Kevin Bacon sorozatgyilkosra vadászik a tévében

Ha a trendeket tekintjük, a megtekintett 15 pilotból ilyet nem véltünk leszűrni, volt itt minden, mint a búcsúban, hős tűzoltóktól a kertvárosba költöző, zöld takonyszerű folyadékot izzadó idegen lényeken át a náci összeesküvésig. Nincs fővonal, mint mondjuk a mesesorozatok vagy a procedurális krimiké, ha mindenképpen kellene valamiféle tendenciát felfedezni, akkor az egykamerás sitcomok azok, amik nagy számban vannak jelen a kínálatban, de a drámák között két egyformát nem találtunk.

A vetítéseket stúdiókra lebontva tartották a Budapesten rendezett NATPE nevű tévés vásáron, ami tulajdonképpen olyan, mint az LA Screenings, csak a szerényebb kelet-európai piacnak. A stúdiók közül a Universal, a CBS, a Warner és a Disney volt jelen idén, a nagyok közül csak a Sony és a Lionsgate hiányzott, de ők annyira markánsan nem is vesznek részt az őszi network tévés kínálatban. A vetítések programja minden esetben megegyezett a Los Angeles-i eseményével, minden sajtóanyagon ott díszelgett az LA Screenings felirat, nem maradt le tehát semmiről az az albán programigazgató, aki nem Los Angelesbe, hanem csak Budapestig vette meg a repülőjegyet.

A Warner a drámákra gyúrt rá

A Warner hagyományosan ez egyik legtöbb újoncot prezentáló stúdió, nekik nincs network tévéjük és gyártanak mindenkinek, míg mondjuk a Disney leginkább az ABC-re, a Universal az NBC-re, a CBS Television Studios pedig, nos, a CBS-re gyártja a sorozatokat, bár ez nem azt jelenti, hogy csak cégcsoporton belül kereskednek, hiszen ezt az amerikai médiahatóság kifejezetten tiltja is. A Warner Bros idei pilotjai közül a drámák tűntek kifejezetten erősnek, a The Partners című sitcom (többkamerás, azaz élő közönség előtt felvett sorozatról van szó) láttán senki nem mosolyodott el a teremben, amin annyira azért nem csodálkoztunk, mert a meleg haverral együtt élő építész poénjai közül jó, ha egy volt, amit nem a hatvanas évek bugyuta sorozataiból recikláltak.

A drámák viszont annál jobban sikerültek, legalábbis az a négy, amit láttunk. Időrendben elsőként a The Arrow című szuperhősös sorozatot vetítették le, amit majd a CW ad valamikor ősszel, mi pedig a Viasat kínálatában tudnánk leginkább elképzelni. A sorozat egy milliomos ficsúrról szól, aki egy hajótörést követően egy titokzatos szigetre kerül, ahol megtanulja értékelni az életet, és elszánt bűnmegelőző lesz belőle, természetesen az elmaradhatatlan csuklyás köpenyben, nehogy felismerjék. A sorozat alapja egy képregény, a Smallville pótlására érkezik, és a pilotja meglepően jó volt, bár pár szereplő castingja számunkra kissé érthetetlen volt - a Melrose Place-ből (is) ismert Katie Cassidy például megdöbbentően gyengén játszik benne.

Egy sorozat iPhone nélkül

Szórakoztatónak tűnik a 666 Park Avenue című misztikus dráma is, amiben egy New York-i apartmanház lakói kötnek fausti alkut a ház tulajdonosával. A történet középpontjában egy fiatal pár áll, akik a ház gondnokai lesznek, és ezzel a lendülettel be is költöznek oda - aztán jönnek majd a titokzatos események, és a furcsán mosolygó tulaj, aki a Lostból ismert Terry O'Quinn alakít. A pilot nem volt rossz, sőt, bár a női főszereplő ropivékony karjaival pont úgy néz ki, mint egy anorexiás madárijesztő, és pár trükknél is eléggé kilógott a lóláb.

Az NBC őszének egyik nagy durranása lehet a Lost-főnök JJ Abrams Revolution című sorozata, ami egy posztapokaliptikus családi dráma, és a Nagy Áramszünet után 15 évvel játszódik, amikor az emberiség elektromosság nélkül tengeti életét, és kiskirályok uralják az amerikai rónát. A megvalósítással és a történettel itt sincs gond, sőt, Abrams, aki vélhetően a napi munkálatokban nem fog részt venni, a rá jellemző titokzatos, összeesküvéses húzásokat a pilotban is bőven elrejtette, van tehát átívelő, szerializált fonál Nagy Titokkal, de emellett elég hangsúlyos a családi szál is, ami, remélhetőleg legalábbis, nem megy majd az ember agyára, mint a Terra Novában.

Kevin Bacon alkoholista lett

A Warner és egyben az egész eseménysorozat legjobb drámája a The Following című durva thriller, amiben Kevin Bacon alakít alkoholista FBI-ügynököt, illetve egykori ügynökből lett írót, aki egy nagyon gonosz sorozatgyilkos (James Purefoy zseniális gazember) elfogása után indult meg a lejtőn, jó pár évvel a pilot eseményei előtt. A gonosz viszont most elszabadul, így ismét elő kell venni Bacont, és elindul a hajtóvadászat.

Szépen lassan kiderül, hogy a gyilkos a sitten nem tétlenkedett, az interneten kommunikálva szervezett magának sorozatgyilkos-szakszervezetet, aminek tagjai szépen lassan beindulnak és az ország minden részén irtani kezdik a lakosságot. Az ötlet nem korszakalkotó, az igaz, de a pilot alatt kétszer is a szívbaj jött ránk, pedig pontosan tudtuk, mikor fognak halálra ijeszteni minket. Bacon nagyon jó a szerepben, és ugyan csak 13 részt vállalt a télen érkező történetben, de inkább legyen rövid és feszes az évad, mint hosszú és közepesen érdekes.

Klisés tűzoltók és Chandler 2.0

A legnagyobb csalódást a Universal okozta, különösen a szerintük nagy durranásnak ígérkező Chicago Fire című tűzoltós sorozat, aminek pilotjában minden olyan klisét ellőttek (rivalizáló macsók, bölcs fekete főnök, vakmerő mentősnő, hősies mentőakció, dráma a tűzvészben, mosolygós összekacsintások kormos arccal, stb.) amitől ez a műfaj, mármint a katasztrófavédelemben dolgozókról (mentős, tűzoltó) szóló, unalmas. Ez azért furcsa, mert a sorozat készítője az a Dick Wolf, aki lassan 25. éve van jelen a tévében valamelyik sorozatával, az NBC-n például most is fut az Esküdt ellenségek-franchise Meggyalázott áldozatok alcímű darabja. Ilyen rutinos tévést ennyire mellényúlni nagyon régen nem láttunk, ennek a sorozatnak nem jósolunk túl hosszú jövőt.

A Universal vígjátékai közül a Go On címűn harsányan röhögött az egész terem, joggal, hiszen Matthew Perry, akit a Jóbarátok Chandlerjeként ismertünk meg, szinte lubickol az arrogáns sportriporter szerepében, akit főnöke egy terápiás csoportba írat be felesége halála után. A férfi a gyászt persze nem úgy dolgozza fel, mint a kissé karót nyelt terapeuta, és szokatlan hozzáállásával felrázza a csoport többi tagját is. A pilot nem csak Perry miatt jó, de mivel az egész történet rá épül, könnyen előfordulhat, hogy egy idő után kifullad a dolog.

A majom mindenkinek bejött

Ez a sors várhat az Animal Practice című kórházas vígjátékra is, ami arra az alapelvre épül, hogy orvosi köpenybe öltöztetett majommal mindent el lehet adni, és tényleg. A főszereplő Justin Kirk a Nancy ül a fűben című sorozatban sokkal viccesebb és természetesebb volt, itt egy állatkórház mizantróp főorvosát alakítja, aki csak az állatokkal jön ki jól, de az exnejét nevezik ki a kórház adminisztrációs igazgatójává, és kénytelen változtatni hozzáállásán. A sorozat nem túl vicces, a szereposztás sem az igazi (az exnejt alakító színésznőt le is cserélték a pilot után), az meg végképp érthetetlen, miért könyveli el az NBC sikernek azt, hogy a pilotjaiban szereplő színészek közül az amerikai tesztközönség a majomnak adta a legmagasabb tetszési indexet.

Egy közepesen érdekes drámával (Infamous) és egy biztató kezdetnek is tekinthető sitcom-pilottal zárult a Universal bemutatója. A Mindy Project című vígjátékban az Office egyik író-producere, a sorozatban egyébként (eddig) szereplőként is feltűnő Mindy Kaling egy kissé hóbortos, a pasikkal hadilábon álló nőgyógyászt alakít, aki afféle Bridget Jones-klónként tolja el a magánéletét. Az egykamerás, tehát aláröhögésmentes sorozat a tavaly tapasztalt párkapcsolati hullámot meglovagló sitcomok késői követője, de a történet - és főleg a szereplők miatt - lehet, hogy siker lesz belőle.

Az Infamous című szappanopera egyelőre nem szerepel az NBC őszi műsorrendjében, amit valahol meg is értünk, mert a gyermekkora helyszínére visszatérő és halott barátnője családjába beépülő nyomozónő kalandjai első blikkre nem tűntek túl érdekesnek, igaz, a kiváló szereposztás (Tate Donovan, Victor Garber) és a gazdag emberek mocskos titkait leleplező nyomozó elszántsága miatt talán nézhető lesz. Ez az a sorozat, amit a két nagy magyar kereskedelmi tévé hétvégi, délutáni műsorában simán el tudunk képzelni.

A CBS sorozatai közül nem láttunk egyet sem, de úgy tudjuk, az Elementary című Sherlock-feldolgozás osztatlan sikert aratott, ezt valószínűleg majd a Tv2 mutatja be jövőre. A Disney kínálatának viszont nagy részét sikerült elcsípni, és ugyan akadt közöttük csalódást keltő sorozat is, mint például a kertvárosban lakó idegen lényekről szóló Neighbors, ami egy vicces alapötletet a rémes szereplőgárdával, idétlen trükkökkel és lapos poénokkal ront el, a drámák szinte kivétel nélkül jól sikerültek.

Nácik vadásznak Greene dokira

A legjobb a Zero Hour című dráma, amit majd az ABC mutat be valamikor jövőre, és egy Indiana Jones kalapjából nagyon izgatott nyusziként előhúzott, titokzatos térképes, náci összeesküvős, rózsakeresztes kalandfilmsorozat. Ebben a sztoriban a Vészhelyzetből ismert Anthony Edwards (Greene doki) próbálja a világot és a feleségét megmenteni valami homályos emberkísérletben kitenyésztett, nagyon világoskék szemű, neoárja népségtől.

A pilot felébreszti a mindenkiben ott rejlő kincskeresőt, és olyan csavarral ér véget, amire még az igazi sorozatveteránok sem nagyon számítanak. A készítői a Szökés című sorozat első 13 epizódjában megmutatták, hogyan tudják csúcsra járatni a feszültséget hétről hétre, reméljük ez a Zero Hour-ban is sikerülni fog nekik. Ha lesz nálunk, a Tv2-n várható.

Szintén jól sikerült a Devious Maids című Született feleségek-pótlék, amit a Lila akác köz lakóinak történetét is író Marc Cherry készített, de nem az ABC, hanem a női közönséget megcélzó Lifetime vette meg. Ezt egyébként nem nagyon értjük, mert a négy mexikói bejárónőről szóló széria valahol pont olyan, mint a Született feleségek volt, csak éppen a kulissza más - kertváros helyett Beverly Hills luxusvillái. A sztori a négy nőről és munkaadóikról szól, utóbbiak sajnos egy kicsit klisések lettek (a fiatal, üresfejű feleség, a személyzetet levegőnek néző hárpia, a bejárónőt szexrobotnak tartó férj, stb.), és nem Marc Cherry lenne a készítő, ha nem egy bűncselekménnyel kezdődne a pilot. A Lifetime 13 részt kért a sorozat első évadából.

Érdekes krimi lesz a Red Widow című dráma, amiben egy kisstílű bűnöző felesége lesz kénytelen átvenni a családi marihuana-csempész üzletet, amikor a férjével történik egy kis baleset (nem egészen így van, de nem akarunk spoilerkedni). A sorozat érdekessége, hogy az egyébként valóságshow-kban és vetélkedőkben utazó Endemol formátuma, amit Penoza címmel a hollandok készítettek el két éve, és azóta egy lengyel verziót is kitermelt. Az amerikai változat szereposztása kiváló, a színészeket tudatosan úgy válogatták össze, hogy néha el is felejti az ember, hogy amerikai sorozatot néz, a forgatókönyv pedig messze jobb, mint egy átlagos amerikai krimié.

Ez a felhozatal egy része csak, nem láttuk a Do No Harm című Jekyll és Hyde-adaptációt, a CW négy további újoncát (Beauty and the Beast, Emily Owens MD, The Cult és The Carrie Diaries), és a Sony Last Resort című scifijét sem, pedig utóbbiról ódákat zeng a hollywoodi szaksajtó. Az viszont ebből a felhozatalból is látszik, hogy a drámákra mintha nagyobb hangsúlyt fektettek volna a stúdiók, és a szerializált sorozatok is reneszánszukat élhetik (Infamous, Zero Hour, Red Widow, Revolution, The Follwing), ami egyértelműen a kábeltévék hatása. A network tévék fejesei tehát úgy gondolják, ami működik kábelen, azt az országos tévéken is nézni fogják, csak aztán nehogy nagy pofáraesés legyen a vége.