További Média cikkek
-
Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó Péternek - Ahol egy démon simán elmegy gyorsétterembe dolgozni
- Az Apatigris inkább házimacska, de kandúrkodni vágyik
- Meghalt Joe Ruby, a Scooby-Doo rajzfilmsorozat egyik alkotója
- Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először
A piac átalakulása persze nem érte váratlanul a tévéket, a YouTube megjelenésével, és az online streaming elterjedésével (amiért, bármilyen furcsa is, de a pornónak kell köszönetet mondani, és amihez a sávszélesség elmúlt tíz évben tapasztalt ugrásszerű növekedése is kellett) minden iparági szakember tisztában volt azzal, hogy ha sikerül valamiféle működőképes hirdetési modellt kidolgozni ezekre a felületekre, és/vagy az előfizetőket rávenni, hogy havonta csengessenek ki egy kisebb összeget a kontentért, a tévében sugárzott tartalom napjai pont úgy meg lesznek számolva, mint a nyomtatott sajtóé, amit a digitális, online média szorított végképp háttérbe 2014-re.
A pilotszezon
Az amerikai televíziózás döntéshozói, a tévék elnökei, az anyacégek szórakoztatóipari főosztályának vezetői és a stúdiófőnökök az évtizedek óta működő struktúrán úgy 2009 környékén kezdtek el változásokat eszközölni - akkor, amikor a kétéves, főleg tévés tartalmakra szakosodott Hulu.com nézettsége kezdte elérni azt a küszöböt, amikortól már érdemes volt vele foglalkozni. Ugyanebben az évben történt, hogy az online DVD-kölcsönző Netflix elkezdett komolyabb energiát fektetni az online nézhető filmek és tévés tartalmak elterjesztésébe, aminek köszönhetően 2011-re az egyik legnagyobb ilyen amerikai szolgáltató lett, és bejelentették, hogy belevágnak a sorozatgyártásba. Az első olyan húzás, amivel a régi, jól bevált menetrenden (lásd oldalt, egy tavalyi infografikánk részletén) változtattak, az NBC pilotokat kihagyó, a csatornának tetsző sorozatterveket azonnal sorozatra berendelő döntése volt.
Pedig ha jobban megnézzük azt, ami felé a network televíziózás idén halad, látható, hogy Silverman előre látta a jövőt, és egy négy évvel később egyre elterjedtebb módszert kezdett el alkalmazni - csak éppen nem jó sorozatokkal: az így berendelt szériák közül nem sok érte meg a második évadot sem. Az amerikai televíziózásban az ötvenes években betonozódott be a szeptember és március (ma már május) között tartó tévés évad fogalma, és ezzel párhuzamosan a nyáron hallott ötletekből ősszel-télen forgatókönyvet rendelő, januárban pilotokat (próbadarab) forgató, majd májusban azokat sorozatra berendelő pilotszezon is.
A rendszer egészen mostanáig kiválóan működött is a network tévében, de a Netflix mellé az utóbbi két évben bejelentkező, alternatív sorozatgyártók (Yahoo, Microsoft, Amazon, stb.) megjelenése, a kifejezetten a videómegosztókra forgatott, rövid, de profi tartalmak elterjedése és a kábelsorozatok egyre erősödő dominanciája arra készteti a négy nagy tévét, hogy változtasson a gyakorlaton. A pilotszezon egyik hátulütője, hogy amint a pilot készen van, a stábnak két hónapig semmi dolga, csak várni – amikor viszont megkapják a berendelést, azonnal le kell ülni dolgozni.
Egy pilotepizódhoz viszont nem minden írót, és stábtagot szerződtetnek le, akikre egy 22 részes sorozatévad mellett szükség van, így az első hetekben kapkodni kell, és ez senkinek nem jó. Mivel egyre többen forgatnak sorozatot, az igazán jó, kreatív szakemberek hamar elkelnek, a kábelsorozatok és az új sorozatgyárosok lefölözhetik a kínálatot. Ha nincs pilotberendelés, hanem az első forgatókönyv és az alkotók meggyőző előadása elég ahhoz, hogy a döntéshozók rábólintsanak a projektre, legalább két hónap előnnyel indulnak az újoncok, nem kell sietni a forgatókönyvekkel és irreálisan magas fizetéssel elcsaklizni a jó írókat más projektek elől.
Pilotot forgatni ráadásul igen drága mulatság, amit a tévék minden bizonnyal szívesen megspórolnának: a Lost tízmilliós első része csak egy példája a költekezésnek (egy sima epizód 3 milliónál nemigen került többe). Ugyanakkor egy ilyen tízmilliós kiadás, és egy „kösz, de nem kell” kimondása még mindig csak tízmilliós mínuszt jelent, míg egy 13 részre lekötött, átlagosan 3 millió dollár/epizód költséggel forgatott széria esetében akár 39 milliós bukta is lehet belőle, ha a nézőket nem érdekli a tartalom. A Netflix például 100 millió dollárért forgatta le a House of Cards első két évadának 26 részét, ami jelentős kockázat volt, de bejött, hiszen a nézők és a kritikusok is imádták. Az NBC tavaly 22 részes berendelést adott le a The Michael J. Fox Show-ra, amit viszont senki nem nézett, de a szerződésben kikötésként szerepelt, hogy mindet ki kell fizetni – részenként kb. 2 millió dollárt.
Valami megindult
Az idei pilotszezon az átalakulás jegyében zajlott és zajlik még most is: szinte minden tévé rendelt be úgy sorozatot, hogy nem kért pilotot, de a legtöbb projekt még a hagyományos rendszerben készül, legalábbis ami a network tévéket illeti. Idén a Fox elnöke például bejelentette, hogy a csatorna változtat az őszi és tavaszi félévadra osztott tévés éven, és mind az 52 hétre tervez új, értékes tartalmat.
Ez azt jelenti, hogy nyáron és télen, a klasszikus uborkaszezonban (az előbbiben a szabadságolások, utóbbiban az év végi ünnepek miatt) is pont olyan minőségű sorozatokat akarnak bemutatni, mint tavasszal és ősszel. Ez azért fontos, mert így potenciálisan több tartalomra van szükségük (52 hétre terveznek a hagyományos 36 helyett) és ez jót tehet az iparágnak: a több sorozatberendelés több munkát jelent és így tovább. Igaz, ha az évben több sorozatot mutatnak be, az alacsonyabb epizódszámot is jelent, a legtöbb Fox-sorozat esetében a hagyományos 22-24 helyett csak 13 résszel kell számolni.
A Fox ennek megfelelően sorozatot kért a Backstrom című krimiből, ami egy svéd krimiíró regényein alapul, és egy tapló, kiállhatatlan, de briliáns elméjű nyomozóról szól, azaz tök jó House-pótlék lehet belőle. A főszereplője az Office-ból ismert Rainn Wilson lesz. Dettó sorozat lesz a Gothamből is, amivel a DC Comics a Marvel nyomába ered, és tévésorozatban mutatja be képregényei világát. A csavar: a széria előzménytörténet, Batman még csak Bruce Wayne, és kisgyerek, a történet inkább a képregényuniverzum többi karakterére, például Gordon felügyelőre vagy a Pingvinre koncentrál. Ebben Ben McKenzie, Donal Logue, és Jada Pinkett Smith is látható lesz.
Minden bizonnyal a magyar tévékben is látható lesz majd az ABC Secrets & Lies című krimije, amiben egy férfi kocogás közben rábukkan a szomszéd gyerek holttestére, és egy kisváros élete a feje tetejére áll - ez akár a köztévén is kiköthet. Az új-zélandi eredetivel bíró sorozatban Juliette Lewis, Charles S. Dutton és Ryan Philippe szerepel. Szintén az ABC sorozata lesz a The Club című, amit akár az amerikai Downton Abbey-nek is nevezhetjük, hiszen egy előkelő, zárt amerikai klub tagjairól és az őket kiszolgáló személyzetről szóló szappanopera Betsy Brandt, Boris Kodjoe és Callie Hernandez főszereplésével.
A CBS egy Battle Creek című krimit kért be sorozatra, aminek a pedofilbotrányba keveredett Bryan Singer a producere, és egy michigani városról szól, amit egy FBI-ügynök és egy rendőr igyekszik megtisztítani a maffiától – ebben Dean Winters, Josh Duhamel és Kal Penn szerepel, és ha minden igaz, az RTL valamelyik csatornáján köt majd ki. Az NBC egy Óz-feldolgozást, az Emerald City címűt kérte be tízrészes sorozatra, illetve a The Slap, azaz A pofon című drámát, amit egy ausztrál minisorozat nyomán forgatnak majd le, és arról szól, mi történik, ha az ember pofán veri a szomszéd kölyköt, mert tapló módon viselkedik. A TV2 veheti meg, ha kell neki.
Amiből még lehet valami
Ami a leforgatott, de még be nem rendelt pilotokat illeti, a Fox-projektek közül a pletykák szerint nagyon jól sikerült az Empire című, a hip-hop-zene világában játszódó dráma (Jussie Smollett, Macy Gray, Taraji P. Henson és Terrence Howard), az Octavia Spencer főszereplésével készült Red Band Society című kórházas sorozat.
Az ABC továbbra is nagyon szereti Shonda Rhimes producert, aki a Botrány és a Grace klinika című sorozatokat is náluk készíti, így nem csoda, hogy a How To Get Away With Murder (Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot) című ügyvédes drámája nagyon közel van a berendeléshez, de sorozatközelben van az American Crime című krimi Benito Martinez, Felicity Huffman, Penelope Ann Miller, Timothy Hutton és W. Earl Brown főszereplésével, ami egy kőkemény, véres, szerializált dráma lesz. A titkos befutó egyébként az Agent Carter lehet, ami a Marvel-képregényuniverzum egyik szereplőjéról szóló, várhatóan az ötvenes években játszódó, akciódús scifi lehet.
A CBS-nél nincs sok pilot, és azok közül is a legtöbb esélyt két sikeres franchise újabb vadhajtásainak adják: az NCIS: New Orleans és a Helyszínelők kiberbűnözős spinoffjai igencsak sorozatberendelést kapnak majd, bárcsak tudnánk, minek. Az egyetlen olyan egyéb dráma, aminek valós esélye van az őszi műsorrend egyik helyére, a Madam Secretary című politikai szappanopera, amiben Tea Leoni tulajdonképpen Hillary Clintont alakítja majd, azaz az amerikai külügyminisztert, aki karrierjét és családi életét egyensúlyozza több-kevesebb sikerrel.
A CBS sitcomokban hagyományosan erős, az idén távozó Így jártam anyátokkal helyére igencsak az Így jártam apátokkal jön majd. Az NBC-nek is juthat képregényalapú sorozat: a Constantine, a vámpírvadász állítólag a berendelés küszöbén áll, mint ahogy a Debra Messing és Josh Lucas főszereplésével készülő The Mysteries of Laura (egy spanyol sorozat remake-je egy sikeres, kemény detektívnőről, aki nem bír a gyerekeivel), és a State Of Affairs, amiben Katherine Heigl az amerikai elnök egyik tanácsadóját alakítja.
Igazi trendekről a mostani felhozatalt látva nem beszélhetünk egyébként, talán csak az a feltűnő, hogy a szokásos kórházas-ügyvédes-rendőrös szentháromság mellett viszonylag sok képregényalapú sorozat készül. Az igazi változásokra, a pilotszezon megszűnésére, és a valóban 52 héten át tartó, üresjáratot és uborkaszezont nem ismerő tévés évadra azonban még pár évet várni kell.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
