Már megint a zsidók jártak jól

Mi a közös bennük?

* egy lány ikerpár, akik minden szembejövővel dugnak, hogy később az őrült szentkoronás összeesküvők belőlük akarják kimenesíteni az Új Magyar Fajt, illetve

* egy kedélyes asszony, aki banánkenyeret süt maceszlisztből?

A válasz: mindannyian zsidók, és két, egymástól a lehető leginkább eltérő kiadványban bizonyítják be, hogy zsidónak lenni szívás. Ez karácsony idején különösen fontos üzenet.

1. könyv: Ujjazás és ármány a Szent Korona árnyékában

Az első könyv egy képregény, azon belül aktuálpolitikai-szoftpornós fikció, a legendás Füles-képregényrajzoló Fazekas Attila és a még legendásabb képregénygrafikus Korcsmáros Pál fia, Korcsmáros Péter munkája. A történet olyan, mintha egy Guy Ritchie-film két betépett főszereplője, (=két tetszés szerinti budapesti újságíró) találta volna ki. A Szörényi Leventétől egy rovásnyira álló, a "rendszerváltással" elégedetlen ősmagyarhívők egy legfőbb ügyész és egy szerzetes segítségével összeesküvést szőnek a magyar államrend megváltoztatására, amiben kulcsszerepet szánnak egy kúrómániás lány ikerpárnak, akik, ha jól értjük a sugalmazást, vagy Stefka István közepesen ismert jobbos újságíró fiktív lányai, vagy nem, és egyszerre hordoznak ősi zsidó és ősi magyar géneket. A konspirációt, ami az állam és a gazdaság legmagasabb köreit is behálózza, egy virgonc farkú bulvárhírügynökség-tulajdonos és orálisan fixált asszisztensnője, illetve egy szexéhes ügyésznő próbálják leleplezni.

A brutális politikai zagyvalékot tovább zagyválja, hogy a tömegjelentekben feltűnnek a magyar média- és politikai elit valódi fugurái, Kupa Mihálytól Göncz Árpádon és Antall Józsefen keresztül Martonyi Jánosig, már amennyiben Kupa Mihályt valódi, hús-vér embernek tekintjük. A könyv egyik gyengéje, hogy egyikük sem veszi elő a faszát. Pedig ha már vadulnak a szerzők, akkor itt nem szabadna megállni. A "centifugába estem"-érzést erősíti, hogy a csokornyakkendős Martonyi után 3 lapon belül jó eséllyel fogunk egy lendületes pinanyalásba botlani. A szövevevényes sztori megértését, igaz nem kellemetlen módon, de mégis megnehezíti, hogy nem elég a sátáni hagyományörzők összeesküvése, a periodikusan visszatérő heteró és leszbikus dugások minduntalan kizökkentik az olvasót. A rajzoló a szexjelenetekben nagy formába lendül, benyúlásban, ujjazásban és alsó kameraállásból felvett harisnyás lábban a francia profiligában is megállná a helyét, a szoftleszbikus összecsapás pedig a spanyol mestereket idézi.

A teljes Gemini jelentés ezek alapján akár zseniális ponyva is lehetne, de összességében inkább a "beszívva jó ötletnek tűnt" kategória monumentális emlékműve lett belőle. Miért nem lesz a földgolyón naponta tízezrével elhangzó hasonló beszélgetésekből játékfilm:

"Te, akkor legyen az, hogy Göncz Kinga fodrásza el akarja raboltatni a Szent Jobbot, mert Gyenesei István elterjesztette, hogy kicsit lereszelsz belőle és egy hétig áll a a faszod. Durva mi? Na a fodrász felbéreli a Parasztnindzsákat, hogy szerezzék meg a Szent Jobbot. Elindulnak a Bazilika felé, de a Negro bár előtt megállnak egy percre, mert egy öreg kintornás tekeri a hangszert és rabláncon tartja Frei Tamást. Föl van öltöztetve rendesen, selyemmellényke, bő bugyogó, a fején piros fez, és ő szedi a pénzt a közönségtől. Háháhá, kurvajó, vágod? Banyek, vesztükre állnak meg a parasztnindzsák, mert ez egy csel, a Negróban húszéves csajokra vadászó ötvenes bálásruha-kereskedők hirtelen leszaggatják magukról az öltönyt és kiderül, hogy ők a pápa alkalmazásában álló farkasemberek. Hiába rántják el a Parasztnindzsák a kolbászcsakut, már késő, egy-két farkasember mellébe még beleállítják a szalonnacsillagot, de két perc és parasztnindzsavérben úszik a Szent István tér, a hirtelen némaságban csak Gombos Edina sikoltozása hallatszik, mert mindenáron nyilatkozni akar arról, hogy jól sikerült a kis Miranda plüssmackófelújítása, de az összes jelenlévő halott vagy alakváltó."

Hát azért nem lesz játékfilm, mert nincsenek figurák, nincsenek sztorik, csak azt érezni, hogy itt valami talán marha vicces, és tekerni kéne még egyet.

Na, a képregényben is pont ezt érzni. Egymás után sorakoznak az ígéretes karakterek, akiket felvillantanak, aztán anélkül ejtenek, hogy kifuthatnák a formájukat. Ugyanez a helyzet a történetszálakkal. Sokáig úgy tűnik, a legdurvább dolgok a csodaszarvasos összeesküvők által pénzelt film forgatásán fognak történni, ugyanis ide castingolják be az ikerlányokat, akik igen erotikusan vetkőznek tangára a jurtában. Aztán gyakorlatilag ejtik ezt a szálat. A csajok az elején bemutatkozásként oldalpáronként mást ottóznak le, aztán egyszer csak semmi se történik velük. Zavaros. Nem is beszélve a képregény mögé biggyesztett Da Vinci-kódos hangulatú kisregénytöredékről.

A Teljes Gemini jelentésnek ugyanakkor vannak értékei, például az igen ostobán kinéző, rajzolt Bánó András. A grafikai munka általánosságban kiváló, és a kötet príma ajándék mind népnemzeti-zsidófixált, mind városi biciklista ismerőseinknek, egy felháborodást vagy egy ostoba röhögést feltétlenül megér.

2. könyv: Egy katolikus borzongásai a zsidó praktikák felett

Sose gondoltam, hogy van, amiben a középosztálybeli katolikusoknak jobb, mint a zsidóknak. És mégis: nekünk soha nem jutna eszünkbe vallási szertartásokat szervezni az otthonunkba. Pár év ministrálás és egyházi gimnázium - ahol a nemi érés szempontjából kulcsfontosságú években a legszexibb dolog az, ha meglibben egy szerzetesi Neo-kabát, és láttatni engedi a keményített gallért - és az ember nemhogy immunis lesz az ilyen dolgokra, de egyfajta ellenállás fejlődik ki benne minden istenkedéssel szemben. A katolikus fiatalok tehát a legkevésbé sem vergődnek az identitás és a vallás metszéspontjában és véletlenül sem kapja el őket a katolikusság forgószele 30 éves korukban. Neveltetésük folytán mindezekre jó nagy nemet mondanak. Nyilván ezért hvják a katolikus fiatalok lapját Igennek. Ja és isteni szerencsénkre nem létezik olyan, hogy katolikus konyha. Ha lenne, akkor a leghíresebb fogás a szikkadt zsemle lenne Camping sajttal és hervadt TV-paprika csíkokkal, amit oly sok szeretetlakomán kóstolhattam.

Bezzeg szegény zsidók. Nekik elvileg van konyhájuk, ami közfelfogás szerint három ételből áll: sólet, flódni és libaleves maceszgombóccal. És ráadásul van divatos vallási megújulásuk is, amit látszatra teljesen normális, fiatal, internetet használó emberek indítottak, akik közül többet ráadásul személyesen is jól ismerek. Talán azért van ez az egész, mert nálunk nincs szigorú egyházi szervezet, így a papjaik nem szigorú nindzsák, hanem kedélyes, nagyszakállú dagadt mukik, akik mindig az ember előtt csekkolnak be a reptéren nyolc gyerekkel és 33 bőrönddel? Talán emiatt, talán nem, ennek a mostanában tapaszlható fura vallási revivalnek mindenesetre vannak a külvilág számára igen élvezetes gyümölcsei, a közös becsekkoláson kívül is. Az egyik a Judapest, mint igen szórakoztató neozsidó életmódblog, a másik Fűszeres Eszter gasztroblogja, és az abból szerkesztett szakácskönyv, a Fűszer és lélek - zsidó konyha itt és most.

Blogból könyvet csinálni nem egyszerű, sőt szinte istenkísértő vállalkozás, amit semmi sem bizonyít jobban Gyurcsány Ferenc blogkönyvénél, amit két hete rágok, hogy írjak róla, de lehet, hogy az ünnepekre egyszerűen megfulladok tőle.

A szakácskönyv egyike azon ritka műfajoknak, amelyeknek egyformán jól áll a blogforma és a hagyományos papírkönyv. Fűszeres Eszterre különösen igaz ez, hiszen a blogon a receptek közlésén túl a személyiségével tudja megfogni az egyre nagyobb olvasótábort, a könyvben viszont a jó receptek mellett adhat az esztétikának is. És ad is, de még mennyire! Nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen szépen megcsinált, igazán gusztusos kötetet. A fotók feltűnően jól sikerültek, ami bizonyítja, hogy egy igazi blogger mindenre képes, hiszen a szerzőt ábrázolókat kivéve az összes Eszter műve. Pár éve még a "magánkiadásban megjelent" címke egyet jelentett a vécépapírra krumplinyomdával nyomott minőséggel. A globális kapitalizmus - hála istennek és például a zsidóknak - azóta sokat fejlődött még Magyarországon is, így ez a szerző és judapestes barátai által gründolt könyv nemhogy nem krumplinyomdás hangulatú, de egyenesen a legszebb termék azok közül, amikről 2008-ban írtam. Nyugodtan elférne például egy londoni könyvesbolt gasztrópolcán.

Tartalmilag a könyvben találunk eszmefuttatásokat a XXI. századi, nagyvárosi, fiatalos kóserságról - a kívülálló olvasóknak ez érdekesség, az érintetteknek gondolom reveláció -, pompás, egyszerű, könnyen megcsinálható, szellemes recepteket és lehengerlő fotókat. Receptvonalon egyfelől az "az a zsidó étel, amit én főzök" rokonszenves elve érvényesül, másfelől jól érezhető, hogy a hagyományos ízeket a szerző könnyedebb, korszerűbb formában teszi a tányérunkra. Aki már főzött Fűszeres Eszter alapján, tudja, miről beszélek. Aki nem, az próbálja ki, nem fog megnőni az orra tőle, bár az amúgy is végtelenül erotikus. A közvetlen, kedves szerző közvetlen és kedves recepteket közöl: szárnyasban, húsgombóc- és kenyérfélében és édességben különösen erős. A hozzám hasonló, megtört katolikusok lapozzák át a vallásos részeket, vagy égessenek tömjént közben.