A művészet nem változtatja meg a világot

Vajon az utca embere csak azért nem ad ki dollármilliókat a sztárolt képzőművészek munkáiért, mert éppen nincs neki a számláján annyi? Vagy azért nem lelkesedik a kortárs kultúráért, mert az élet szeszélye sosem sodorta a menő kiállítóhelyek környékére, hogy aztán földbe gyökerezett lábbal álljon egy videómunka vagy festmény előtt? Esetleg arról van szó, hogy a legtöbb emberre akkor sem hat a képzőművészet, ha annak milliókat érő produktumait az arcukba dörgölik?

A kérdések eddig teoretikusak voltak, most azonban a neves festő, Luc Tuymans részvételével készült kisfilm véget vet a találgatásoknak. A videómegosztókon közelmúltban megjelent film első kockáin neves szakértők és kurátorok magasztalják egekbe a belga sztárművészt, aki legutóbb a New York-i MoMA-ban állított ki, de munkáival és személyével tavaly télen a Műcsarnok közönségét is sokkolta.

"A legfontosabb mai művész" - lelkendezik a filmben Angela Choon, New York-i galerista. "Generációja legfontosabb festője. Bonyolult, felkavaró kérdésekkel foglalkozik" - mondja róla Amy Cappellazzo, a Christie's aukciós ház kortárs művészeti vezetője.

A MoMA kurátora szerint Tuymans azért is válhatott kortárs festészeti ikonná, mert művészete nem csak a szakemberek számára érthető. "Ha nem is vagy járatos a kortárs képzőművészetben, akkor is érzed, hogy van valami lebegő a képekben."

De hogyan hat Tuymans művészete a nézőre, ha nem tudja, hogy olyan sikeres festőről van szó, akinek képei még befejezésük előtt elkelnek? - kérdezték a film készítői a szakembereket. Akkor is ilyen erős lenne a hatás, ha a nézők csak a képpel szembesülnének az utcán?

"Az emberek kilencven százaléka megtorpanna" - vágta rá Angela Choon. Egy másik, túlhevült kurátor szerint a járókelőket felrázná a sokk, ahogy váratlanul szembesülnek a magasművészettel.

A Christie's szakértője megjegyzi ugyan: attól lesz valami műalkotás, hogy annak akarjuk látni, és hogy művészeti kontextusban találkozunk vele. Nem mindegy ugyanis, hogy kiállítóterem vagy buszmegálló veszi körbe a művet. De meggyőződése volt, hogy Tuymans még semleges környezetben is rengeteg embert megragadna. "Nyilván sokakat megzavarna az egész, és elgondolkodnának, mit jelent amit látnak."

A filmesek nem elégedtek meg a művészet mindenhatóságát hirdető szakértők véleményével. Felkérték Tuymansot, akit egyébként mi magunk is bevállalós figurának ismertünk meg, hogy vegyen részt egy kísérletben.

A belga művész néhány héttel ezelőtt nekilátott, hogy egy antwerpeni sétálóutca falára fesse egyik neves képét. A titokban, egy paraván takarásában készülő mű kopuláló majmokat ábrázolt Tuymans jellegzetes, elmosódó emlékképre hajazó stílusában. A járókelők mit sem tudtak arról, hogy odabenn városuk híres művésze tevékenykedik, és arról sem, hogy a paraván lebontása után egy műértőket lázban tartó, és mellesleg drága kép tűnt fel a falon.

A kísérletben egy kamerát helyeztek el az utca túloldalán, hogy megfigyelhessék a kép generálta forgalmi dugót. A 48 órás kísérlet eredménye azonban nem a fenti teóriákat támasztotta alá, hanem, ha valamit, akkor azt, hogy minden túlbuzgó kurátort azonnal el kellene bocsátani.

Két nap alatt 2965 ember haladt el a kép előtt. Ezekből 2858-ra semmilyen hatással nem volt a mű. 107 ember állt meg, hogy akár csak egy pillanatra is szemügyre vegye az egyébként nem túl színes festményt. Tehát az emberek kevesebb mint 4 százalékának tűnt fel, hogy valami szokatlan került a látóterébe.

A múzeumigazgatókat elkeserítő tény végül azonban nem vágta földhöz Tuymansot. "Nem hiszem, hogy a művészet képes megváltoztatni a világot. Nem arra való ugyanis - mondta az eredmények láttán a maga apatikus stílusában. - A művészet képeket gyárt és gondolatokat ad át. Ha ez sikerül, és néhányakat akár másodpercekre is elgondolkodtat, akkor más rengeteget elértünk."

A YouTube kommentelőit egyébként nem nyugtatta meg a művész, és heves vita alakult ki a kísérletről. Egyesek szerint az eredmény megmutatja, hogy mekkora kamu már a kortárs képzőművészet, amit csak a pénz és a sznobizmus mozgat. Mások azzal érvelnek, hogy a magasművészet sosem a tömegeknek szólt, illetve hogy az utcára más vizuális jelekkel kommunikáló művek valók, mint a kiállítótermekbe.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!