Najmányi professzor, a Theremin-kutató

2000.12.11. 16:47
A Zeneakadémián három estén át lehettünk szem- és fültanúi Theremin hangszerfeltaláló életútja brilliáns költői feldolgozásának egy nagyszerű multimédia-szinházi előadás keretében
Még Lenin is kipróbálta a "léghárfát"
Theremin professzor őrült tudós volt, a szó legnemesebb értelmében. Szentpétervárott folytatta kutatásait, s miután felfedezte a ,,léghárfát" - a levegőben tett kézmozdulatokat hangmagasságban és hangerőben követő hangszert -, melyen Ravel-tól Rachmaninov-ig széles klasszikus repertoárt adott elő megdöbbentő precizitással és érzékenységgel. Theremin csodájával a siker középpontjába s egyben marionett-helyzetbe került. Lenin is elragadtatva játszott a ,,forradalom hangszerén", s a zenészt hamarosan a titkosszolgálatokkal való együttműködésre kényszerítették, ő viszont mindeközben koncerteivel sikert sikerre halmozott európai turnéjain.

New Yorkba Clara Reichsberg, a sérült kezű hegedűművésznő meghívására utazott ki, aki a hangszer virtuózává vált, s akivel mély személyes kapcsolata alakult a professzornak. Clara segítette Theremint abban, hogy utat törhessen magának a helyi elit köreibe, ahol művészi és kutatói tevékenysége mellett információkat gyűjthetett Einsteinről, Eisenhoverról, Stokowskyról és másokról. Amikor évek múltán az orosz titkosszolgálat gyanakodni kezdett Theremin elkötelezetssége felől hazaszólították, ám ő a hazautazást megtagadta. Nem sokkal később a titkosszolgálat emberei New York-ban elfogták, s ő hamarosan a Gulágon kötött ki. De Theremin itt is feltalálta magát, s tizenkét év raboskodás és börtöni kutatómunka után egy betonfalakon is áthalló lehallgatókészüléket feltalálván Sztálin kedvencévé vált, kiengedték, s Theremin újrakezdhette életét. Idővel újra New Yorkba látogathaott, s megkereshette régi szerelmét élete alkonyán, 94 évesen.

Ez durván a librettója annak a multimediális darabnak, melyet Najmányi László írt meg a témában tett kimerítő kutatásokat követően, melynek zenéjét jószerével szerezte, előadta, felvette, keverte, melynek fantasztikus video- és számítógép-animációs filmszerű valóságát megalkotta, melynek szövegeit írta, javarészt felmondta és dramatizálta. Najmányinak ezek után már csak arra volt szüksége, hogy a történet teatralitását megtartva szinészeket toborozzon a szerepek betöltésére, újravetítésére. Theremin professzort Vajdai Vili személyesítette meg, akinek szereplése azért volt ideális, mert korunk Theremin-szellemét képviselte impozáns figurájával. Az ő ellenpontja a darabban Antal István volt Robert Moog, a később Theremin-kereskedővé vált szintetizátor-feltaláló személyében. Megjelentek még a Lenint (Hevér Gábor), Clarat (Krausz Alíz) és Laviniát (Miriam Rakotomalala), Theremin afro-amerikai feleségét alakító, mind-mind erős individualitású személyek, akik nagyszerű érzékiséggel és kifinomult, tudatos visszafogottsággal erősítették a megdöbbentő Theremin-történet kibontakozását.

Najmányi darabja önéletrajzi vonatkozású. Theremin professzor életpályájában sok rokon szálat találhatni Najmányijéval. A pálya kezdetének igéretes sikerei otthon, majd a körülmények ellehetlenülése, a féltékenység és a politika pusztító befolyása, a kalandvágy, majd kivándorlás, találkozás New York-kal, a helyi elittel, a furcsa és ellentmondásos értékrendű művészeti és állami hatalom összjátékával, ahol a szellemi túlélést kizárólag a maradéktalan kitartás, a magas művészi értékek kitartó képviselete és érvényesítési harca, valamint a kitartóan megalkuvást nem tűrő tiszta emberi hozzállás jelentették a megmaradásért folytatott küzdelem egyetlen kőkemény fegyvereként egyben a művészi pálya legnagyobb kihívását és megmérettetését képviselve, melyet Najmányi maradéktalanul megvívott.

A Theremin-oratórium egyértelmű siker, hisz azt bizonyítja, hogy Najmányi egyik meghatározó művészeti gondolkodónk és szerzőnk, aki eddigi dinamikus pályáján pontosan megtanulta mi a művészet, mi a harc, s mi az a maximum, amit ki lehet és ki is kell hozni belőle akár az esztétika, az etika, az aktualitás vagy a professzionalitás területén, s amelyet szellemi kreativitásán túlmenően hihetlen akarata, frissessége és technikai felkészültsége és állandó továbbfejlődése tettek lehetővé. Szinte semmilyen pénzforrás, működési feltétel, próbaterem, szponzor és klikk támogatása nélkül megvalósított egy olyan összművészeti projectet-et, melynek impozáns szellemi ereje az orosz tudós életével való azonosulás kifinomult poétikájában rejlik, hitelessége és közvetlenségének az ereje viszont a történet mértéktartó, nemes humorral és tragédiával átszőtt elmondásában lelhető meg.

Ezek után csak azt remélhetjük, hogy még sok hasonló Najmányi-darabban lelhetjük örömünket hamarosan. Najmányi Úr, köszönjük !