Az élőszereplős filmek macerásak - interjú Jeff Swampy Marsh rajzfilmessel

Miért pont ez lett a témája a sorozatnak?

Amikor elkezdtem az ötlettel foglalkozni, eszembe jutott a gyerekkorom, amikor a haverjaimmal minden egyes napot a szabadban töltöttük, és építettünk dolgokat, meg állandóan csináltunk valamit. Nem otthon ültünk a tévé vagy a számítógép előtt, hanem élveztük a természetet, a gyerekkort. Olyan karakterekről akartam animációs sorozatot készíteni, akik azokat a dolgokat élvezik, amiket én a legjobbnak tartottam gyerekkoromban.

Ma is ugyanazokat a dolgokat szereti, mint akkoriban?

A hajam ugyan megőszült, de legbelül ugyanolyan gyerek vagyok, mint akkoriban. Nagyon szerencsés vagyok abban a tekintetben is, hogy olyan munkám van, amit egy tízéves fiú is nagyon élvezne.

Hogyan készülnek a Phineas és Ferb epizódjai?

Leülünk az írókkal és sztorizgatunk, dalokat írunk és elképzeljük hozzá a karaktereket, azt, milyen környezetben és mit csinálnak. Iszonyú sokat röhögünk közben, és igyekszünk minél több poént beleírni a történetekbe. A csapat, amivel együtt dolgozom, nagyon kreatív, okos emberekből áll, akikkel rendkívül jól érzem magam. Van annál jobb, hogy az ember egy munkanapja annyiból áll, hogy vicceket mesél a haverjainak?

Nem nagyon.

Na ugye. A történetek összerakása után megbeszéljük azokat a karajterek hangját kölcsönző színészekkel, és neki állunk rajzolni. Nagyjából ennyi. El sem tudom képzelni magam másik munkahelyen, mással foglalkozva, ennyire jól tuti nem érezném magam sehol.

Melyik munkafolyamatot szereti a legjobban?

A storyboard-rajzolást. Szeretem kiválasztani a legjobb beállításokat, látni akarom, hogy néznek ki a jelenetek. A nagy kép érdekel a leginkább, bár az aprólékos munkának is megvannak a maga szépségei. A storyboard-rajzolás olyan, mintha rendeznék, és ez mindig is érdekelt.

Nem akart soha élőszereplős filmet rendezni?

Ó, dehogynem, de ehhez kell egy olyan történet, amit tényleg, szívből szeretek, és mindenképpen meg akarok csinálni. Az élőszereplős filmek forgatása sokkal idegtépőbb, mint a mi munkánk, sok az üresjárat, sokkal több ember munkáját kell összehangolni, ráadásul az animációs sorozat esetében a produkció minden aspektusára van rálátásom és mindenbe beleszólhatok, ami a nagyfilmek esetében korántsem így van. Én döntöm el, mikor vesz levegőt a karakter, mikor pislog és így tovább - ez egy élőszereplős filmnél elképzelhetetlen. Nem biztos, hogy ezt meg tudnám szokni.

Az animációs sorozatokkal kapcsolatban gyakran felmerül, hogy túl erőszakosak, negatív példát mutatnak a gyerekeknek. Ezt önök hogyan kerülik el?

Igyekszünk a karaktereket úgy megírni, hogy egyik se legyen seggfej. Nem idiótákról mesélünk, hanem normális, okos, barátságos gyerekekről, akik tisztelik társaikat és szüleiket. Amíg ezt meg tudjuk valósítani, addig nem hagyjuk abba a sorozatot. Erőszak nálunk viszont soha nem lesz, mert ez a sorozat nem erről szól.

Milyen animációs sorozatokat néz a tévében?

Gyerekkoromban a Tapsi Hapsit és a Warner korai rajzfilmsorozatait néztem, ezeket egyébként ma is nagyon szeretem. Jay Ward The Rocky and Bullwinkle Show-ját még mindig az egyik legjobb animált sorozatnak tartom. Azért is jó ezeket a régi szériákat visszanézni, mert egy rakás olyan vicc, poén van benne, amit gyerekként vagy nem értett az ember, vagy egyszerűen elkerülte a figyelmét, most viszont kiválóan szórakozik rajtuk.

A gyerekei és az unokái mit szólnak a sorozathoz?

Tetszik nekik, legalábbis ezt mondják, én pedig elhiszem. Meg szoktam kérdezni a véleményüket, jó dolgokat mondanak, akadt olyasmi is, amit meg is fogadtam. Ami inkább jellemző, hogy leülük és nézem a négy unokámat, ahogy játszanak, szöszmötölnek maguk körül, és ez kismillió dologra inspirál. Mi teszi őket boldoggá? Mi foglalja le őket? Amikor a fiam hegedülni akart egy rockzenekarban, az annyira megtetszett az egyik írónknak, hogy beleírta a sorozatba, szóval nagyon sok inspirációt adnak a munkámhoz.

Az imdb.com-on nem egy fotóval, hanem egy karikatúrával szerepel. Miért?

Szeretek rajzolni, kiváltképp saját magamról vicces karikatúrát, és ez pont ilyen. Sokkal kifejezőbb, mint egy fotó, legalábbis szerintem. Egy haverom szólt még régen, hogy lehet fotót is feltölteni az adatlapra, én meg inkább egy rajzot tettem fel. Úgy tűnik, az olvasók szeretik.

Milyen tanácsot adna egy kezdő rajzolónak?

Rajzolj, rajzolj, rajzolj. Mindig, mindenütt, megállás nélkül. Minél többet rajzolsz, annál jobb leszel - nagyjából ennyit. Én is ennek megfelelően jutottam el oda, ahol ma vagyok, szóval nem a levegőbe beszélek. Igazság szerint én nagyon későn kerültem be az iparba, nem jártam iskolába, nem tanítottak rajzolni, magamtól kellett rájönnöm mindenre.

28 évesen kaptam az első animátori melómat, előtte marketinges voltam, meg egy üvegszálas versenyautó-karosszériákat gyártó cégnél dolgoztam. Elvállaltam én minden marhaságot, és közben állandóan rajzoltam. Egy barátom látta a munkáimat, és arra biztatott, hogy keressek valami olyan melót, amiben kamatoztathatom a tehetségem. Ez a legjobb dolog, ami történhetett velem.