A tévében mindig süt a nap

Reklámzabálók. Igazi műértők, gondoltam, miközben átszuszakoltam magam két terepjáró közt, és beálltam a Kongresszusi Központba áramló, jólöltözött tömegbe. Mi másért nézne meg az ember egyhuzamban nyolcórányi reklámfilmet? - tettem fel magamnak a kérdést, költőileg, amely kifejezés elavultsága azon nyomban tudatosult bennem. Költőileg már nem tesz semmit az ember manapság, legfeljebb csendben kihal. Ha a bőrtalpú cipőkben és retro-kosztümökben masírozók az ínyencek, a műértők, akkor amit látni fogunk - a reklám -, az természetesen csakis a mű lehet. Ebben valósítja meg magát korunk művésze, öntömjént váró mecénások helyett cégek pénzén.

A reklám tehát civilizációnk által kitermelt művészeti ág..., folytattam, de a tömeg akkor átsodort egy óriási, kivilágított gumikapun, bele a szánsájntechnóból, villogó fényekből, tömegből, céges klónszőkékből és szocreál belsőépítészeti megoldásokból szőtt flitteres pokolba.

Valaki a nyakamba akasztotta a sajtóbelépőt, aztán újra sodródtam, lézer, dekoltált mellek, arcok, és miközben az örvény fordított rajtam egyet, rádöbbentem, kik állnak a Reklámzabálók éjszakája mögött: a Marketingesek. Egyre nehezebben kalimpáltam a fősodorban, kezembe két promóciós dezodort, promóciós szexlapot, promóciós bioszappant, három promóciós nyalókát és egy doboz promóciós jegeskávét nyomott az ajtó elé telepített, könyörtelen és végtelenül kedves termékmintaosztó lányblokád.

Rádöbbentem, hogy az esemény háttérben egy elvtelen, de leleplezhetetlen alku áll a Marketingesek és az illetékesek közt.

- Az összeg rendben van - mondta a férfi, és cipőjének varrott talpa nyikordult egyet, ahogy az izzadó hivatalnok elé tolta a szerződést.
- És nekem aznap mindenképpen el...
- Mauritiusra - bólintott a férfi. - Senki se háborgasson minket. Magunk akarunk maradni.

Már értettem: az épület falain belül, ha csak egyetlen éjszakára is, de ők lettek az urak. A Marketingesek. Akik a palmtopjukkal leírt titkos jeleik mellett onnan ismerhetők fel, hogy nem ismernek határokat. És most szabadon tombolhatnak!

A hostessek a szájamba csúsztattak két sörtikettet, lufik szálltak, az előttem álló úr VIP-belépőjét felemelve térdre rogyott, de így sem kerülhette el, hogy a fejét bekenjék egy új típusú hajzselével, én viszont észrevettem a rést a céglogós barikádok közt. Sör, csoki, arcpakolás, gumicukor és műanyagsíp nélkül értem a terembe.

Odabenn egyértelmű volt, hogy a műanyagsíp elől rajtam kívül senki nem menekült meg. Mintha 1700 beszpídezett futballbírót zártak volna a terembe, de a rendezőket semmi sem lepte meg. Ők a tervezésben sem ismertek határokat, minden ki volt számolva, az interaktivitás korigény. "Ha tetszik, sípoljatok!" - mondta a Laza Műsorvezető.

A közönség pedig sípolt, hangulat tetőfokon, okkal. A reklámfilmek ugyanis úgy vannak megcsinálva, hogy azokról az embernek olyan érzése lesz, a földön mindenki jó fej, szép, karakteres, nagymellű, okos, vicces, a világ pedig a végtelen öröm és jókedv forrása. Érdekes, hogy hasonlókról magyaráztak a szentemberek, szaduk és remeték évezredeken át, de nekik valamiért rosszabbak voltak a nézettségi indexeik.

A jelenség magyarázatáig azonban nem jutottam el, mert kiderült: a Marketingesek úgy gondolják, a tipikus reklámzabáló süket, és 1992-ig rajongott az elektronikus tánczenéért, akkor viszont valami eltört benne, és többet nem került zene közelébe. Így az 50 perces blokkok között poros tuc-tuc szólt, hajlobogtató hangerővel.

De térjünk vissza a reklámokhoz, amelyekben egyetlen óvónő sem mondott érzelmes monológot kedvenc tamponjáról, és egyetlen számítógép modellezte mosópor-molekula sem csapott össze számítógép modellezte koszmolekulákkal. Frappáns, feszes ritmusú rövidfilmek követték egymást, a legjobb ízléssel összeválogatva.

A közönség interaktivitásának köszönhetően kiderült, hogy legnagyobb sikerük az állatok termék általi megmentésének van, ezt követik a tréfák, és az olyan ironikus gesztusok, mint az iraki Pepsi-reklám, amelyben pénzváltókülsejű, bőrkabátos arabok, kólával a kézben Michael Jackson Beat it-jét éneklik, arabul.

Tizenegy órakor termékmintáktól elnehezült testtel kibotorkáltam a folyosóra, kicsinek és jelentéktelennek éreztem magam, de aztán a sarkon felfejlődött egy dezodorosztó szakasz, és visszamenekültem a sötétbe.

Az 50-es, 60-as, 70-es évek magyar reklámjai peregtek, elandalított a bájos barkácsmarketing, a "nemibetegség terjedése a galerik közt" film olyan volt, mint mikor hasba rúg az iskolaorvos, a "Traubit akarunk" transzparenssel tüntető poharak snittjében felfedeztem a konzumellenzékiség első, finom megnyilvánulását.

És még valamit. A legtöbb hazai reklámban, a terméktől függetlenül valaki, viccesen, de pórul járt, a bontott csirke helyett mamutot hozó férjet megsodrófázták, a különleges őrölt kávétól karibi hangulatba kerülő hivatalnokot kinézték a kollégák, az S-modell ruha után forduló srác leesett a lépcsőn. Mintha rólunk mondanának valamit ezek a vasfüggöny mögött készült filmek. Gondoltam, ebből összehozhatnék három flekket, ami így hó végén... - de akkor elkezdődött az éjféli blokk, egy helyes nő a menő kabátjával megmentett egy kengurut, én pedig csak bámultam, és már nem gondoltam magunkról semmit.

A Reklámzabálók Éjszakájának története 1981: Az első rendezvény, mely az Ínyencségek címmel Párizsban a Kinopanoramaban mutatkozik be öt filmblokkal az 1935 és 1985 közötti filmekből. 1984: 8 óra vetítés. A műsor túlnyomó része retró reklámokból áll és először kerülnek néma reklámfilmek a vetítésbe. A reklámzabáló turnéra indul: Lyon, Bordeaux, Milano, Genf. 1985: Két éjszakás műsor. Vízirevü nyitja meg az előadást. München és Avignon is kapcsolódik a turnéhoz. 1986: Három éjszakás műsor. A közönség aktívan kapcsolódik be az előadásba, interaktívvá válik a vetítés. Brüsszel, Amszterdam. 1989: Új témák: a Koreográfia és Reklám, az Indiai mozi és a reklám történelmi visszatekintése. Montreal, Québec City, Sydney, La Réunion, Bilbao, Boston és Chicago. 1990: A Reklámzabálók Éjszakája 10 éves. Első TV-s közvetítés. 1992: Athén és Varsó. 1994: A rendezvény tiszteleg két nemzetközi szervezet, a Greenpeace és az Amnesty International előtt. Dzsakarta, Moszkva, Szentpétervár, Tel-Aviv. 1995: Bukarest, Koppenhága, Bejrút. 1996: Bemutatják a reklámfilm történelem legősibb darabját 1898-ból. Kína, Fülöp-szigetek. 1998: A www.nuitdespublivores.com élőben közvetíti az eseményt. 1999: Mongólia, Izland, Irak. 2001: Magyarország