Vendel
10 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Kevin Bacon sorozatgyilkosra vadászik a tévében

2012.07.03. 22:45
Ha van sorozatfüggő barátunk, az egyik legszebb meglepetés, amit szerezhetünk neki, ha valahogy bejuttatjuk a kelet-európai tévés piac számára rendezett rendes évi próbavetítésekre, amiken a nagy hollywoodi stúdiók bemutatják a vásárlóknak a portékát, azaz azokat az újonc sorozatokat, amiket szeretnének nekik eladni. Nekünk sikerült három stúdió kínálatába is betekinteni, láttunk egészen kiváló pilotokat és olyanokat is, amiket talán még az MTVA sem rendelne be sorozatra. Na, jó, ők talán igen.

Ha a trendeket tekintjük, a megtekintett 15 pilotból ilyet nem véltünk leszűrni, volt itt minden, mint a búcsúban, hős tűzoltóktól a kertvárosba költöző, zöld takonyszerű folyadékot izzadó idegen lényeken át a náci összeesküvésig. Nincs fővonal, mint mondjuk a mesesorozatok vagy a procedurális krimiké, ha mindenképpen kellene valamiféle tendenciát felfedezni, akkor az egykamerás sitcomok azok, amik nagy számban vannak jelen a kínálatban, de a drámák között két egyformát nem találtunk.

A vetítéseket stúdiókra lebontva tartották a Budapesten rendezett NATPE nevű tévés vásáron, ami tulajdonképpen olyan, mint az LA Screenings, csak a szerényebb kelet-európai piacnak. A stúdiók közül a Universal, a CBS, a Warner és a Disney volt jelen idén, a nagyok közül csak a Sony és a Lionsgate hiányzott, de ők annyira markánsan nem is vesznek részt az őszi network tévés kínálatban. A vetítések programja minden esetben megegyezett a Los Angeles-i eseményével, minden sajtóanyagon ott díszelgett az LA Screenings felirat, nem maradt le tehát semmiről az az albán programigazgató, aki nem Los Angelesbe, hanem csak Budapestig vette meg a repülőjegyet.

A Warner a drámákra gyúrt rá

A Warner hagyományosan ez egyik legtöbb újoncot prezentáló stúdió, nekik nincs network tévéjük és gyártanak mindenkinek, míg mondjuk a Disney leginkább az ABC-re, a Universal az NBC-re, a CBS Television Studios pedig, nos, a CBS-re gyártja a sorozatokat, bár ez nem azt jelenti, hogy csak cégcsoporton belül kereskednek, hiszen ezt az amerikai médiahatóság kifejezetten tiltja is. A Warner Bros idei pilotjai közül a drámák tűntek kifejezetten erősnek, a The Partners című sitcom (többkamerás, azaz élő közönség előtt felvett sorozatról van szó) láttán senki nem mosolyodott el a teremben, amin annyira azért nem csodálkoztunk, mert a meleg haverral együtt élő építész poénjai közül jó, ha egy volt, amit nem a hatvanas évek bugyuta sorozataiból recikláltak.

A drámák viszont annál jobban sikerültek, legalábbis az a négy, amit láttunk. Időrendben elsőként a The Arrow című szuperhősös sorozatot vetítették le, amit majd a CW ad valamikor ősszel, mi pedig a Viasat kínálatában tudnánk leginkább elképzelni. A sorozat egy milliomos ficsúrról szól, aki egy hajótörést követően egy titokzatos szigetre kerül, ahol megtanulja értékelni az életet, és elszánt bűnmegelőző lesz belőle, természetesen az elmaradhatatlan csuklyás köpenyben, nehogy felismerjék. A sorozat alapja egy képregény, a Smallville pótlására érkezik, és a pilotja meglepően jó volt, bár pár szereplő castingja számunkra kissé érthetetlen volt - a Melrose Place-ből (is) ismert Katie Cassidy például megdöbbentően gyengén játszik benne.

Egy sorozat iPhone nélkül

Szórakoztatónak tűnik a 666 Park Avenue című misztikus dráma is, amiben egy New York-i apartmanház lakói kötnek fausti alkut a ház tulajdonosával. A történet középpontjában egy fiatal pár áll, akik a ház gondnokai lesznek, és ezzel a lendülettel be is költöznek oda - aztán jönnek majd a titokzatos események, és a furcsán mosolygó tulaj, aki a Lostból ismert Terry O'Quinn alakít. A pilot nem volt rossz, sőt, bár a női főszereplő ropivékony karjaival pont úgy néz ki, mint egy anorexiás madárijesztő, és pár trükknél is eléggé kilógott a lóláb.

Az NBC őszének egyik nagy durranása lehet a Lost-főnök JJ Abrams Revolution című sorozata, ami egy posztapokaliptikus családi dráma, és a Nagy Áramszünet után 15 évvel játszódik, amikor az emberiség elektromosság nélkül tengeti életét, és kiskirályok uralják az amerikai rónát. A megvalósítással és a történettel itt sincs gond, sőt, Abrams, aki vélhetően a napi munkálatokban nem fog részt venni, a rá jellemző titokzatos, összeesküvéses húzásokat a pilotban is bőven elrejtette, van tehát átívelő, szerializált fonál Nagy Titokkal, de emellett elég hangsúlyos a családi szál is, ami, remélhetőleg legalábbis, nem megy majd az ember agyára, mint a Terra Novában.

Kevin Bacon alkoholista lett

A Warner és egyben az egész eseménysorozat legjobb drámája a The Following című durva thriller, amiben Kevin Bacon alakít alkoholista FBI-ügynököt, illetve egykori ügynökből lett írót, aki egy nagyon gonosz sorozatgyilkos (James Purefoy zseniális gazember) elfogása után indult meg a lejtőn, jó pár évvel a pilot eseményei előtt. A gonosz viszont most elszabadul, így ismét elő kell venni Bacont, és elindul a hajtóvadászat.

Szépen lassan kiderül, hogy a gyilkos a sitten nem tétlenkedett, az interneten kommunikálva szervezett magának sorozatgyilkos-szakszervezetet, aminek tagjai szépen lassan beindulnak és az ország minden részén irtani kezdik a lakosságot. Az ötlet nem korszakalkotó, az igaz, de a pilot alatt kétszer is a szívbaj jött ránk, pedig pontosan tudtuk, mikor fognak halálra ijeszteni minket. Bacon nagyon jó a szerepben, és ugyan csak 13 részt vállalt a télen érkező történetben, de inkább legyen rövid és feszes az évad, mint hosszú és közepesen érdekes.

Klisés tűzoltók és Chandler 2.0

A legnagyobb csalódást a Universal okozta, különösen a szerintük nagy durranásnak ígérkező Chicago Fire című tűzoltós sorozat, aminek pilotjában minden olyan klisét ellőttek (rivalizáló macsók, bölcs fekete főnök, vakmerő mentősnő, hősies mentőakció, dráma a tűzvészben, mosolygós összekacsintások kormos arccal, stb.) amitől ez a műfaj, mármint a katasztrófavédelemben dolgozókról (mentős, tűzoltó) szóló, unalmas. Ez azért furcsa, mert a sorozat készítője az a Dick Wolf, aki lassan 25. éve van jelen a tévében valamelyik sorozatával, az NBC-n például most is fut az Esküdt ellenségek-franchise Meggyalázott áldozatok alcímű darabja. Ilyen rutinos tévést ennyire mellényúlni nagyon régen nem láttunk, ennek a sorozatnak nem jósolunk túl hosszú jövőt.

A Universal vígjátékai közül a Go On címűn harsányan röhögött az egész terem, joggal, hiszen Matthew Perry, akit a Jóbarátok Chandlerjeként ismertünk meg, szinte lubickol az arrogáns sportriporter szerepében, akit főnöke egy terápiás csoportba írat be felesége halála után. A férfi a gyászt persze nem úgy dolgozza fel, mint a kissé karót nyelt terapeuta, és szokatlan hozzáállásával felrázza a csoport többi tagját is. A pilot nem csak Perry miatt jó, de mivel az egész történet rá épül, könnyen előfordulhat, hogy egy idő után kifullad a dolog.

A majom mindenkinek bejött

Ez a sors várhat az Animal Practice című kórházas vígjátékra is, ami arra az alapelvre épül, hogy orvosi köpenybe öltöztetett majommal mindent el lehet adni, és tényleg. A főszereplő Justin Kirk a Nancy ül a fűben című sorozatban sokkal viccesebb és természetesebb volt, itt egy állatkórház mizantróp főorvosát alakítja, aki csak az állatokkal jön ki jól, de az exnejét nevezik ki a kórház adminisztrációs igazgatójává, és kénytelen változtatni hozzáállásán. A sorozat nem túl vicces, a szereposztás sem az igazi (az exnejt alakító színésznőt le is cserélték a pilot után), az meg végképp érthetetlen, miért könyveli el az NBC sikernek azt, hogy a pilotjaiban szereplő színészek közül az amerikai tesztközönség a majomnak adta a legmagasabb tetszési indexet.

Egy közepesen érdekes drámával (Infamous) és egy biztató kezdetnek is tekinthető sitcom-pilottal zárult a Universal bemutatója. A Mindy Project című vígjátékban az Office egyik író-producere, a sorozatban egyébként (eddig) szereplőként is feltűnő Mindy Kaling egy kissé hóbortos, a pasikkal hadilábon álló nőgyógyászt alakít, aki afféle Bridget Jones-klónként tolja el a magánéletét. Az egykamerás, tehát aláröhögésmentes sorozat a tavaly tapasztalt párkapcsolati hullámot meglovagló sitcomok késői követője, de a történet - és főleg a szereplők miatt - lehet, hogy siker lesz belőle.

Az Infamous című szappanopera egyelőre nem szerepel az NBC őszi műsorrendjében, amit valahol meg is értünk, mert a gyermekkora helyszínére visszatérő és halott barátnője családjába beépülő nyomozónő kalandjai első blikkre nem tűntek túl érdekesnek, igaz, a kiváló szereposztás (Tate Donovan, Victor Garber) és a gazdag emberek mocskos titkait leleplező nyomozó elszántsága miatt talán nézhető lesz. Ez az a sorozat, amit a két nagy magyar kereskedelmi tévé hétvégi, délutáni műsorában simán el tudunk képzelni.

A CBS sorozatai közül nem láttunk egyet sem, de úgy tudjuk, az Elementary című Sherlock-feldolgozás osztatlan sikert aratott, ezt valószínűleg majd a Tv2 mutatja be jövőre. A Disney kínálatának viszont nagy részét sikerült elcsípni, és ugyan akadt közöttük csalódást keltő sorozat is, mint például a kertvárosban lakó idegen lényekről szóló Neighbors, ami egy vicces alapötletet a rémes szereplőgárdával, idétlen trükkökkel és lapos poénokkal ront el, a drámák szinte kivétel nélkül jól sikerültek.

Nácik vadásznak Greene dokira

A legjobb a Zero Hour című dráma, amit majd az ABC mutat be valamikor jövőre, és egy Indiana Jones kalapjából nagyon izgatott nyusziként előhúzott, titokzatos térképes, náci összeesküvős, rózsakeresztes kalandfilmsorozat. Ebben a sztoriban a Vészhelyzetből ismert Anthony Edwards (Greene doki) próbálja a világot és a feleségét megmenteni valami homályos emberkísérletben kitenyésztett, nagyon világoskék szemű, neoárja népségtől.

A pilot felébreszti a mindenkiben ott rejlő kincskeresőt, és olyan csavarral ér véget, amire még az igazi sorozatveteránok sem nagyon számítanak. A készítői a Szökés című sorozat első 13 epizódjában megmutatták, hogyan tudják csúcsra járatni a feszültséget hétről hétre, reméljük ez a Zero Hour-ban is sikerülni fog nekik. Ha lesz nálunk, a Tv2-n várható.

Szintén jól sikerült a Devious Maids című Született feleségek-pótlék, amit a Lila akác köz lakóinak történetét is író Marc Cherry készített, de nem az ABC, hanem a női közönséget megcélzó Lifetime vette meg. Ezt egyébként nem nagyon értjük, mert a négy mexikói bejárónőről szóló széria valahol pont olyan, mint a Született feleségek volt, csak éppen a kulissza más - kertváros helyett Beverly Hills luxusvillái. A sztori a négy nőről és munkaadóikról szól, utóbbiak sajnos egy kicsit klisések lettek (a fiatal, üresfejű feleség, a személyzetet levegőnek néző hárpia, a bejárónőt szexrobotnak tartó férj, stb.), és nem Marc Cherry lenne a készítő, ha nem egy bűncselekménnyel kezdődne a pilot. A Lifetime 13 részt kért a sorozat első évadából.

Érdekes krimi lesz a Red Widow című dráma, amiben egy kisstílű bűnöző felesége lesz kénytelen átvenni a családi marihuana-csempész üzletet, amikor a férjével történik egy kis baleset (nem egészen így van, de nem akarunk spoilerkedni). A sorozat érdekessége, hogy az egyébként valóságshow-kban és vetélkedőkben utazó Endemol formátuma, amit Penoza címmel a hollandok készítettek el két éve, és azóta egy lengyel verziót is kitermelt. Az amerikai változat szereposztása kiváló, a színészeket tudatosan úgy válogatták össze, hogy néha el is felejti az ember, hogy amerikai sorozatot néz, a forgatókönyv pedig messze jobb, mint egy átlagos amerikai krimié.

Ez a felhozatal egy része csak, nem láttuk a Do No Harm című Jekyll és Hyde-adaptációt, a CW négy további újoncát (Beauty and the Beast, Emily Owens MD, The Cult és The Carrie Diaries), és a Sony Last Resort című scifijét sem, pedig utóbbiról ódákat zeng a hollywoodi szaksajtó. Az viszont ebből a felhozatalból is látszik, hogy a drámákra mintha nagyobb hangsúlyt fektettek volna a stúdiók, és a szerializált sorozatok is reneszánszukat élhetik (Infamous, Zero Hour, Red Widow, Revolution, The Follwing), ami egyértelműen a kábeltévék hatása. A network tévék fejesei tehát úgy gondolják, ami működik kábelen, azt az országos tévéken is nézni fogják, csak aztán nehogy nagy pofáraesés legyen a vége.