Menyhért, Mirjam
17 °C
28 °C
Index - In English In English Eng

Igaz a történet, de annyira hihetetlen, hogy el sem tudod képzelni

Új sorozat a Spektrumon: Tabukról tabuk nélkül Thuróczy Szabolccsal

2017.10.27. 13:59
A Kicsi Kína után ismét saját gyártásű dokumentumfilm-sorozatot forgatott a Spektrum, ezúttal azokról a dolgokról, amikről nem szeretünk beszélni, Tabukról tabuk nélkül címmel. A hat részben egy-egy témát (szex, gyász, halál, függőség, atipikus családok, elhallgatott titkok) járnak körül, összesen ötven emberi történetet dolgoztak fel, valós szereplőkkel, valódi történetekről. Az alkotókkal beszélgettünk a sorozat születéséről, Mentes Endre producerrel, az ACG Reklámügynökség egyik vezetőjével, Radnai Péterrel, a Spektrum kreatív igazgatójával és Pálinkás Norbert rendezővel. Érdemes-e 2017-ben ilyen tartalmat kínálni a magyar tévében? Hogyan kell bánni a legféltettebb titkaikat megosztó szereplőkkel?

Honnan jött a Tabuk nélkül ötlete?  A Spektrum a kezdetektől ott volt a fejlesztésnél, vagy kaptatok egy kész csomagot és kalap?

Mentes Endre: Amikor a Kicsi Kínát forgattuk a Spektrumnak, az annyira bejött nekik, hogy megkérdezték, nincs-e valami más ötletünk esetleg. Egy reklámügynökségnél dolgozom, mániákus kérdező vagyok, és az évek során szépen összegyűltek

azok a tipikus témák, amikkel az emberek baromira nem akarnak foglalkozni, olyan kérdések, amikre nem válaszolnak.

A halál volt az első, azután ültünk le Péterrel és tágítottunk rajta közösen. 

Radnai Péter: Először jött egy email, amiben még csak a halálról volt szó, ez volt kidolgozva rendesen, és voltak ötletkezdemények. A tavalyi nyarat a halál és a gyász bűvkörében töltöttük, ehhez jött volna az öngyilkosság, és akkor kaptunk volna egy haláltrilógiát. 

Mentes: A negyedik is tervben volt, az eutanázia. Négy rész ebben lehetett volna.

Radnai: De mi hat különböző témájú részt szerettünk volna, ebből most kettő elég hasonló, a halál és a gyász. Az első inkább a testtel foglalkozik, a második a spirituális aspektussal. 

Pálinkás Norbert: Nem akartam csak a halállal foglalkozni, sokszínűbbet szerettem volna forgatni. Az Endréékkel és a Spektrummal közösen megcsináltuk a Kicsi ország, kicsi Kínát, jó volt, szerettem, amikor hívtak megint, igent mondtam.

Radnai: A Kicsi Kína alatt rengeteget vitatkoztunk, de a végére kialakult egy olyan kapcsolat, amiben jól lehetett dolgozni.

Itt nem volt vita?

Pálinkás: Itt olyan pengeváltás, mint az előzőben, nem volt. Voltak nézetkülönbségek, mi ezt akartuk, ők azt, aztán megegyeztünk. Nekem tök fontos szempont volt, hogy

ne a klasszikus, beszélő fejes, szakértős, BBC-szerű dokumentumfilm legyen, hanem az emberi oldalát közelítsük meg.

Klasszikus értelemben vett szakértő egy darab van a hat részben, ő sem látható öt másodpercnél hosszabban. Ez azért volt, mert a sztorik annyira erősek, hogy nem volt értelme szétszabdalni őket. Inkább találtunk 6-8 sztorit epizódonként, amiket egy dramaturgiai ívre fűztünk fel. Nem akartuk a néző arcába tolni a Nagy Megmondást, azt akartuk, hogy saját konklúzióra jusson.

Radnai: Hülyén hangzik, de ez valójában ez egy valóságshow, valódi emberek igazi otthonában felvéve.

És ezt elhiszik majd a nézők? A magyar tévénézőnél szkeptikusabbat el sem tudok képzelni.

Radnai: A bohócdoktor anyukájának a lakását, ami úgy néz ki, mint a gyerekkorunk nappalija, nem lehet nem elhinni.

Pálinkás: Az a kellékes-berendező páros, aki ezt így összerakja, Oscar-díjat érdemelne. 

Radnai: Vagy ott van az a házioltárszerűség, amiben az egyik megszólaló a gyermeke hamvait tartja otthon. Ilyet a legvadabb realityproducer sem tud kitalálni. Vagy az a szék, amiben a holokauszttúlélő néni ül, az a szék lehetne a Sorstalanság egyik széke is. Visszatérve a szájbarágáshoz, itt jóval kevesebb a narráció és több a szituáció mint ami a Kicsi Kínában volt. Én ugyan Frei Tamás mellett tanultam tévézni: mondjuk el a nézőnek, hogy mit fog látni, mutassuk meg neki, majd mondjuk el, hogy mit látott. De ez ide nem hiányzott, a közönség szofisztikáltabb, mint egy Frei Dosszié esetében.

Thuróczy Szabolcsnak mi a szerepe azon kívül, hogy nagyon szigorú arcot vág?

Pálinkás: Ő lett a mi Morgan Freemanünk, a kíváncsi ember, aki elmegy a helyszínekre, interjút készít, ő a narrátor is. 

Radnai: Úgy indult az egész, mint Az elnök embereiben Martin Sheennel, az alkotók eredetileg meg sem jelenítették volna az elnököt, vagy csak egy-egy villanásra, hiszen nem róla szólt a sorozat. Kiderült, hogy működik a pali, főszereplő lett. Szabolcs dettó túllépett azon, hogy felvezeti az adást, ott van a helyszínen, találkozik a kulcsszereplőkkel és a végén lecsengeti a műsort. 

Pálinkás: Nem volt egyszerű összehozni vele a forgatást, mert az ország egyik legkeresettebb színésze. Az Aranyélet és a Valami Amerika 3 forgatása mellett ott volt még neki a színház, utazott külföldre is, szóval nem volt egy sétagalopp. (A Thuróczy Szabolccsal készült interjúnkat itt olvashatják - a szerk.)

(Ezt az összefoglaló videót a stáb külön a sorozatot felvezető sajtótájékoztatóra forgatta, online itt látható először.)

Az epizódokhoz az alanyok, a témák, hogy jöttek össze? Mekkora stáb dolgozott a  kutatáson?

Pálinkás: Négyen, plusz én. Irdatlan munka és utánajárás egyébként, ez nem annyi, hogy beütöd a gugliba és kész. 

Mentes: Amikor megvolt a téma, összeültünk és ötleteltünk, mindenki bedobta azt, akit ismert, akiről hallott. Így elég sokan kerültek be a sorozatba, de akadt olyan is, aki kimaradt. Volt például egy hölgy, akit az atipikus családok témájú részbe szántam, hiszen együtt él a barátnőjével, és szinte egyszerre szültek egymásnak gyereket. Sajnos túl nagy volt a tabu, nem vállalták el.

Pálinkás: Sokszor volt, hogy nem tudtuk őket meggyőzni. Akadt, aki egy nappal a forgatás előtt mondta vissza. 

Ilyenkor mi van?

Pálinkás: Hát, megszívtuk. Leállunk, szólunk Péternek, keresünk mást, ugyanolyan, vagy nagyon hasonló történettel, hiszen a fejemben már megvolt a dramaturgia.

Olyan volt, hogy az alany, aki papíron jó volt, a felvett anyagon nem működött?

Pálinkás: Mire a kamera elé került valaki, addigra túl vagyunk a személyes találkozón, már látom, tudom, mire számíthatok tőle, és az filmen is működni fog.

Mentes: Olyan volt, hogy valaki a kamera előtt jobban működött, mint gondoltuk, és sokkal jobb anyag lett, mint terveztük vagy vártuk. 

Radnai: Egy olyan sztori van, ami másutt is megjelent, amivel a szereplő kvázi végighaknizta a médiát, de az ő sztorijába is tudunk valami pluszt, többet nyújtani. Ez egyébként elég kellemetlen helyzet volt, a végén derült ki, hogy már másutt is megszólalt, de nem akartuk kivenni az epizódból. 

Eleve úgy mentetek neki, hogy aki már valahol szerepelt, az ne legyen?

Pálinkás: Én azt mondtam a stábnak, hogy

aki már kétszer volt a Mokkában, azt kösz, de nem kérem. 

Mentes: A Mokka vagy a Fókusz egy bizonyos irányból dolgozza fel a sztorikat, mi igyekeztünk a sorsokra figyelni. A szexuális tabukról szóló epizódban szereplő swingerpár (blogjuk a bloghun) is innen érdekes. Bár a blogjuk nyomán találtuk meg őket, azt sem tudtuk, hogy kamu-e a dolog vagy sem. Csak amikor alaposan megismertük őket, dőlt el, hogy dolgozunk velük. 

Pálinkás: Velük decemberben találkoztunk, és sikerült annyira megbízniuk bennünk, hogy a mi sorozatunkban vállalják fel az arcukat elsőként - többször szólaltak meg másutt, de arccal, névvel még nem. Nagyon kényes volt a helyzet, mert a kereskedelmi tévék sok hasonló dolgot forgatnak, de azok után a szereplők nem egyszer úgy érzik, hogy át lettek verve. Ezért tartottam fontosnak, hogy személyesen találkozzak mindenkivel, hogy belenézhessenek a szemembe, és őszintén megmondhassam nekik, hogy olyan dolgok, amik kínosak, vagy dehonesztálók nekik, nem kerülnek bele a filmekbe.

Megnézhették a kész anyagot?

Pálinkás: Persze. Olyan bizalmi viszony alakult ki mindenkivel, hogy ezt meg mertem kockáztatni. Tudtam, hogy nem fogják letiltani. Csak minimális javításra volt szükség, egyszer sem hangzott az el, hogy "ezt mégsem akarom."

Mentes: Sikerült sok olyan szereplőket találni, akik szerették volna elmondani a történetüket, bár olyan is volt, akik eléggé ódzkodtak a forgatástól, például az atipikus családi részben a meleg pár, akik örökbefogadásra készültek.

Radnai: Pár napja futottam össze a kutatást végző kollégákkal, és mesélték, hogy még a mai napi tartják a kapcsolatot pár alannyal, akiktől azt hallják még mindig, hogy jobban érzik magukat attól, hogy elmesélték a történetüket. Ott van például az a heroindealer, akivel egy éve a börtönben is forgattunk és a szabadulása után három hónappal vettük fel vele az utolsó képsorokat, de azóta is követjük a sorsát, és tudjuk, hogy nem esett vissza, nem lövi magát. 

Pálinkás: Nem az volt, hogy kimentünk az alanyhoz, leszoptuk róla a sztorit és eldobtuk. Ebben a pár hónapban folyamatosan ápoltuk velük a kapcsolatot, sőt, a forgatás után is. 

Radnai: Nagyon bátor emberekről van szó, akik olyan dolgokat osztanak meg a kamera előtt, amikről soha, senkivel nem beszéltek a szeretteiken kívül. Ez iszonyú kemény dolog lelkileg.

Mennyire egységes a sorozat? A témák azért elég széles skálán mozognak, minden rész mindenkinek szól?

Pálinkás: Az egyes részeken belül törekedtem arra, hogy a hangulat konstans legyen, az tök természetes egy ilyen széria esetében, hogy minden rész más. Lesz, akinek sok lesz a halál, más a nyitott koporsós résztől fog kiakadni.

Mentes: Engem apaként a függőségekről szóló rész érintett meg nagyon, amikor egy epizódban egymás után látunk egy kezelési periódusban levő szerencsejáték-függő, egy bukott brókert és egy volt heroindealert, és ott van velük a gyerekük is. És rádöbbensz, hogy baszki, itt nemcsak annyi van, hogy a pali hernyót árult és sittre ment, hanem ott a kisfia is, aki nem tehet semmiről, mégis rajta csapódik le a dolog. És amikor azt mondja az alkolhol- és drogfüggő bankár, hogy a legnagyobb árat még hálistennek nem kellett kifizetnie, a gyerekét, akkor lever a víz. Vagy az atipikus családos rész, amiben van egy család, ahová örökbe fogadtak két Down-szindrómás gyerek mellé egy halálos beteg harmadikat is, mert szerették volna, hogy ami hátra van az életéből, az szépen teljen.

Radnai: Minden résznek egyedi a hangulata, és egy bizonyos érzelmet vált ki, az első, a halálról szóló a szorongást, a második a fájdalmat és így tovább. A hatodik, az atipikus családos epizód pedig nagyon felemelő, szeretetre méltó. Bennem egyes jelenetek maradtak meg, az például amikor a bohócdoktor és az anyukája beszélgetnek 30 évvel korábbi dolgokról, a családi titkos epizódban. Ott én eléggé padlón voltam...     

Pálinkás: Én is megzuhantam felvétel közben, nagyon súlyos volt.

Radnai:...mert ilyet még kamerán nem láttam, pedig nem egy valóságshow-t csináltam. 

Pálinkás: Szerkesztői szempontból az volt a legnehezebb, hogyan ne húzzuk hosszúra a sztorikat, mert őszintén megmondom, mindegyikből lehetett volna egy-egy 50 perces anyagot forgatni. És le kellett rakni 8-10 percesre, az utómunka kemény volt. Az egyik kedvencem a családi titkos/bűnös epizód, amiben feldolgoztunk egy olyan történetet, ami egy zsidópogromról szólt. Arról eleve nem sokan tudtak, hogy a háború után nem egy ilyen volt itthon, 1946-ban például egy kis faluban. És megkérdeztünk egy bácsit, hogy mit tud az egészről, mire azt felelte, hogy ott ugyan nem volt semmiféle antiszemizitmus. Kérdeztem erre, hogy akkor mi volt az a vérengzés, mire a bácsi: "Hát visszajöttek a zsidók, kérték a pénzüket vissza, reggel megvették a tojást, este eladták haszonnal, csak a szokásos. És hát ebből lett a baj." És nem fogja fel, hogy mit is mond tulajdonképpen, hogy ez full zsidózás.

Mentes: Nekem azok a sztorik működnek nagyon, amiket, ha mondjuk, a moziban látsz Julia Robertsszel,

azt mondod, na persze, ilyet csak egy túlpörgött forgatókönyvíró tud megírni Hollywoodban, pedig igaz a történet, csak annyira hihetetlen, hogy el sem tudod képzelni.

Ilyenből minden epizódban van kettő legalább.

Ha lesz folytatás, vannak témák is?

Mentes: Két téma már most megvan, sokkal több tabutéma van Magyarországon, mint amit feldolgoztunk. Ilyen például a szexuális zaklatás témaköre vagy a házasságon belüli verbális erőszak.

Radnai: Mondok egy példát. Küld a feleségem – aki tudja, hogy a tabukról forgatunk - egy képet a fodrászatból, ott egy gyönyörű lány, mossák a haját - de kerekesszékben ül. Hétköznapi momentum, de az arcokon látszik, hogy az átlagember nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel, nem tudja kezelni a fogyatékkal élőket, illetve a mindennapos élethelyzeteket. Szerintem erről simán lehet forgatni, például arról, hogyan ismerkednek a látássérültek? 

Pálinkás: Ezek azok a kérdések, amik tök logikusak, de nem mered feltenni őket. Tabu.

Radnai: A sorozat epizódjai után pontosan ezért lesznek háttérbeszélgetések a Spektrumon, hogy lecsengessük a látottakat, hogy kibeszéljük őket, mert nem egy epizód elég sok kérdést felvet majd. A sorozatban szántszándékkal nincsenek szakértők, a háttérbeszélgetésekben viszont igen.

Mit vár a csatorna a sorozattól?

Radnai: A Spektrum nézettségét nem lehet összevetni egy országos kereskedelmi tévéével, ez nyilvánvaló. Az alapelvárás, hogy a sorozat jobban teljesítsen a vásárolt, külföldi műsoroknál, de ez csak az egyik része a dolognak. Nekem az sokkal fontosabb, hogy beszéljenek róla, hogy hétfőn erről legyen szó, akár csak öt percre is. 

Tabukról tabuk nélkül Thuróczy Szabolccsal a Spektrum műsorán, első rész október 27-én péntek este 22 órakor.