Öngyilkos költők: a munkásság előrevetíti a tragédiát

- Képesek vagyunk az emberek lelki egészségére következtetni a nyelvezetük alapján - hangsúlyozta James Pennebaker pszichológusprofesszor a Texasi Egyetemről, aki egy végzős egyetemista segítségével végezte el ezt a kutatást. Sokat árul el valakiről, a gondolkodásmódjáról, hogy milyen szavakat használ, legyenek azok akár jelentéktelennek tűnő kifejezések - tette hozzá a professzor.

Vlagyimir Majakovszkij

Az amerikai kutatók a később öngyilkosságot elkövető költők közül a következők műveit tanulmányozták: John Berryman (1914-1972), Hart Crane (1899-1932), Szergej Jeszenyin (1895-1925), Adam L. Gordon (1833-1870), Randall Jarrell (1914-1965), Vlagyimir Majakovszkij (1893-1930), Sylvia Plath (1932-1963), Sarah Teasdale (1884-1933) és Anne Sexton (1928-1974).

A verseket a lehető legalaposabban összehasonlították alkotójuk nemzetisége, korszaka, műveltsége és neme szerint. Amerikai, brit és orosz költőkről van szó. Az összehasonlított referencia-költőcsoportba a következőket sorolták be: Matthew Arnold (1822-1888), Denise Levertov (1923-1997), Robert Lowell (1917-1977), Oszip Mandelstam (1891-1938), Borisz Paszternak (1890-1960), Adrienne Rich (1929-) és Edna St. Vincent Millay (1892-1950).

A leendő öngyilkos költők sokszor használták az "én", "engem" és "enyém" szavakat és kevesebbszer a többes szám első személyének a kifejezéseit. Az önazonosság, az elszigetelődés és a másokhoz való kapcsolat a névmások használatában fejeződött ki - állapította meg Pennebaker professzor. A kulcsszó itt az "én". Az öngyilkosságra hajlamosak vagy a depressziósok nagyon gyakran használják az "én" szót, és ennek megfelelően csak ritkán utalnak más emberekre.

Az öngyilkosság felé haladó költők egyre kevesebbet használták a kommunikáció olyan szavait, mint a "megbeszélés", "megosztás" vagy "meghallgatás". A másik csoportban értelemszerűen éppen ellenkező volt a szóhasználati helyzet. Az öngyilkos költők gyakrabban említették a halállal kapcsolatos szavakat, a gyűlölet és a szeretet kifejezéseinek használata azonban nem tért el lényegesen a két költőcsoportnál.

Korábbi kutatások szerint az öngyilkosság jóval gyakoribb a költők között, mint más irodalmárok között vagy általában a lakosság körében, és a költők hajlanak a depresszióra. A kutatási eredményeket fel lehet használni a ma élő költők esetleges öngyilkosságának lingvisztikai előrejelzésére is. Ha valaki túl sokszor használja az "én" szót, még nem biztos, hogy öngyilkos lesz, de ennek a kockázata mindenképpen nagyobb - fejtette ki az amerikai professzor.