Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó PéternekAndrew Lincoln ma már egyértelműen a The Walking Dead, az AMC sikersorozatának sztárja, és az sem kérdés senkinek, hogy sorozat-, nem pedig filmszínész, pedig lehetett volna ez másképp is. Első főszerepét a This Life című angol sorozatban kapta, ami pár közös házat bérlő pályakezdő jogászról szólt, és ha csak egy szóval jellemezhetnénk, akkor az a zseniális lenne. Ezután több más sorozatot is vállalt, tanárt játszott többek között a Teachers című sorozatban és a Válaszcsapás első évadában is szerepelt. Eközben végig játszott játékfilmekben is, párhuzamosan futtatva a két karrierjét, hátha valamelyik meghozza az igazi áttörést.
2003-ban úgy tűnt, hogy Lincolnból végül mozisztár lesz, játszott ugyanis az év romantikus megasikerében, az Igazából szerelemben. Ő volt Mark, aki reménytelenül szerelmes Keira Knightley karakterébe. Aztán ennek valahogy nem lett folytatása. A filmszerepek persze nem maradtak el, de egyik sem lett ekkora siker. A színész 2010-ben vállalta el Rick Grimes seriff szerepét The Walking Dead-ben, és azóta nem kérdés, hogy a kis képernyő az ő igaz terepe.
A törvény nevében című HBO-sorozat első évada volt idén az egyik legnagyobb és legklasszabb meglepetés. Messze jobban sikerült, mint a moziba került filmek túlnyomó része, akár a forgatókönyvet, akár a rendezést, akár a színészi játékot nézzük. Aki pedig a legjobban jött ki az egészből, az Matthew McConaughey. Az immár Oscar-díjas színész alig három év alatt alakította át teljesen a karrierjét, hogy aztán A törvény nevébennel tegye mindenkinek egyértelművé: ő többé nem a beszívott, félmeztelen romkomkirály, hanem Hollywood egyik vezető színésze. (Arról, hogy McConaughey hogyan gondolta újra a pályáját, itt írtunk hosszabban.) Bármennyire is elképzelhetetlen volt 10-20 éve, az Oscar odaítélésben, amit a Mielőtt meghaltamért kapott, az akadémiát valószínűleg a tévés teljesítménye is befolyásolta.
A sorozat másik főszereplője szintén egy filmsztár, Woody Harrelson volt. Ő már korábban is kirándult a sorozatok világába, 2001-ben például a Will és Grace-ben játszott. Alapvetően jó filmeket vállal (Nem vénnek való vidék, Zombieland, Szemfényvesztők), persze becsúszott pár gagyi is, mégis egy tévéfilmnek köszönheti az utóbbi évek legjobb alakítását, a Sarah Palin republikánus alelnökjelölt sztoriját feldolgozó Versenyben az elnökségértnek. Ezek után nem meglepő, hogy igent mondott a Törvény nevébenre, amiben bármennyire is elhomályosította McConaughey sikere, ő is emlékezeteset játszott. Az Éhezők viadala utáni mozifilmje is egy rendőrös sztori lesz, Kate Winslet oldalán játszik majd a Triple Nine-ban. (A Törvény nevébenről itt írtunk többet.)
A kétszeres Oscar-díjas (Közönséges bűnözők, Amerikai szépség) Kevin Spacey-nek a legjobbkor jött a Kártyavár című című Netflix-sorozat, amiben egy szemétláda politikust alakít. Nem mintha ne lett volna ellátva szerepekkel Hollywoodban, csak valahogy a kétezres évek közepétől ezek között egyre kevesebb volt az igazán izgalmas, és még kevesebb az olyan, amiben egy Spacey kaliberű színész igazán meg tudja mutatni, hogy mit tud. Mert legyen bármilyen sikeres is a Förtelmes főnökök, azért nem valószínű, hogy Spacey teljes művészi elégettséggel ment haza a forgatásáról. (Arról, hogy az öregedő férfisztárokkal sem bánik kesztyűs kézzel Hollywood itt olvashatnak.)
A Kártyavárban viszont brillírozhat, méghozzá úgy, hogy közben a mozifilmeket sem kellett feladnia. És hogy ne csak a színészekről beszéljünk: a sorozat egyik executive producere és az első két rész rendezője David Fincher (Hetedik, A tetovált lány) volt. Az eredmény: egy, a Maffiózókhoz vagy a Dróthoz mérhető tévés remekmű.
Bár Claire Danes gyerekkora óta színészkedik, és még csak 16 éves volt, amikor már egy hollywoodi szuperprodukció főszereplője volt Leonardo DiCaprióval (Rómeó és Júlia), a mozis karrierje a kétezres években kissé megfeneklett. Folyamatosan játszott ugyan, de ezek a filmek már közel sem jutottak el akkora közönséghez, mint a korábban készített munkái, szép lassan kezdett eltűnni a köztudatból, kikopni a fiatal, sokat és jókat dolgozó hollywoodi színésznők sorából.
Egy 2010-es tévéfilm, a Tempe Grandin sikere rávilágított: talán a tévé teheti fel újra a térképre. Hosszú idő után ezzel a filmmel újra nyert egy Golden Globe-ot, hogy aztán az igazi sikert a terror elleni háborúról szóló Homeland: A belső ellenség című sorozat hozza el újra. Danes ebben Carrie Matthisont, a bipoláris CIA-ügynöknőt játssza, remekül. Eddig két újabb Golden Globe-ot kapott érte, és még csak három évadon vagyunk túl. Azt még nem látjuk, hogy a Homeland milyen hatással lesz Danes mozis karrierjére, hiszen mostanában a sorozat mellett kisfia születése foglalta le. De simán lehet, hogy a jó sorozatot újra jó filmek követik.
Clive Owen helyzete egészen más. Ahogy róla készített portrénkban nemrég írtuk: 2001 és 2009 között forgatott filmjei egy-két kivétellel stabilan behozták forgatási költségeiket, a kritikusok pedig szinte minden esetben kiemelték, hogy Owen még a szar filmeket is fel tudja hozni egy közepes szintre. Még egy Oscar-jelölést is begyűjtött a Közelebbért, de valahogy soha nem sikerült megugrania azt az egyetlen, még hátralévő szintet, hogy az igazi mozis A-ligához csatlakozhasson. Oda, ahol például Brad Pitt vagy Leonardo DiCaprio olyan régóta trónol.
Teljesen logikus lépés volt a részéről, hogy a további erőlködés helyett egy időre keresett magának valami mást, egy új, izgalmas feladatot. Ez lett A sebész, amiben a New York-i The Knickerbocker kórház orvosát játssza, aki a XX. század elején próbál új módszerekkel gyógyítani. Az istenkomplexusos, rasszista, kokainista sebész igazi álomszerep, amiben Owen sokkal jobban megmutathatja a képességeit, mintha vállalt volna mondjuk még egy lövöldözős akciót. Az sem mellékes, hogy a filmezéstől nemrég visszavonult Steven Soderbergh is rendezi a sorozatot, vagyis igazán jó kezekben van.
Kiefer Sutherland úgy tűnik, hogy most már örökre tévészínész marad. Ez talán nem is olyan nagy baj, ha a kétezres években, közvetlenül a 24 előtt és alatt forgatott filmjeire gondolunk, vagy arra, amiben legutóbb láthattuk, a röhejes Pompeire. A 24 viszont ilyen vagy olyan formában, de mintha soha nem akarna véget érni. Most éppen három különböző pletyka is kering a sorozat folytatásáról, az egyik szerint minisorozat készül, a másik szerint újabb félévad, de egy olyan hír is újra elterjedt, hogy most már tényleg jön a 24 mozifilm.
Ezzel csak az a baj, hogy a szép emlékű kilencvenes években Sutherland még nagy mozisztár volt, aki olyan filmekben játszott, mint a Szemet szemért, a Ha ölni kell, az Egy becsületbeli ügy vagy az Egyenesen át. Ezt a karriert a 24 mesés sikere sem tudta újraéleszteni, vagyis mindenre azért nem gyógyír egy világsikerű sorozat főszerepe.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
