Milyen volt szőkesége?

Helen Fieldinget nem volt egyszerű becserkészni. Londoni ügynöke először simán lepattintott minket, mondván Helen most új könyvén dolgozik, minden perc számít neki, esetleg jövőre. De nem hagytuk magunkat, kitartóan próbálkoztunk, s végül valószínűleg sorozatunk írónévsora gondolkoztatta el a nagyhatalmú ügynökasszonyt, aki továbbította levelünket a művésznőnek. S ő persze rábólintott –a hiúság nagy úr-, azzal a kitétellel, hogy csak és kizárólag Los Angelesben lehet az interjú. Ugyanis a kideríthetetlen korú Fielding kisasszony (születési adat sehol égen-földön, privát sacc 42-44) Bridget Jones sikerének és szerzői jogdíjainak köszönhetően már itt él és dolgozik. Vett egy házat, úszómedencével, bár még mindent nem ért el, hiszen a legendás hollywoodi sztártérképre nem került rá, így japán turistacsoportok sem fotózzák a nap minden órájában kies lakát. Meg is kérdeztem tőle, hogy fájlalja-e ezt a celebritásoknak kijáró megtiszteltetést, mire intenzív beleéléssel azt válaszolta: ó, nagyon.

Az interjúnk helyszíne mégsem kaliforniai otthona volt –a tengerentúlon nem szokás újságírókat a privát szférába beengedni, Fielding pedig úgy látszik gyorsan tanul-, hanem egy általa javasolt szálloda a Sunset Boulevard-on, amely mint később kiderült, már számos interjújának adott otthont. Becsületére legyen mondva, hogy nem észveszejtően drága hely: csak a litera olvasóinak elárulom, hogy 160 dollárt fizettünk a szoba bérléséért (du. 16-tól 22-ig), no meg 20 dollárt szurkoltunk le a szállodában parkolásért. A hülyének is megéri, nem?

Helen fél 8-ra érkezett (ekkor már tudtuk, hogy pontos napi időbeosztása van, este 6-ig ír, csak akkor állhat fel, emiatt tettük estére az interjút), kedves, barátságos és feldobott volt. Láthatólag nagyon tetszett neki, hogy egy magyar stáb ilyen messzire utazott csak miatta. (bevallom, nem mondtam neki, hogy a következő napon Bostonba repülünk Mr.Updike-hoz) Olyan nyitott volt, hogyha arra kértem volna, hogy próbáljuk meg közösen megtanulni és elénekelni –in memoriam Freddy Mercury- a Tavaszi szél vizet áraszt c. opuszt a rendelkezésre álló néhány órában, akkor szerintem arra is ráállt volna. Sajnos csak az első versszakot tudom, ezért inkább lemondtam erről.

Kérésünknek eleget téve hozott néhány személyes tárgyat magával a forgatásra: családi fotók mellett pl. egy hamutartót, amely szülővárosának egy részletét ábrázolta. Morley hamisítatlan yorkshire-i iparváros, amely –mint kiderült- malmairól híres: összesen 36 őrlőalkalmatosság található benne, Fielding családja pedig az egyik szomszédságában lakott. Itt nőtt fel a kis Helen, szinte csoda ilyen előzmények után, hogy nem Balzac vagy Dickens nyomdokain haladt az irodalmi pályán. Hozott még egy vastag paksamétát, amelyben általa rémesnek titulált gyerekkori versei voltak és kéjes sikongatások közepette szemezgetett belőlük. Mint mondta, önmagát szerette volna mindenáron kifejezi ezekben a lírai gyöngyszemekben, de erre valószínűleg nem a legjobb formát választotta.

Hozzátartozik a képhez, hogy mialatt ő váltig bizonygatta, hogy ez az óriási siker (7 millió példányt adtak el a Bridget Jones naplókból világszerte) egyáltalán nem változtatta meg, csinos, félvér asszisztensnője észrevétlenül egy pohár jeges cola-light-ot nyomott a kezébe, amelynek peremére még egy –gondosan magával hozott- lime cikkelyt is biggyesztett.

S hogy milyen lett az interjú az igazi bestseller szerzővel? Nézzék meg kedden este 22.30-kor az egyesen. De addig is egy igazi Bridget Jones-os poén, amely az adásba végül nem került be. Ugyanis a televíziós szerkesztés olykor furcsa elvei és szabályai miatt sokszor maradnak ki olyan részletek, amiért nagyon fáj az alkotók szíve, de valamiért mégsem használhatóak. Éppen belógott a kérdező orra vagy a mikroportban merült ki az elem, defókuszos a kép vagy Fielding asszisztense ült rá egy asztalra a takarásban, amely óriási robajjal felborult (életből ellesett apró eset), netán egy tűzoltóautó húzott el iszonyatos hangerővel a poén alatt, ezért „nem hasznos” az a rész. Így veszett volna el a következő epizód is.

„Hihetetlen élvezettel olvasom, hogy milyen tudományos magyarázatokkal látják el a könyvemet a különböző országokban. Például egy olasz kritikus azt mondta Bridget Jones naplójára, hogy az valójában ’az egzisztencialista elszigetelődés transzcendentális tanulmánya’. Azt hiszem, nagyon elszúrhatták a fordítást.”

Lévai Balázs