Gravitációmentesítő örömünnep

2000.12.20. 12:42
Aki nyáron gyalogszerrel baktat ki a Hajógyári Szigetre, hogy osztozzon a Sziget-fesztivál többszáz koncertjének hiperbolikus és hiperbulis örömében, gyakran láthatja a szentendrei HÉV vonalán a gonoszul elhelyezett grafittiket, az UFÓK HAZA! feliratot, mely vicces és rejtett célzásként is felfogható, utalása mégis egyértelmű: Legyen mán itt rend, ki ezzel a bagázzsal, a sok színes, ilyen-olyan mulatozó papagájjal.
Najmányi a Thereminnél
Nos, mivel színes papagájból, vidám fiatalból, rockzenészből hál'Istennek van elég, az üzenet valóraváltásától annyira még nem kell tartani. Bár ki tudja, lehet, hogy egy kormányrendelet betiltja a fülbevalók viseletét, a bokorbahányást, a háztetőkön való szeretkezést, a hangos lemezhallgatást, vagy egyszerűen a nevetést, és mindannyian komoly öntudatos polgárok leszünk, mint ahogyan mondjuk az NDK megfélemlített lakosai voltak úgy cirka húsz évvel ezelőtt. Nos, hogy itt még ne álljon be teljesen az ufóellenesség, szerveződött egy zenei-irodalmi fesztivál a csodabogarakból, akik a szél ellen intézik dolgukat: nem a pénzért zenélnek, írnak, hanem meggyőződésből & szeretetből, nem kelnek reggel 6-kor, hanem akkor fekszenek ágyba, interneten lógnak és cizellált a tekintetük, nem biztos, hogy elmennek önmaguk ellen szavazni, s nem biztos, hogy az önkéntes bevonulók között lesznek a következő háborúban. Azonban ők is legalább olyan fontos vitaminjai testi és szellemi valóságunknak, mint amennyire azok, akik büszke NDK-sokként vasárnap reggel 8-kor már lelkesen mossák Wartburgjukat, Opelüket vagy éppen Saabjukat.

A kilövőbázis
Nos tehát, pénteken különös összejövetelnek lehettünk szem- és fültanúi. A Clark Ádám téren található nulladik kilométer szomszédságában lett kijelölve a leszállópálya az ufóvendégek számára, a Lánchíd alatti bázison gerjedt az energia százezer akkumulátor segítségével, s a közeli Bem Rockpart kilövőbázison valósult meg a mágikus szertartás protokollja az eminens vendégek tiszteletére.

Éspediglen a következő szférikus sorrendben:

Tudósufó
1. Solymosi Bálint költő, a Transzcendes Államok tábornoka verseivel irányította a fekete lyukak energiáit a helyszín felé. Mosoly.

2. Bánosi György író reneszánsz ufójátékot, a Regényesszenciát tolmácsolta ufósegédek közreműködésével és a jelenlevők jóváhagyó röhögésével.

3. A Túlvilág zenekar rituális tevékenységét a Paksi Atomerőmű gonosz manói ellehetetlenítették, hiányukat egyperces néma örkényi csend búcsúztatta. Füttykoncert, rosszalló ufószárny-csapkodás.

Fine Arts
4. Ezután olyan középpályás magasságból előrerontott Gaál József sámánológus festőprofesszor és atom-spiritualiszta, s pár percen belül már kezdetét is vehette a Fine Arc lüktető és kemény atommaghasadás-oratóriuma. Gaál énekét az eszkimó sámánok is megirígyelték volna, s a mikrofonjára szerelt Chaos Pad-et szívesen átvették volna gyakorló egészségszolgáltatásukba. Kopasz Tamás gitárcsillagképei, Árvay György kozmikus szelei és Walter Hollinetz szaxofonnapsugarai idézték Sun Ra világegyetemi szellemét. Szénfüggöny.

Afrika Ufó és Vajdai Vili
5. Teljes sötétség, majd két pár fehér kesztű jelenik meg, s rajzol repülőtéri pilótairányító jeleket a semmibe. Lassan két, párhuzamosan emelkedő finom erőteljes túlvilági hang hallható, megszólalnak a kozmikus léghárfák, felszállás mindenkinek. Vajdai Vili, a Korai Öröm tapasztalt ufónautája és Najmányi László Theremin-specialista alakja villogó fényben tűnik fel, a hang-cizellálás beállítja a transz-állapotot, mellyel ablakot vág az időn, s a jelenlevők megindulhatnak felfelé. Megjelenik egy gyönyörú fekete táncosnő, s hastáncával igézi a még rejtőző ufókat, azok bejönnek, mosolyognak, s végre otthon érzik magukat, üres névjegyeket váltanak jelenlevő rokonaikkal, telt ház örömmel és fénysugarakkal.

Antal István esztéta felszállása
6. A Najmányi-transz után az agylabor kutatóinak egyesített tudategysége, a Tudósok jön, és szolgáltat az egybegyűlt ufóknak vendégmunkás-táncházat. Versek a tudat határáról és közepéről (drMáriás), a tudatalattból feltörő világűri örvény széndobjai robognak (Bartha Krisztián), afrikai napfénybasszus kapcsolódik derekunkra (Endrei Dávid) és a Sarkcsillag-gitárfény hullámai vetnek bennünket felfelé (Kovács Benedek). Az ufók kikapcsolják láthatatlanságukat, táncolni kezdenek, kikapcsolják az Időt és örömükben sírva fakadnak. Ráadásokat kérnek, majd átadják a jelenlevőknek energiájukat és megvilágosodásukat, a büfében mindenkit meghívnak, s az Energia Statikusan Beáll.

Kétjobblábú ufó remeg
7. Megjelennek Dixi és Normál Méla Ufóország ingázó vendégceremóniásai, énekelnek, s ők is esznek az űrbabból. Béke, kacaj, megnyugvás. Minden rendben. Fénygömbök a Duna felett, mindenki otthon a Bem űrhajóban, kellemes meleg. Végre. Ha most el is kell mennünk, visszajövünk. Haza.