A trollkodás pofán csapta a liberális médiát

Nem kellett várni arra, hogy az elnökválasztás után az amerikai média kiheverje a sokkot, és egy alvás után, újult erővel kezdjen neki a véleménycikkek gyártásának. A legjobban a Washington Post foglalta össze a beszédes című, 

cikkben, aminek fő vonulata az, hogy egyszerűen annyira szörnyű volt minden botrány a jövendőbeli elnök körül, hogy senki nem vette eléggé komolyan a személyét és a vonzerejét, főleg a túlnyomórészt keleti parton élő, nagyrészt liberális politikai újságírók. A WP cikke szerint ők főleg azokat az előrejelzéseket vették figyelembe, amik az ő nézeteiknek kedveztek, és valahogy senki sem volt képes komolyan elhinni, hogy Trumpnak esélye lehet. A cikk írója internetes szlenggel annyit mondott, hogy ez egy „epic fail” volt az egész média részéről.

Az internetes vonalat tovább görgetve a New York-i Village Voice volt az, ami szerint Trump a sikerét és népszerűségét a trollmentalitásnak köszönheti: azaz annak, hogy rendszeresen elképesztő, felháborító vagy egyszerűen megbocsáthatatlan dolgokat mondott nagy nyilvánosság előtt, majd a következő nyilatkozatában viccnek, szarkazmusnak vagy a híres puncifogdosós esetben, „öltözői beszélgetés”-nek titulálta őket. A Village Voice megjegyzi, hogy a jobboldali, Breitbart nevű hírportál cinkosa volt mindebben. (A Breitbart tulajdonosa, Steve Bannon volt Trump kampányfőnöke.). Szerintük a Trump-kampány kihozta a trollokat a névtelen internetről a szabadba, és hirtelen ezrével mutatkoztak meg az utcákon.

A legsúlyosabb véleményt a hírhedten liberális New Yorker formálta meg, David Remnick cikkének a címe Amerikai tragédia, és meglehetősen komor képet fest arról, hogy mi várhat most az Egyesült Államokra. Remnick szerint a „tudásmentes országvezető” Trump elnöksége az ország és a liberális demokrácia történelmének„egy gusztustalan eseménye”, és nem lehet erre máshogy reagálni, mint viszolygással és mély félelemmel. A New Yorker újságírója szerint Hillary Clinton ugyan nem volt egy tökéletes jelölt, de egy kitartó, intelligens, és kompetens vezető, akit sikerült álbotrányokkal gyanúsítani, miközben Trumpot sokkal több és sokkal keményebb ügy lengte körül, ám mégis ő nyert a végén. Remnick szerint nem marad más hátra, mint harcolni az autoriter kormány ellen, és fellépni a hazugságokkal szemben, és becsülettel szenvedni az amerikai elvek nevében.

A Huffington Post még durvábban reagált a hírre, a címlapjukon tetején a cikk írásakor is az áll, hogy „Gyász Amerikában”, és olyanokkal folytatódik, mint hogy 

Olyan kifejezések sorakoznak egymás után, mint a „tragédia”, „ne lépj le, harcolj”, vagy (ismét) „egy amerikai tragédia”. A HuffPo rengeteg képzeletbeli vezércikket is elképzelt Trump elnökségére:

• Milliók vesztik el az egészségbiztosításukat
• A bejelentetlen dolgozókat újra kitoloncolás fenyegeti
• Nő a hiány, olyan támogatásokat kell megvonni, amiktől a szegények és a középosztálybeliek függenek

És így tovább. 

A Slate vezércikkének nemes egyszerűséggel annyi a címe, hogy Rosszabb, mint gondolnád. (Került még mellé egy Hogy hagyhattunk ezt? és egy A demokratikus rendszernek annyi is.) Franklin Foer szerint Trump a kampányt tudatlan bohócként kezdte, akinek elképzelése sincsen a világról, de valami egészen más személyiség nőtt ki belőle a finis közeledtével. Egy olyan figura, aki a közelmúlt Amerikájának legradikálisabb figurája. És azzal, hogy megválasztották az emberek, az Egyesült Államokat elindították az 

útján. Azt pedig mi már hallottuk valahol.