King Kong majdnem leszakította a fejünket

Az intézményesített giccs fővárosában, Los Angelesben tényleg minden van, és ez nemcsak a fogyasztói társadalom igényeit maximálisan kielégítő üzlethálózatra és a szolgáltatóiparra érvényes, hanem a turisták (bel- és külföldiek egyaránt) szórakoztatására kiépült, évtizedek óta stabilan működő iparra is, aminek éves bevételéből simán el lehetne tartani fél Magyarországot. Ha valaki például azt hinné, a celebek luxuspalotái iránt csak az elmúlt 20-30 évben érdeklődnek az emberek, nagyot téved, 1935 óta szerveznek ilyen látogatásokat Beverly Hillsbe és környékére. A legszórakoztatóbb mégis csak az, amikor kicsit bepillanthatunk a kulisszák mögé, és elmegyünk megnézni egy-egy stúdiót belülről. Mi kettőben is jártunk, először a Universal vidámparkjában.

Régi lemez

A nagy hollywoodi stúdiók közül egyedül a Fox nem szervez látogatást a Century Cityben található komplexumba, a többiek (Paramount, Sony-Columbia, Warner és Universal) viszont nagyon szívesen látják a turistákat. Ha valaki hosszabb időt tölt el Los Angelesben és környékén, váltsa ki az LA Go!-kártyát, ami 48 különféle látványosságra érvényes a Universal Studios élményparkjától kezdve a világ legbeszaratósabb hullámvasútjait felvonultató Magic Mountain nevű óriási vurstliig, és ehhez képest nem is olyan drága, és ami a legjobb benne: nem mindig kell vele sorban állni az egyes helyszíneken. A Universal stúdiólátogatására az utóbbi kitétel persze nem érvényes, ez újabb ötven dollárért megvásárolható kiváltság, de mivel igen sokan élnek vele, valahol értelmét veszti, mert az úgynevezett front of the line sorban is láttam sorban állást.

A Universal burbanki (pontosabban Universal City-beli) stúdiójának területén az 1930-as évek előtt, a némafilmes korszakban is szerveztek kulisszák mögötti látogatásokat, de a nagyüzem a hatvanas években indult be, egészen pontosan 1964-ben. A stúdió kulisszái közé a látogató egy elektromos meghajtású, több kocsiból álló szerelvényen juthat el, a kocsira felszállni pedig nagyjából 25-30 percig tartó várakozás-araszolás után lehet, ami közel sem olyan unalmas, mint a földhivatalban kivárni sorunkat, mert menet közben Jimmy Fallon komikus szórakoztatja a jónépet videón, a fejünk fölé függesztett lapos tévén. Rutinos bliccelőként kinéztem egy gyenge pontot a többszörös s-alakban kanyargó, és leginkább Temple Grandin marhaterelő szerkezetéhez hasonló karám egyik oldalán, de egy fürge kínai csávó megelőzött, utána meg visszaakasztották a láncot.

Felülünk a villamosra

A kis villamos targonca elején ül egy fazon, akinek az a szívmelengető feladat jutott, hogy naponta úgy hatszor ugyanazt elmondja a turistáknak, ez itt az a plakát, amivel Clint Eastwood befutott, ott meg a fal, ami előtt először vette elő a Magnumot, ó jaj, most engem mindjárt elmos az özönvíz, és így tovább, nem lehet egyszerű meló ez heti hét alkalommal - a vidámpark évente 356 napot tart nyitva, ha minden igaz. Az az információmennyiség, ami egy-egy túra alatt az ember nyakába zúdúl, kezelhetetlen mértékű, a nyitott vagonok mindkét oldalán állandóan van valami fontos, az ember leginkább egy fényképezőgéppel a kezében hadonászó bakterre hasonlít távolról, értelemszerűen fasza képeket csak úgy lehet készíteni King Kong szigetéről, a Cápáról, a Dr. Csont egyik epizódjában látott metrószerencsétlenségről és a Bates motelről, ha ketten dolgoznak össze, és nem egymás mellett ülnek, hanem a szélen - mint egy rutinos spanyol pár előttünk.

A háromnegyed órás túra alatt megmutatják a Universal híres kulisszáit, melyek közül pár a mai napig használatban van, sorozatok és filmek forognak itt nap, mint nap. Kiszállni, megtapogatni a cuccot nem lehet, pedig néha nagyon szerettem volna, különösen a barna téglafalat, ami egészen addig tűnt valósnak, míg úgy két méterre meg nem közelítettük, ekkor derült ki, hogy fakeretre feszített tapétáról van szó, amit egyszerű tűzőgéppel rögzítenek, de ha ezt valaki megmondja egy filmet látva, annak fizetek egy sört. A hatalmas területen amerikai és európai nagyvárosok utcáit idéző díszletek között hatalmas stúdiók lapulnak, az egyikben a King Kong szigetre szállós jelenetét forgatták hajóval, majommal, heggyel együtt, a másikban meg éppen egy sorozat felvételei zajlottak, legalábbis erről tanúskodott a falon vörösen világító sziréna. A kocsi túl gyorsan haladt ahhoz, hogy felfoghassuk, éppen mit látunk, mire összekapcsoltam a kék homlokzatot egy jelenettel, a másik oldalon már egy bírósági épületről hallunk anekdotát, arról, ami a Vissza a jövőbe-trilógiában is szerepelt.

King Kong 3D-ben

A túra leglátványosabb része a King Kong 360 3D nevet kapta, és egy olyan, valóban elképesztően látványos, a járgányt minden oldalról körülölelő, 3D-s parasztvakításról van szó, amit vétek kihagyni, ha az ember erre jár. A szerelvény először töksötétben álldogál egy alagútban, szól a sofőr, hogy most tessék a 3D-s szemüveget felvenni, aztán egy sikoly kíséretében eltűnni látszik, miközben a kocsi rázkódni kezd és elindul előre - az alagút falára, tetejére, és aljára, azaz körben mindenhol kivetített dzsungel mélye felé. Az illúzió szinte tökéletes, a képbe balról érkező Kong feje egyre nő, a végén betölti a látóteret, és láthatóan rohadt ideges - az hát, mert mögülünk egy raptor vagy mi a fene ugrik éppen át a kocsin, és akarná átharapni a gigáját. Elárulom, a majom megmenekül a kétperces hang- és látványorgia végére.

Később lesz még robbanások és mozgó betondarabok között repülő driftautó (Halálos iramban), Bruce, a Cápa egyik inkarnációja (nem az eredeti, persze) kis híján a taligánkra támad, de aztán nem, és csak egy búvárnak álcázott (nagy) babzsákot zabál meg, és egy másik sötét alagútban szkarabeuszokkal és mérget köpködő kígyókkal riogatnak afféle klasszikus szellemvasút stílben. A leglátványosabb nem mozgó díszlet a Világok háborújához készült, ahol konkrétan látunk egy utcát, azon meg egy lezuhant és oldalára fordult repülőgépet, de nem kis makett formában, hanem életnagyságban. Láttunk mexikói falut, amint éppen özönvíz mossa el aznap negyedjére, és végigkocsikáztunk a Lila akác közön, ahol a Született feleségek forog, és ahol csak egy házban van vécé, Bree-nél, hol másutt.

Vurstli

A túra után a vidámpark vár gyermeteg lelkű felnőttekre, Waterworld-attrackióval (lekéstük), meglehetősen gagyi Terminátor 2 - 3D nevű világmegmentéssel (amatőr színészek küzdenek egy sínen tologatott Terminátor ellen, és így tovább), de van egy valódi, nagy szellemvasút Múmia témában, az egyik bazi nagy épületben pedig a filmtrükkökről tudhat meg kismillió dolgot az ember, ha kivárja a sort. Egy napot simán el lehet tölteni a parkban, a stúdiólátogatás után pompás szórakozás figyelni a tátott szájjal közlekedő turistákat, akik az egyik sarkon Marilyn Monroe-t, a másikon Lassie-t fotózzák, utóbbi a világ legtürelmesebb kutyája, egy helyben ül és csak akkor mozdul meg, ha nem ül mellette egy simogató sem, mert ilyenkor automatikusan kap valami jutalomfalatot a gondozójától, aki végig ott áll vele szemben és alig látható kézmozdulatokkal jelzi neki, mikor kell pacsit adni a szemüveges kisfiúnak.

A park rendkívül szimpatikus vezetősége a dohányosokra is gondolt, ami az USA-ban nagy szó, hiszen lassan már az utcán sem nagyon lehet rágyújtani, itt viszont valami kőkorszaki barlangot ábrázoló habszivacs izé mellett van egy beugró, csak erre a célra. Nagy megfejtést, meló közben elkapott sztárokat, a kulisszákban éppen forgó sorozatokat váró turisták valószínűleg csalódni fognak a Universal Studiosban, mert a 45 perces villámtúra csak kóstolónak jó, az igazi VIP-körút jóval drágább és hosszabb, de mi ehelyett inkább egy másik stúdió meglátogatását választottuk, nem is bántuk meg.