Nem az amerikaiakat kell majmolni

2013.06.23. 20:04
Christopher (vagy ahogy Franciaországban hívják, Christophe) Lambert az egyik olyan filmes ikon, akivel szinte bármikor, különösebb alkalom vagy apropó nélkül is lehet interjút készíteni, mert szerepelt vagy 100 filmben és tévés produkcióban, ráadásul igen jól ismeri a szakma másik oldalát is (értsd: a kamera mögötti háttérmunkát). Azt nem hittem volna, hogy a tévés piac nüanszaival is legalább annyira tisztában van, mint amennyire képben van az új Highlander-film előkészületeit illetően. Ahhoz képest, hogy 56 éves, nagyon jól néz ki, bár ez a plasztikai sebészeknek is betudható - a homlokán a bőr szinte meg sem mozdult az interjú alatt. Az Index a monte-carlói tévéfesztiválon kapott pár percet vele.

Forgatott már Budapesten is. Milyen élményei vannak?

Jók, kifejezetten jók. Dolgozni voltam ugyan, ami ugye nem egyenlő a turistáskodással, de a város tetszett. Sablonszöveg, hogy azóta szeretnék visszamenni, de tényleg így van. A forgatás viszont nem volt egyszerű, egy meglehetősen keménykezű rendezővel dolgoztam A harag napja című filmen. A középkorban játszódott Spanyolországban, ahol a zsidó származású lakosság igyekezett névváltoztatással megúszni az inkvizíciót. Érdekes meló volt. Abban a stúdióban forgattunk, ami a városon kívül van, már régóta ott áll, ha jól tudom. Volt vagy tíz éve, hogy leforgattuk azt a filmet.

Azóta sok minden megváltozott arrafelé is.

Igen, tudok róla, önöknél forgatják a Borgiákat és még pár tévésorozatot, meg sok filmet is. A kelet-európai piac látványosan átalakult. Annak idején dolgoztam egy filmen Romániában is, na ott nem volt szinte semmi. Egy stúdióépület, pár díszlet, a helyszínt megközelíteni csak egy földúton lehetett, elég nomád volt a forgatás. Két éve megint ott dolgoztam, a Szellemlovas 2-n, és minden átalakult. 12 épület, minden a legmagasabb technikai színvonalon, hihetetlen, mennyit változott ez a környék tíz év alatt.

Önt inkább filmszínészként tartják számon, de pár tévésorozatban is szerepelt. Ha felkínálnának egy jó szerepet, elvállalná?

Habozás nélkül. Munkamániás vagyok, és ha egy sorozatot forgat az ember, szó szerint nincs másra ideje, csak melózni. Ez a munkamódszer nagyon fekszik nekem. Kaptam egy vendégszerepet az NCIS: Los Angeles-ben, és annyit kellett dolgoznom, hogy a lakókocsimban szinte nem is tartózkodtam. Ezzel szemben egy filmforgatáson a legtöbb időt a lakókocsidban töltöd.

Bármikor elindultam, hogy kicsit ledőljek, egy asszisztens máris rohant utánam, hogy Mr. Lambert, jöjjön, várják a díszletben. Mert másképp világították be a jelenetet, vagy átírtak benne két sort, vagy valami más miatt. Van, aki ezen kiborul, én semmit nem élvezek jobban, mint a munkámat, és minél többet kell dolgoznom, annál jobb leszek a karakterben. A tévésorozatok napi 15 órát forgatnak, leállás meg nem nagyon van.

Ezt a tempót fel kell venni, ami nem könnyű, bár nekem nem okozott gondot, mert felkészültem rá. Kiefer Sutherlanddel nagyon jó barátságban vagyok, ő mesélt a 24 forgatásáról és készített fel arra, milyen más tempóban történnek a dolgok a tévében. Más persze meghallgatni ezeket a tanácsokat és átélni, de legalább nem ért váratlanul a dolog.

Van valami jó bulis sztorija Kiefer Sutherlanddel? Ő régebben nagy kujon volt.

Az hát. Várjon, ezen el kell gondolkodnom.

Csak van valami vicces.

Persze hogy van, azon jár az agyam, a sok közül melyiket lehet elmesélni a sajtónak. Van egy ártalmatlanabb. Amikor összehaverkodtunk, éppen Franciaországban járt, arra már nem emlékszem, hogy forgatott-e vagy csak arra lógott, mindenesetre a párizsi lakásomban szállt meg. Estéket beszélgettünk át, és kerültünk egymáshoz közel. Egyik este kitalálta, hogy menjünk el berúgni. Mondom, rendben, nem vagyok én semmi jó elrontója. Azt hittem, a mentő fog hazavinni minket, hajnal hatig jártuk a kocsmákat, Kiefer meg később azt mesélte, hogy egy ponton összeestem, és ő rángatott magával, de nem hagyta, hogy hazamenjek - leültetett egy bárban, és ivott tovább. Nagyszerű ember, komolyan, nála intelligensebbet nem sokat ismerek.

Úgy hallottuk, hogy Stallone felkérte a Feláldozhatók 3 egyik szerepére. Mi igaz ebből?

Pár hónapja találkoztam vele, vagy két órát beszélgettünk, és feljött a film is, de semmi konkrétumról nem volt szó. Stallone nagyszerű ember, tisztelem a munkásságát, de mondtam neki, hogy a második rész nekem annyira nem tetszett, mint az első, amit ő maga rendezett, és pont ettől volt nagyon jó. Egyébként érdekelne a szerep, ha befér az időmbe, elvállalnám, mert tapasztalataim szerint egy trilógiából mindig a második rész a leggyengébb, a harmadik viszont erősebb. A Hegylakó is ilyen volt.

Nem tudtam eldönteni, hogy erről kérdezzem-e vagy sem. Nem unja?

Nem, dehogyis. Életem egyik legjobb filmes élménye volt, az első rész forgatásának minden percét élveztem. Az a film örökre bevonult Hollywood aranykönyvébe, pont annyi romantika és akció volt benne, amennyinek lennie kell, a sztori nagyon érdekes volt, és ki ne szeretne Sean Connery-vel együtt melózni, nem?

A franchise-t elég régóta próbálják feltámasztani, de nem túl nagy sikerrel. Most éppen Ryan Reynolds hagyta ott. Ő jó lett volna a szerepre?

Nézze, Ryan nagyszerű fickó, kiváló színész és alkalmas szerepre. Azt megértem, hogy nem akart Connor Macleod lenni, mert miért is akarna? Ha én lennék a producer, az eredeti filmtől olyan messze távolodnék el, amennyire csak lehetséges. Az a forgatókönyv, a zene, a színészek, szóval minden tökéletesen összeállt. Forgassanak valami eredetit, valami jót, és szárnyalják túl a mienket. Komolyan mondom, drukkolnék is nekik.

Itt Monte-Carlóban a tévésorozat-szekció zsűrijében kapott szerepet. Minden jelölt alkotást látta? Mit gondol az európai gyártású sorozatokról? Megállják a helyüket az amerikaiakkal szemben?

Már hetek óta ezeket nézem, ha jól emlékszem harmincat jelöltek a különböző kategóriákban. Szerintem egyébként a sorozatgyártásban az a fontos, hogy a készítők megőrizzék az identitásukat. Legyen benne valami amitől az, amit forgatsz, az arra az országra jellemző, ahonnan származik. Teljesen felesleges az amerikaiakat másolni. Értelmetlen. Egyrészt azért, mert ők ezt a fajta tömegtermelést évtizedek hosszú, szívós munkájával fejlesztették tökélyre, így azt, amit és ahogy csinálnak, csak rosszul lehet lemásolni, másrészt meg azért, mert minek? Miért akarna bárki is egy újabb Helyszínelőket gyártani, amiben nem egy amerikai nagyvárosban, hanem mondjuk Berlinben csinálják ugyanazt a szereplők, mint az eredetiben?

A tévésorozatoknak annak az országnak a kultúrájára, társadalmára kell reflektálniuk, ahol készülnek és játszódnak. Azok az európai sorozatok, amik ezt megvalósítják, azok jók. Az elmúlt négy hétben legalább hatot láttam, amik simán megállják a helyüket a nemzetközi mezőnyben, de címeket nem akarok mondani, nehogy elfogultsággal vádoljanak. Elég megnézni egy jó dán, angol vagy német sorozatot, a nemzeti sajátosságok mind ott vannak a képernyőn. Ez a követendő példa.

A francia sorozatgyártás hol tart?

A franciák egyelőre nem értik meg, hogy váltaniuk kellene. Pedig ott van előttük a múltbeli példa: harminc-negyven évvel ezelőtt készítettek olyan sorozatokat, amiket elkapkodtak a nemzetközi piacon, most pedig egyetlen olyan produkciójuk sincs, amit el tudnának adni. Miért? Mert az amerikaiakat majmolják. Amikor én gyerek voltam, egy brit vagy francia tévés produkciót azonnal meg tudtam különböztetni az amerikaiaktól, pár éve mintha ugyanazt láttam volna a nap 24 órájában, csak más színészekkel. Ez lassan változóban van Európa-szerte, de náluk, mármint Franciaországban még nem tapasztalom.

A szakemberek szerint a jövő a nemzetközi piacban van.

Persze hogy abban. Eddig is abban volt, az amerikai piac nem elég ahhoz, hogy ezeket a rohadt drága sorozatokat eltartsa - a nézettség csökken, a gyártónak kell a bevétel, és neki aztán mindegy, hogy az NBC-től kapja a pénzt, a francia TF1-től vagy az AXN-től. Ha viszont azt akarod, hogy az amerikaiak is megvegyék a te európai sorozatodat, akkor forgass angolul, és nehogy eszedbe jusson Chicagóban vagy Las Vegasban játszódó sztorit írni, mert azt nem veszik be. Párizs, London, Madrid vagy akár Budapest - ezek a helyszínek érdekesebbek, mintha hat francia karaktert helyeznél át az USA-ba. Sajnálom, hogy magyar sorozat nincs a jelöltek között, mert kíváncsi lennék rá, önök mennyire tudjék megőrizni a nemzeti sajátosságokat egy ilyen produkcióban.