A világban minden változatlan

Ha a World Press Photóról van szó felesleges esztétikai kérdéseken rágódni. A sajtófotó alkalmazott műfaj, a képek jelentőségét a témájuk adja, ami érthető, hiszen a sajtóorgánumok közti hírverseny legalább olyan kegyetlen, mint a Föld különböző pontjain folyamatosan zajló népirtások. Sem a parancsnok, sem a szerkesztő nem elégszik meg egy tömegsír helyett néhány mélyreható gondolattal, sajnos ezek ilyen szakmák, ebből kell kihozni, amit lehet.

Jodi Bieber; Portré 1. díj

Talán a kínos párhuzam elkerülése végett jutalmazza a World Press Photo a művészi eszközökkel is élő, vagy a személyes állásfoglalást vállaló fotóriportereket. A tények kényszerítő erejét azonban a pályázat zsűrije sem hagyhatja figyelmen kívül, végül is sajtófotóról van szó, így egy kislány közhelyes beállítású, de mondjuk egy pakisztáni nyomortelepen készült, és sokkoló háttértörténettel megtámogatott fotója (Jodi Bieber) ugyanúgy díjat nyerhet, mint az algériai polgárőrök esti őrjáratát bemutató, igényes kompozíciójú sorozat (Paolo Pellegrin).

Az aktuális fotóművészeti trendeket tehát a sok jó alkotás ellenére se ezen a kiállításon keressük. A World Press Photo inkább az elmúlt év vizuális áttekintésére szolgál. Ha a látogató a tablók közt csicsergő egészségügyi szakközépiskolás lánycsoportok ellenére képes a képekre koncentrálni, örömmel állapíthatja meg, hogy a 2001-es év sem szűkölködött fotogén eseményekben. Ugyanakkor az is nyilvánvaló lesz, hogy a világban nem igazán változott semmi.

Erik Refner; Fődíj

A fejlődő országokban az emberek egyéb foglalatosság híján még mindig ölik egymást, vagy ha nem, akkor éppen éhen halnak. Ez utóbbi téma kapta egyébként a fesztivál fődíját. A temetésre előkészített, éhen halt gyermek képe valóban több, mint egyszerű és hatásos dokumentáció: a szinte mosolygó arc, a test körül matató ráncos kezek és a fehér lepedőből áradó hideg sterilitás megrázó műalkotássá tennék Erik Refner képét - ha az előző sajtófotó-kiállításokon nem láttunk volna éppen elég súrlófényben, hosszú árnyékok közt éhen vagy szomjan haló, esetleg AIDS-ben elpusztuló embert.

Hasonló állandóság tapasztalható a kiállítás többi témájában is. A tudomány újabb és újabb sikereket ér el, az időjárás-előrejelzés már a kozmoszra is kiterjed, és képesek vagyunk béna végtagokat miniatűr elektródákkal mozgásra kényszeríteni. A sportban ismét elkaptak néhány ezredmásodpercnyi, szabad szemmel láthatatlan pillanatot, a fejlett világ pedig fejlettségében már nem igazán tud mit kezdeni magával.

Jeff Mitchell; Természet és környezet 1. díj

A World Press Photo legerősebb képei - eltérően az előző évek termésétől - mégis a mi langyos és jólfésült kultúránkban készültek. A WTC-merénylettel kapcsolatban úgy tűnik lehetetlen volt rossz felvételt készíteni: minden elmosódott kép, minden mellékes alakot vagy poros romot ábrázoló fotó üt. Csakúgy, mint a globalizáció ellenes tüntetésen (Antoine Serra), vagy a kergemarhakór tömeges állatégetésén készült (Jeff Mitchell) megrázó képek. Mert ezek mégiscsak velünk történtek...

World Press Photo A World Press Photo Hollandiában, 1955-ben alapított független, nonprofit szervezet. Legfőbb céljának a professzionális sajtófotográfusok munkájának támogatását és nemzetközi megismertetését tekinti. A World Press Photo az évek során a fotós újságírás és a szabad információ áramlás független fórumává nőtte ki magát. A kiállítások szervezésén túl a World Press Photo számos oktatási programmal is szolgálja az általa kitűzött célokat. A World Press Photo védnöke: Őfelsége Bernhard, Hollandia hercege.

Megtekinthető: Néprajzi Múzeum, Budapest, Kossuth tér 12.
2002. okt. 18. - nov. 17.