Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó PéternekA 12 éven után frekvenciáját kalandos körülmények közt elvesztő Sláger Rádió vasárnap délután saját maga mellett tüntető szimpátiakoncertet tervezett a budapesti műjégre. A szörnyűséges időjárás nem segített a szervezőknek, ám ennek ellenére megdöbbentően sok ember gyűlt a Hősök terére és közvetlen környékére. A rádió szerinti százezres tömeg természetesen csak a magyar tömegbecslő folklór újabb, a horgásztársadalmat is megszégyenítő darabja, ám parkolni például a rendezvény kezdetekor már csak sok-sok utcányira lehetett. A műjég teljesen megtelt bőrig ázott, vagy esernyőkbe kapaszkodó emberekkel, sokan a kordonon kívülről hallgatták Közép-Európa legrosszabb együtteseinek andalító muzsikáját.
"Sok emberrel beszélgettem az ORTT ügyről, a legtöbben még nem ocsúdtunk fel megdöbbenésünkből. Leginkább a 2001.szeptember 11-i események utáni lelkiállapotomhoz tudnám hasonlítani azt az érzést, ami most bennem -bennünk- munkál. Persze tudom, hogy valahol a nagy halál is a show része. Bízom bene, hogy parádés bravúrral újra egyenesbe hozzátok a viharba került Sláger-hajót, Drukkolok Nektek. Remélem, még sokáig hallgathatom a profi évődéseiteket, Bochi önhergelő felháborodásait, Vogci konzervatív kirohanásait, és Lali “Zséniális, zséniális!” ” Döbbenet, döbbenet!” kitöréseit.. Show Must Go One! Üdvözlettel: Stage Pass és Voga-Turnivszky Duó óta nem fanatikus, de elismeréssel tisztelgő olvasód, nézőtök, hallgatótok. És persze drukkolok a Danubiusnak is. Míg át nem tekertetek, csak Őket hallgattam. Üdv: Hegedűs Lajos"
A tömeg méreténél már csak maga a rendezvény ténye volt zavarbaejtőbb. Ki a fenének lehetett érdeke finanszírozni ezt a meglepően profin szervezett, európai hang- és fénytechnikával ellátott dzsemborit? A Sláger vezetősége nyilván pontosan tudja, hogy a frekvencia már elveszett, nincs esélyük tovább működtetni a rádiót. Így, még ha nagyon sok ablakon kidobandó pénzük lenne, akkor is teljesen felesleges lenne ilyen reklámrendezvénnyel próbálni nyomást gyakorolni a homályos kilétű döntéshozókra. Egyfajta erődemonstráció volt ez, hogy a műsoraikért és műsorvezetőikért már bejelentkezett új adók megszeppenve fizessenek még többet a leszerződtetett sztárok után? A tömeget ezek a bonyolult kérdések nem érdekelték, ők szórakozni és hangosan szimpatizálni érkeztek.
A magyar popzene széles körben népszerű részével találkozni sokkoló élmény. Különösen, ha az ember mindent elkövet ezeknek a találkozóknak a lehető legritkábbá tételéért. Itt két-három számnál több szinte senkinek nem jutott, ám ez sem tette sokkal könnyebbé a kínt. Volt Karthagó és Korál, Bon Bon és Irigy Hónaljmirigy, Bikini és Király Linda, Auth Csilla és Charlie, Rúzsa Magdi és Republic. Becsületükre legyen mondva, hogy a körülmények messze voltak az ideálistól, és nagyon úgy tűnt, hogy ennek ellenére is szinte mindannyian élőben adták elő kegyetlen produkciójukat. A legnagyobb tapsot azok kapták, akik valamelyik közönségkedvenc dal szövegébe valahogy bele tudták szőni a Sláger nevét. Ezek közül messze a legemlékezetesebb dobás Dobrády TNT Ákoshoz fűződött, aki a Bolond, aki sír egy lány utánba helyettesítette be a rádió nevét.
"Én Kárpátaljárol irok, Viskről! hétköznap ez az egy dolog ami nagyon jól esik minden reggel hogy a bumerránggal ébredek. Több sms-t is irtam nekik de egyszer sem olvasták be, de megértem, mert sok sms-t kap a sláger minden nap!!! És ha megszünik akkor egyáltalán nem fogok rádiót hallgatni, mert a politika egyáltalán nem érdekkel! Szerintem nem is fog sikerülni meg nyerni a csatát mert a zsidók keze van benne. Ezt lehet nem volt szabad kiirnom de ez az igazság!!! Hajrá magyarok fogjunk össze és mindent tegyünk meg hogy jól ébredjünk minden reggel!!!!! Üdvözlettel Lajos Attila!!!!!”
A szórakoztatóipari körítés ellenére ami itt folyt sokkal inkább hasonlított politikai rendezvényre, mint könnyűzenei koncertre vagy egy márka reklámkampányára. Egészen pontosan olyan politikai rendezvényre, amilyet egy választás éjszakáján szokott rendezni a vesztes párt. Az esemény mindenki számára nyitott része, tehát maga a koncert, látszólag arról szólt, hogy a tábor a pillanatnyi nehézségek ellenére is marad az igaz ügy mellett. Itt mindenki vagy bambán bizakodva mosolygott saját igazságának teljes tudatában, vagy félhangosan átkozta a szerencsétlenül alakuló eredményeket ("na persze, majd Petőfit fogok hallgatni, meg egyenesen Petőfit, mi?). Hátul viszont, ahol a Meghatározó Arcok gyülekeztek, másról szólt a történet.
A magyar hírességek ezen a délutánon elég rosszul indítottak. Ismerek egészen kiváló káromkodókat, de az utóbbi egy-két évben akkora tahóhoz, mint az egészen múmiaszerű Horváth Charlie-t szállító, német rendszámú terepjáró sofőrje, nem volt szerencsém. Amikor a bejáratnál húsz másodpercre megállt előtte egy taxi, olyan szitokcunamit zúdított szerencsétlen taxis nyakába, hogy még a sokat próbált biztonsági őrök is lesütötték a szemüket. Benn, az ingyenteás és ingyenpogácsás backstage-ben is voltak érdekes részletek. Mit keresett itt a Belga együttes egynegyede? Miért nem tudnak a Hooligans és az Irigy Hónaljmirgy együttesek összesen felmutatni egyetlen normális bőrdzsekit? Mik ezek a ruhák Gombos Edinán? Bochkor Gábor tudatában van annak, hogy a frizurája most már szeretne visszatérni oda, ahova való, 1989-be, Lido di Jesolóba? Az általános gondtalanságot ezek az apró problémák nem zavarták.
"Bumeráng egy fadarab nekünk élő kincsünk… ha elvesznek tőlünk mi marad minekünk? minden áldott reggel ti szóltatok hozzánk ha szomorúak voltunk a viccetek használt. Szerettük a zenéket erre roptuk táncunk könnyebb volt a főzés ha slágerre ráztuk. Szimpátia koncert, ott van a te helyed jó lesz a buli, jó lesz a zene… gyere el te is, hisz ott fogjuk ropni. Ha muskétás lennék ezt kiáltanám: Mindenki egyért, Egy mindenkiért! Harcoljunk együtt a SLÁGER RÁDIÓÉRT!"
Ahogy a választásokon vesztes pártok esetében, itt sem volt kérdéses, hogy a nagyhalaknak nincs miért szomorkodniuk. A Sláger mezítlábas munkatársai közül biztosan lesznek olyanok, akiknek most nem lesz egy ideig munkaheyük, a sztároknak viszont nincs miért aggódniuk. Magyarországon nincs ám annyi népszerű rádiós, hogy válogatni lehessen közöttük. Bochkorékat és a Bumerángot nem kötelező szeretni, népszerűségük viszont vitathatatlan. Egészen biztos, hogy nekik továbbra is lesz műsoruk valamelyik új adón, és az is elég valószínű, hogy a másikon meg pont annak a Sebestyén Balázsnak, aki eddig is a konkurenciát jelentette a most a Slágerhez hasonlóan megszűnő Danubiuson.
Így nem meglepő, hogy Bochkoron és Boroson nem hogy csalódottság nem látszott, hanem kifejezetten joviális és smúzolós hangulatban voltak. Mindenkivel fényképezkedtek, aki csak kérte, és a kitartásra buzdító rajongókat is olyan megértő mosollyal fogadták, mint amilyen majd Szekeres Imre arcára ül ki 2010 áprilisában, amikor valami csalódott MSZP-szavazó néni a jövőjéért aggódik. Itt említeném meg, hogy Bochkor és a vele ellentétben kifejezetten ízlésesen felöltözött Várkonyi Andrea a felületes szemlélőnek feltűnően normális, egymásra odafigyelő szerelmespárnak tűnnek.
“Sláger rádió mi is veletek vagyunk , nélületek az esték nem is lesznek az igaziak. Nekem kell a SZERELEM HULLÁMHOSSZA. Meg persze az egész napos sláger hallgatás. Harcolni kell.”
A rádiófrekvenciák körüli kavaráson felháborodókat természetesen ugyanúgy ki kell nevetni, mint azokat a naivakat, akik Gyurcsány Ferenc munkássága és beszédei után jöttek rá, hogy a politikusok hazudnak. A magyar média technikailag még ellenőrizhető részét szabályozó és felosztó politikai szereplők machinálása szánalmas, akárcsak az ő segítségükkel pozícióba jutó médiavállalkozások hazudozása (lásd éppen a Sláger megszületésekor elhangzottakat). Ez sokaknak már nem jelent semmiféle problémát, és elfogadják megmásíthatatlan magyar jellegzetességnek.
A Műjégen összegyűlt, a héten kék és piros szalagokkal feldíszített autókkal közlekedő tömeg viszont azt bizonyítja, hogy vannak ám sokan olyanok is ebben az országban, akik még nincsenek egészen tisztában azzal, hogy hol is élik mindennapjaikat. Ők vasárnap tulajdonképpen Magyarország, tehát önmaguk ellen tüntettek az esőben, miközben a színpadon D. Nagy Lajos énekelt.
(Az utóbbi egy hétben a Slágert támogató sms-ek gondos mazsolázásáért köszönet Lmrck-nak.)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
