Graffitioktatást az általános iskolákba

Az ország első graffitimúzeumává alakult a Tűzraktár egykori épülete, derült ki a sajtótájékoztatón, aminek témája amúgy nem a képzőművészet volt, hanem sokkal inkább az ingatlanfejlesztés. Az üzletemberek azt jelentették be, hogy a tömböt hamarosan irodaépületté alakítják. A hátuk mögé fókuszálva azonban felfedezhető volt, hogy a közelmúltban nem csak az átépítés tervei készültek el, de néhány ezer négyzetméternyi graffiti is. Úgy tűnt, a kulturális műhely költözése után graffitisek foglalták el a Tűzoltó utcai komplexum termeit, és olyan heves graffitizésbe kezdtek, mintha valaki azt szivárogtatta volna ki, hogy itt az örökkévalóságnak dolgoznak.

A száz méter hosszú, háromemeletes ferencvárosi épület falait olyan tömegben és minőségben borították el a graffitik, hogy az még az öltönyös befektetőknek is feltűnt, akik a letakarítás előtt példátlan módon fotópályázatot hirdettek a dokumentálásukra.

Minket egyébként nem a képek mennyisége, vagy néhány jobban sikerült darab nyűgözött le igazán, hanem a termek enciklopédikus jellege. A falfirka-történelem szinte minden stílusából felfedeztünk néhány darabot. A fütyi-punci tematikájú klasszikus darabok ugyanúgy fellelhetők voltak, mint a buborékbetűs nyolcvanas évekbeli firkák, vagy a legfrissebb trend, a stencil. A múzeumi atmoszférához tényleg csak a teremőrök és az áttekinthető kiállítási koncepció hiányoztak.

Nem tudván szabadulni az akadémikus hangulattól úgy döntöttünk, legalább szakértőket megszólaltatunk a spontán gyűjteményről. Elhívtuk a neves művészettörténészt, Beke Lászlót, és a graffitis témában mélyen beágyazott szakértőt, Káosz Kapitányt, hogy vezessenek végig minket a kiállításon.

Koncepciónk azonban hamar befulladt. Hiába gondoltuk ugyanis, hogy az idős művészettörténész kritikusan közelíti meg a témát, miközben a bennfentes majd vég nélkül lelkendezik.

Beke László ugyanis az első pillanattól a kortárs művészet részeként beszélt a mozgalomról, igaz, homályban hagyta, hogy ebben a rendszerben mennyire tűnnek izgalmasnak a Tűzoltó utcában látható darabok. Káosz Kapitány pedig kritikus volt, mintha a segítségével nagy összegért akartuk volna megvásárolni a legjobb firkát.

Végül pedig mindketten vehemensen érveltek a graffitik létjogosultsága mellett, pedig egyáltalán nem tűntünk Szeretem Budapestet-aktivistának, aki a jópofaság álarca alatt egy kisnyugdíjas konzervativizmusával kezeli a témát. A graffitijelenséget Beke László egyébként a kreativitás szűkülő terével magyarázta, majd forradalami módon felvetette, a legokosabb az lenne, ha már az általános iskolai rajzórákon tanítanák a graffitit.