Tökpucér, de nem keresi a feltűnést

Ázsiában nincs olyan, hogy nincs. És most itt nem arra gondolok, az egész világot minden bizonnyal egy kínai ipari parkban teremtették hét nap alatt, három műszakban, és tulajdonképpen senki nem lepődne meg, ha egy műholdképen egyszer megtalálnák a gigantikus Made in China címkét, meg a fénymásolt használati utasítást, amit Google Translate-tel fordítottak több száz nyelvre.

Sokkal földhözragadtabb dologról van most itt szó: Ázsiában udvariatlanság, üzleti öngyilkosság, és amúgy is balszerencsét jelent bármire is azt mondani, hogy sajnos nincs. Nem tartjuk raktáron. Nálunk nem kapható. Vagy egyszerűen csak elfogyott. Nem tudja ezt azonban még mindenki a stábból, van aki már harmadszorra próbál görögdinnye shake-et rendelni, de mindig mangót kap. Aztán, amikor azt mondja, hogy hát ez nem görögdinnye, akkor zavarában bólogat a pincérnő. Majd jön a kérdés, hogy akkor nem lehetne-e mégis görögdinnye az a shake, a pincérnő pedig még hevesebben bólogat, és elviszi az italt, hogy néhány feszült perc után újból visszahozza. Ugyanazt. Hátha most már megfelel.

Az állatvédő, akit mindenki le akar vetkőztetni

Még több környi toporgás és bólogatás van ebben a jelenetben és a kultúrák találkozásában, de inkább átsétálok a hotel csobogókkal és üveges tekintettel tátogó aranyhalakkal gazdagon díszített előcsarnokán, leülök az interjúalany elé, és felteszem az első kérdést: Hogy mégis mi a fenének jelentkezik valaki egy meztelen párkereső műsorba?

- Így szeretném felhívni a figyelmet az állatvédelem fontosságára - válaszolja a szőke, hosszú combú lány gondolkodás nélkül, és nem tudok nem röhögni. Nem is reméltem ilyen erős, ironikus, sőt önironikus kezdést az Ádám keresi Évát egyik szereplőjétől, rögtön lelkiismeret-furdalásom is támad, hogy már megint rosszul ítéltem meg egy embert, csak azért mert túl lila és túl virágmintás a ruhája.

Aztán jön az a kínos három másodperc, amíg az agyam mélyén, a vészvilágítás vörösen vibráló fényében vadul rángatja a botkormányt a lelkiismeret, visszaérkeznek a kiküldött szondák, begyűjtik az adatokat az érzékelők, lefutnak az elemzések, és végül a mátrixprinter kiköpi a megkérdőjelezhetetlen eredményt: Kloé nem viccelt. Ott van a szemében, hogy komolyan gondolja.

“Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik” - mondaná erre egy általános iskolai irodalomtanár, miközben a naplóra csap dühösen, de én csak annyit tudok kinyögni, hogy de mégis hogy jön ez ide. És jött is rögtön a válasz, hogy Kloé, aki lehet hogy amúgy inkább mégis Kyra, de még nem döntötte el véglegesen, már részt vett egy olasz valóságshow-ban, amiben tizenkét modell kapálózott egy munkáért, mit részt vett, megnyerte, sőt később műsorvezető lett a csatorna egy másik műsorában, de amúgy a tévézés neki csak olyan hobbi, hiszen főállásban DJ, méghozzá Kyra Cole néven. Na most itt már bevallom belefeledkeztem abba, hogyan tátognak kétségbeesetten az aranyhalak az előcsarnok medencéjében, de annyi biztos, hogy Kloé gondolatai úgy szökelltek a logika és a valóság szikláival mit sem törődve, mint boldog, betépett hippik egy virágos réten.

Mert Kloé nemhogy nem szereti a feltűnést, de egyenesen ki nem állhatja. Benne nincs semmi szereplési vágy. Nem keresi a népszerűséget. De ha már így alakult, hogy a sors arra kényszerítette, hogy push up melltartóban pakolja a lemezeket több ezer ember előtt, meg meztelenül flörtöljön ismeretlenekkel egy trópusi valóságshow-ban, hát az öncélú magamutogatás helyett inkább szeretne valami hasznosat csinálni. Például felhívná a figyelmet az állatvédelem fontosságára.

A gondolataimban Kloé kismacskákat emelt a magasba a DJ-pult előtt, mire a tömeg eksztázisban azt kiabálta, hogy hájpahájpa, és minden táncoló lélek megfogadta, hogy többet nem eszik nagyüzemi állattartásban nevelkedett élőlények húsából, vagy legalábbis időnként szégyelli majd magát ezért.

“Nem vagyok szégyellős, engem nem zavar, ha meztelen vagyok” - mondja, magyarázatképpen, hogy mégis a világmindenség és a showbiznisz összes szóba jöhető valóságshow-ja közül, miért éppen az Ádám keresi Éva címűre esett a választása.

“Meg azt gondolom, hogy nekem jót fog tenni ez a műsor. Engem mindenki le akar vetkőztetni, ezért tepernek annyira. Hát most ezt megkapják kezdésnek. Itt vagyok, tök meztelenül, akkor most már végre elkezdhetünk beszélgetni” - teszi hozzá most már úgy tűnik tényleg őszintén. Ma már három interjút nyomott le egymás után, talán elunta az állatvédelmet, vagy csak véletlenül kiesett a szerepéből.

A vihar, az exkavátor és egyéb természeti csapások

Odakint, a hotel légkondicionált valóságán túl a délkelet-ázsiai utca kavarog: egy egész család, plusz egy disznó egyetlen motoron, máshol cirkuszi szám lenne, itt még a rendőrt sem érdekli. Szembe zacskóba mérik a neonszínű üdítőt, és kicsivel arrébb éppen egyedileg készített öltönyt próbálnak rásózni egy látványosan izzadó német turistára. A párás, trópusi délutánba tízpercenként hasít bele a hangosbemondó: japán nuru masszázst ajánlgatnak egy fekete furgonról, és azért már a platóra kirakott plakátokból is látszik, hogy ez a masszázs azért nem az ízületi fájdalmak csökkentéséről szól.

Persze aznap még az sem volt biztos, hogy egyáltalán elindul időben a Viasat3 új valóságshow-jának forgatása. Egy trópusi vihar ugyanis kissé leamortizálta a szigetet, így újból kellett építeni a paradicsomi hangulatot a tengere benyúló szerelmi fészket, a meztelen szereplők közös hintaágyát, meg persze a stáb hidegedőjét, ahol az operatőrök és a technikusok meghúzhatják magukat, amikor már kibírhatatlanul tombol a napsütés. És persze a vihar után el kellett még takarítani a szemetet is: mert hiába lakatlan a sziget, hiába fehér a homok, az egyre növekvő ázsiai gazdaság és a felpörgő fogyasztás nyomai minden dagály után ott maradnak a fövenyen. A képeslapok szikrázó tengerpartja már csak Photoshop filterként létezik. Pillepalackok, pár kilónyi nejlonzacskó, időnként egy hűtő doboza, még ritkábban egész motorbicikli. A szemét, ahogy sok minden más, Kínából érkezik, és pár hónap alatt úgy beborítja a legtöbb elhagyatott tengerpartot, hogy nem lehet eldönteni, hogy egy kukásautót sodort partra a víz, vagy mondjuk a Metallica adott koncertet a pálmafák tövében tízezer hullarészeg motorosnak.

“Holnap elkezdjük a forgatást” - mondja határozottan Temesvári Marietta, a Sony Pictures Television Networks régiós programigazgatója, amikor már az utcán arról kérdezem, hogy mikor is találkozhatnak végre az egymástól több kilométerre lévő szállodákban szétszórt szereplők. Bizakodó, szerinte az Ádám keresi Évát nem azért lesz nézett műsor, mert tökpucér embereket lehet majd bámulni kicsivel a főműsoridő után, hanem mert mint minden izgalmas valóságshow-ban, itt is a helyzeteken lesz a hangsúly. A szereplőknek messze a komfortzónájukon túl kell majd helytállniuk, és a meztelenül ismerkedés után majd éppen hogy felöltözve lesznek igazán zavarban.

“Már csak az utolsó simítások vannak hátra, kész van a két helyszín, a tábor, amint a csábítás partjának neveztünk el, meg a szerelem szigete, ahol majd a párok éjszakáznak kettesben” - teszi még hozzá, és persze nem is sejti, hogy az utolsó pillanatban egy exkavátor éppen a helyszín kellős közepén rohad majd le, ezzel némiképp elrontva a HD-ba komponált paradicsomi naplementét.

folyt köv.