Mindenki sorozatot gyártana

Azt persze korai lenne kijelenteni, hogy a hagyományos televíziózás halott lenne, hiszen a világ lakosságának igen jelentős hányada továbbra is tévén fogyasztja a napi betevő médiatartalmat. Az amerikai piacon például a network, azaz országos lefedettségű tévék nézettségcsökkenése az évről évre egyre nagyobb számban megjelenő kábeladóknak segít, a nálunk is látható History Channel például nem egészen egy hete könyvelhetett el 13,9 milliós nézettséget egy olyan westernsorozat premierje után, amiben Kevin Costner és Bill Paxton is szerepel. A Hatfields and McCoys 14 millió körüli eredménye egyébként minden idők legnagyobb kábelcsatornás nézettségének számít, ha nem számítjuk a sportközvetítéseket.

DVR, On demand, TiVO

A kábeladók mellett az internetes és az ondemand szolgáltatások, valamint a modern set-top boxok, DVD-felvevők és más, a műsorok rögzítésére alkalmas készülékek is rengeteg nézőt szippantanak el a hagyományos modelltől. Az amerikai televíziók általában minden műsorukat elérhetővé teszik az interneten, igaz, az ingyenes tartalomért cserébe meg kell nézni pár reklámot is, de ez úgy látszik egyre kevésbé zavarja a fogyasztókat. Ha valakire mondjuk augusztusban jön rá a sorozatozhatnék, nagyjából tíz másodperc alatt rátalál a Két pasi meg egy kicsi bármelyik epizódjára online, amit vagy letölt úgy 2-300 forintért, vagy a szélessávú kapcsolaton keresztül ingyen néz meg.

A megállítható, visszatekerhető és rögzíthető adások, illetve az azokat lehetővé tevő technológia megjelenésével egyre nő azoknak a nézőknek a száma, akik nem akkor fogyasztják a tartalmat, amikor a tévék akarják, hanem amikor nekik jólesik. A műsorokat rögzítő nézőket a Nielsen három-négy éve kezdte el számon tartani, de az ilyen nézettségi adatokat egyelőre nem veszik komolyan a tévék, mert a nézők pont azt a részt tekerik át, ami a tévéknek fizető hirdetőknek igazán számít. Azaz a reklámokat. Márpedig itt húszmilliárd dollárról van szó, ennyit költenek el a hirdetők az országos és kábeltévéken évente.

Iszonyú sok pénz van a reklámokban

A húszmilliárd dolláros tortát a network tévék (ABC, CBS, FOX, NBC és CW) és a kábeladók nagyjából elfelezik, a 2012-13-as évadra például 9,5 milliárd jut az előbbi, 9,8 milliárd az utóbbi csoportra, de a kábeladók nagyon sokan vannak (150-200 csatornával bőven lehet számolni), így a nagyok járnak igazán jól. A mellbevágó összeg akkor pláne hatalmasnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy az online tartalmakra évente mindössze 2,2-2,5 milliárd dollár jut majd, a hagyományos piac tizede, miközben csak április hónapban az amerikai internetfelhasználók 137 millió online videót néztek meg, amivel új rekordot állítottak be. A nagy cégek egyrészt nem hajlandók, másrészt nem is képesek minden vicces videó készítőjével egyenként tárgyalni. Arra is gondosan ügyelnek, hogy az a tartalom, amihez a nevüket adják, a cég imidzsét ne rombolja. Ráadásul csak az utóbbi években kezdenek rájönni, hogy az internetes médiafogyasztó hajlamos ráklikkolni a videók előtt és után látható reklámokra, ha azok megfeleően figyelemfelkeltők, ráadásul az ilyen online kisfilmeket főleg a fiatalabb korosztály nézegeti. Attól mindenesetre mág nessze vagyunk, hogy Szalacsi Sándor vicces videóit mondjuk a Coca-Cola támogassa.

A hagyományos sorozatmegrendelők, azaz a tévék mellett az utóbbi pár évben megjelentek a piacon új szereplők is, akik más üzleti modellben, más elvek mentén, de ugyanolyan tartalmat kínálnak. Ennek első jeleit 2008-ban tapasztalhattuk, amikor az NBC úgy döntött, nincs szüksége a Fiday Night Lights című sorozatra, mert átlagosan csak 6,2 millió nézője volt (ma ilyen számoknak tapsikolnak a csatornánál), mire a DirecTV nevű műholdas szolgáltató jelezte, hogy egyik csatornája részére prémiumtartalmat keres, és az NBC-től átvállalta a gyártási költségek egy részét, cserébe az új epizódokat náluk lehetett először látni (a DirecTV ősszel, az NBC tavasszal adta le az új évadokat).

A DirecTV ezt követően az FX egyik sorozatával, a magyarul Hatalom hálójában címen ismert Damages-szel is ugyanezt tette. Ez nagyjából olyan, mintha itthon a DigiTV úgy döntene, hogy a Barátok közt epizódjait az RTL Klubbal felesben készítené, és első körben csak az ő adásukon lehetne látni a szappanoperát. Érthető, miért választotta ezt a módszert a műholdas szolgáltató, hiszen egy meglévő infrastruktúra mellé keresett tartalmat, az előfizetők számának növekedésével pedig a bevételük is megnőtt. Mivel a nézők egyre inkább elszakadni látszanak a tévéadóktól, más platformokon is megkezdődött a sorozatbumm.

A tévésorozatoknál, tehetségkutatóknál és reality műsoroknál jobban, hatásosabban eladni tartalmat egyelőre nem nagyon lehet, legalábbis ez lehet az elv a legújabb trend mögött, miszerint az is sorozatok gyártásába fog, aki eddig csak könyvet árult vagy szoftvereket gyártott. Ahhoz ugye, hogy a tartalmat eljuttassák a nézőhöz, évtizedeken át csak a tévé volt alkalmas, esetleg a videókazetta majd a DVD, de nem volt olyan alternatíva, amivel országos lefedettséget lehetett elérni viszonylag alacsony befektetéssel. A széles sávú internet elterjedésével viszont ez a korlát is ledőlt, a tartalmat már csak le kell gyártatni, és megfelelő hardver- és szoftver beszerzése után lehet is szolgáltatni. Egy naponta egymillió látogatót kiszolgáló online szolgáltatás infrastruktúrájának kiépítése töredékébe kerül egy országos vagy kábeltévé beindításához képest.

A DVD-kölcsönzéstől David Fincherig

Vegyük a Netflix esetét, ami egy internetes DVD-kölcsönzőből vált sorozatgyártóvá. A cég 2010-ben kezdett el komolyan foglalkozni azzal, hogy sorozatokat gyártson, mert 22 milliós előfizetői bázisát elég erősnek tartotta ahhoz, hogy külön tartalmat készítsen nekik. A terveik között drámai és vígjátéksorozatok is szerepeltek, ezek közül az elsőt Lilyhammer címen készítették el 2011-ben, a Maffiózókból ismert Steven van Zandt főszereplésével. A Norvégiában új életet kezdő egykori maffiózóról szóló fekete komédia első évadát teljes egészében elérhetővé tette a Netflix, mondván, mindenki el tudja dönteni, egyben akar-e megnézni egy évadot, vagy sem. A sorozatot jól fogadták az amerikai nézők, így második évad is készül belőle.

A Netflix az előfizetős kábelcsatornák modelljét követve igyekszik megszervezni sorozatgyártását. Olyan tartalmat keresnek, amit másutt nem kap meg a néző, így például a House of Cards című politikai krimijüket David Fincher (Alien3, Hetedik, Közösségi háló) készíti és rendezi, a főszereplője pedig Kevin Spacey, aki azért még mindig A-listás színésznek számít. A House of Cards egy brit minisorozat amerikai átdolgozása lesz, és első körben 26 részt készítenek belőle, a 13 részes első évad még idén a nézők elé kerül, és gyártási költségei a 100 millió dollárt is meghaladják.

A netes cégeket is érdekli

A Netflix mellett online szolgáltatók (YouTube, Yahoo, Hulu, AOL), internetes áruházak (Amazon) és szoftvercégek (Microsoft) is a sorozatokban látják a jövőt, legalábbis egy kisebb szeletét mindenképpen. Az AOL nevű internetszolgáltató májusban jelentette be, hogy két sorozatot is gyártatnak, amiket csak az ő weboldalaikon lehet majd látni. Ezek közül az egyikben Kristy Swanson, Ed Begley Jr. és Antonio Sabato, Jr. szerepel és amerikai háziasszonyokról szól majd. A Hulu.com, az egyik legnagyobb online videószolgáltató, ami 1900 tévésorozatot kínál megtekintésre előfizetőinek, négy saját gyártású sorozatot tervez elindítani, melyek között vígjáték és kőkemény dráma is lesz.

A Yahoo! nagy nevekkel igyekszik elcsábítani a tévénézőket, Jeff Goldblumot is sikerült leigazolniuk egy rakás pénzért, hogy hetente egy órában férfiakat érdeklő témákról beszélgessen vendégeivel. Tom Hanks egy Electric City című, másfél órás scifi-sorozatot készít a Google megjelenéséig egyeduralkodó keresőből médiagigásszá alakuló Yahoo!-n, és hozzájuk érkezik a Helyszínelők-franchise alkotójának új, Cybergeddon című filmje is.

Az Amazonnak is kell sorozat

A sorozatbizniszbe beszáll az Amazon is. Az ABC elkaszálta, a világ legnagyobb internetes áruházának számító Amazon viszont lehet feltámasztja a Pan Am című sorozatot, ami a legendás légitársaságról, pontosabban a hatvanas években beindított, sugárhajtású személyszállítógépek legénységéről és azok kalandjairól szól. A sorozat első évadának utolsó része három hónapja került képernyőre, és már mindenki elkönyvelte, hogy annyi volt neki, de a gyártó Sony Pictures TV nem adta fel, és most úgy tűnik, az Amazonban partnerre leltek.

A Deadline.com infói szerint a stúdió fizetős tévécsatornáktól a kábeladókon át mindenféle platformon megpróbálta eladni a sorozatot, tán csak konzolokra nem. A megegyezést könnyítheti, hogy az Amazon streaming szolgáltatásán keresztül a Pan Am első évada most is elérhető, így pontosan tudják, mit vesznek. Az Amazon vélhetően nem akar a Hulu vagy a Netflix (sőt a Microsoft) mögött lemaradni, akiknél jelenleg is lázasan dolgoznak saját tartalmakon.

Az Amazon tavalyi bejelentése alapján várható volt, hogy találnak maguknak valamit, amivel az Amazon Studios megnyithatja kapuit, bár az előzetes tervek szerint az új stúdió vígjátékokra és gyerekműsorokra fekteti majd a hangsúlyt.

Fizetős tartalom a YouTube-on

A YouTube már így is rengeteg olyan tartalomnak ad helyet, amit másutt nem lehet megtalálni, és számos dedikált csatornája van, amin exkluzív zenei anyagokat és videókat nézhetnek a felhasználók. Ezekhez csatlakozik most pár új csatorna is, melyek közül az egyiket Robert De Niro cége indítja be egy másikon pedig az MTV világszerte nagy sikerrel vetített Jersey Shore című trash reality sorozatának mintájára készített K-Town mutatkozik majd be.

Szintén a YouTube egyik csatornáján, a BlackBoxTV-n jelentkezik Anthony E. Zuiker, a Helyszínelők igencsak munkamániás készítője, aki hetente egy 10-15 perces scifi vagy horror epizódot forgat. A Google nemrég jelentette be, hogy a prémiumtartalmakért a jövőben pénzt fog kérni, ami valahol logikus és érthető lépés, hiszen Robert De Niro sem dolgozik ingyen ugyebár.

Az persze kérdéses, milyen összeg az, amit a felhasználók hajlandók kifizetni olyan tartalomért, amihez hasonlót a tévében ingyen (illetve a havi előfizetési díjért cserébe) is megkaphatnak. Még a végén megérjük, hogy a folyamatosan átalakuló médiaipari kígyó a saját farkába harap, és a korábban ingyenes, de idővel fizetőssé tett oldalakról a tévék elé ültetik le a nézőket.