A szöveg energiahordozó

Kis Tibi a Quimby zenekar énekese. Túlélő. Életkalandja romantikus mai történet: a rockandroll-sztár küzdelme az anyagi és szellemi világ erőivel a zene és a szöveg mágiáját segítségül hívva. A kamaszkor utolsó fellángolásával még megpróbált mindent megtenni azért, hogy a földi törvények alól kiszabadítsa testét és tudatát. Önromboló kísérleteivel megteremtődött egy mítosz, életben maradásával pedig a legnagyobb feladat elé állította őt a sors: értelmet és irányt találni annak, amivel emberidőnkben gazdálkodnunk adatott.

Kis Tibor - Az ember életében letisztulnak a dolgok. A legutóbbi lemez, a Káosz, a boldogtalanságról, a kétségbeesésről szólt, azokról a dolgokról, amiket általában valamilyen szempontból csalódásként éltem meg, mint saját magamat is. A változás folyamata úgy néz ki, hogy az ember szembenéz az életével, elfogadja és újra megkedveli magát, onnantól lehet azon gondolkodni, hogy az elmúlt időszak szellemi termékeit - mert az nagyon termékeny időszak volt, nagy kaland - hogy tudja feldolgozni a dalokban. Úgy, hogy semmi esetre se legyenek tabuk benne. Tabuk nélkül akarom feldolgozni az egész történetet. Ez most egy meccs. Itt nem arról van szó, hogy fogom magam, és leírok egy szöveget. Jelen pillanatban sok olyan szöveg van, amit leírok, nem tetszik, húzok, húzok, kurvára nem tetszik..., de vannak dalok már, sok mindenen gondolkodom.

Litera - Előbb szövegeket írsz, és arra szerzel zenét?

KT - Nem, eddig úgy történt, hogy a zenekarral előbb zenét csináltunk, és arra írtam szöveget. A magok, amik eddig megvannak, azok a delíriumközeli, betépett meg mindenféle állapotban született sorok (két-három), amik azokból az időszakokból, élményekből táplálkoznak, onnan van a hitelük, az erejük, a gondolatok onnan gyűrűznek tovább, mint mikor bedobsz egy kavicsot a vízbe.

L - Azokat a szövegeket akarod kibontani, amik akkor megvilágosodásszerűen létrejöttek?

KT - Lesz ebben valószínűleg minden, de nincs előre elképzelésem. Nálam a szöveg úgy születik, hogy leírom, elindul, és akkor megy magától. Ha zenére írom, akkor megvannak a taktusok, az már egy zártabb dolog formailag, sokkal inkább szabályozott, esetleg egy kicsit rá kell erőltetni, meg azt is nézned kell, hogy hogyan tudod énekelni. Nagyon sok szempontnak kell összeállni, sokkal többnek, mint mikor csak zenében gondolkodom. Azért én ezeket a szövegeket nem önmagukban tartom kurva jó szövegeknek. A zene varázsos dolog, és esetleg egy szöveg nagyon földhözragadttá teheti. Ez az első számú szempont, hogy ne essen le a padlóra a szám attól, hogy rá kerül a szöveg.

L - Meg mernél kockáztatni egy halandzsaszöveget? Létezik ilyen műfaj.

KT - Nem.

L - Szerintem a szöveg energiahordozó, és akkor hiteles valaki, ha a benne lévő energiák a szövegben megjelennek. Kíváncsi vagyok, milyen szövegben tudod kifejezni azokat a változásokat, amikben most vagy, hiszen a most benned munkáló energiák nem a látványos romboláséi, hanem épp ellenkezőleg, a lecsendesedésé és az útkeresésé.

KT- Folyamatosan olyan érzésem van, mintha lehetetlen lenne elmondani. Majdnem megőrültem, elkezdtem firkálni, rajzolni, éreztem, hogy ezt az állapotot valahogy rögzíteni kell, mert semmi mást nem tudtam, csak azt, hogy nagyon fontos időszakát élem az életemnek. Iszonyú nagy gombóc volt a torkomban, és azt képzeld el, volt olyan, hogy minden sornál, amit leírtam, savat hánytam, annyira föl tudott az egész kavarni.

L - Én sokszor sírni szoktam írás közben. Annyira felzaklatnak azok a dolgok, amik ilyenkor előtörnek.

KT - Azért veszélyes az írás, mert annyira belekerülök, annyira beleélem magam, hogy már-már félek tőle.

L - Úgy mondják, ez egyfajta terápia. Annak, aki úgy tud írni, hogy azokat hozza ki magából, amiknek nem szabad öntudatlan formában bennünk maradni. Ez a fajta szöveg olyan erejű, hogy téged is megtisztít, nem ránt be még jobban. Persze, ha már tényleg túl vagy a dolgokon, és azt, amit eddig csináltál, meg akarod érteni és változtatni. Ez azt is jelenti, hogy megszólalt benned a jó.

KT
Ezt a szöveget félig-meddig egy szerelem ihlette.: "Te vagy a hajóm horgonya repedt templomi orgona a világ eleje és a tompora miket beszélek, nézz oda asszem ma ráér a hóhér kezemben ciber sárga lötty, szikével táncolt a borbély mikor a közérzet éppen szembejött, mikor annyira klassz ez az élet, hogy bele kell dögleni, és az asztal alatt a húrokat csak a muszáj-hajnal zöngeti"

Bárdos Deák Ágnes

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!