkoholizmus (Öl, butít), vagy a vakhit (A Sehova kapuja), és habár nem ezek a legsikerültebb darabjai, a didaktikusságot a színházban mégis feledtetik a pontosan rajzolt helyzetek, meg a kíméletlen irónia és a tragikum keveréke.

A sütemények királynőjében szintén benne van minden, ami kultdarabokká tette Pintér munkáit a szofisztikált pulóveresek, az egzaltált hosszúszoknyások és a Szkénébe véletlenül betévedő műszaki egyetemisták körében. A darab ezúttal azonban mégis inkább furcsa, ha Szkéné kávézójában beszéljük meg, és közhelyes, ha már eljutottunk az Ötödik bejáróig.

Frigiditás és egyéb szörnyűségek

Az előadás első negyed órájától egyébként úgy éreztem magam, mint aki véletlenül rányitott egy szakadár pszichológus sajátos színházi terápiájára. A fojtóan szűk térben, kézközelben forgó színpadon tombolt a szocionyomor. Alkoholista rendőrezredes terrorizálta tágabb családját, verte a gyerekeket, megdugta a sógornőjét, az őrült feleség és alkoholista nővére félretaposott cipőben bolyongott, utóbbi egy cekkerrel időnként szintén adott a családi erőszaknak. Mindeközben szegény Erika szívszorítóan motyogott az iskolai pszichológusnak, majd megevett egy szarral bekent tortát.

Szerencsére a darabból nem maradtak ki a tragikomikus kiszólások: "Két éve nem éltem nemi életet! El tudjátok képzelni milyen az, mikor két évig nem éltek nemi életet?" - zokogta a tökrészeg apa a gyerekeknek, később pedig bemutatta zavarodott öccsét: "Egy alternatív színházban volt színész Pesten, de szétitta az agyát".

A zsigeri indulatokat, a definiálatlan érzelmi kitöréseket és az egymást megnyomorító emberek látványát ezek nélkül képtelen lettem volna hosszasan elviselni, és minden bizonnyal bátortalanul felszólítom Kosáry ezredest, hogy legalább addig hagyja abba neje rugdosását, míg ott vagyunk.

Családlátogatás után

A darab pontosan úgy végződött, mint egy családlátogatás: megtörten elhagytuk a terepet, és azt gondoltuk, hát igen, nem könnyű nekik. Nem tudtam mit kezdeni azzal az információval sem, hogy Pintér darabjai saját, hányattatott gyerekkorából táplálkoznak, ahogy azt színházi ügyekben járatos ismerősöm állította később a Szkéné kávézójában, amikor én még csak arról beszéltem, a darab furcsa volt.

Egy órával később, az Ötödik bejáróban viszont már úgy gondoltam: végül is mi közöm van nekem Pintér Béla sanyarú sorsához? Lehet ugyanis szuggesztív a színészi játék és erősen megírt a szöveg, a Sütemények királynője önmagában legfeljebb talán Csernus Imrét tudná hosszasabban elgondolkoztatni. Itt egy közhely zárta a cikket, de kihúztam.

Pintér Béla:A Sütemények királynője
Zene: Darvas Benedek
Díszlet: Horgas Péter
Jelmez: Benedek Mari
A rendező munkatársa: Kovács Krisztina
Írta és rendezte: Pintér Béla
előadja: Pintér Béla és Társulata