A világ egyik legjobb filmjét egy igazi zsarnok rendezte

Annak ellenére, hogy a világ egyik legjobb filmjét rendezte, kevés szó esik Michael Curtizről. Vagy Kertész Mihályról. Vagy Kaminer Manóról. Mert mind a három ugyanazt az embert takarja, a Magyarországról induló, a húszas években Európában megálló, majd onnan egészen az Egyesült Államokig jutott, ahol megrendezte a Casablancát. És a Mildred Pierce-t. És a Robin Hoodot. És a Villamosszék felét, ismertebb angol címén az Angels With Dirty Facest, ami nélkül nem létezne a Szennyes lelkű angyalok, amit a kis Kevin néz, miután otthagyták egyedül a házban karácsonykor. Curtiz/Kertész mindenestül 178 dolgot rendezett, Elvis-musicaltől kezdve magyar történelmi némafilmekig, de a neve mindig is a Casablancával fog együtt járni.

Ezért érdekes, hogy míg Korda Sándorról stúdiót, Pressburger Imréről fesztiváldíjat, Kertészről egyelőre csak az Art+ mozi egyik termét nevezték el Magyarországon, nem mintha most Korda és Pressburger érdemeit szeretném kicsinyíteni, de mégis csak a Casablancáról van szó. Arról a Casablancáról, amit az Amerikai Filmintézet a világtörténelem egyszer második, nem sokkal később harmadik legjobb filmjének választott, és aminek a készítésébe szinte belehülyültek a résztvevők. A második világháború alatt készülő filmnek nem volt kész a befejezése, a forgatókönyvét a forgatás közben írták, Kertész hírhedt kirohanásai és ízes magyar káromkodásai nem segítették a jó hangulatot, az amerikai hadsereg pedig egy propagandafilmet várt volna egy romantikus melodráma helyett.

Ebben az időszakban játszódik majd egy új magyar tévéfilm, a Curtiz, aminek sikerült október utolsó napján megnézni a forgatását Pomázon. A rendező Topolánszky Tamás Yvan, aki eddig rövidfilmekből, vagy például a Duna eltűnését vizionáló előzetes, a DVNA alkotójaként ismerhettünk. A címszereplőt Lengyel Ferenc (Parkoló) alakítja, feltűnik mellett még Gyabronka József, mint Szőke Szakáll (az ikonikus komikusról itt írtunk egy hosszabb cikket), illetve Dobos Evelin, mint a rendező lánya. A Curtiz castingjára az volt a koncepció, hogy minden színész olyan nemzetiségű karaktert játszik, amilyen ő maga is valójában. Így került a filmbe Yan és Rafael Feldman amerikai ikerpár, akik a Casablanca forgatókönyvíróit, az Epstein-ikreket játsszák.

Egy rakat színész téblábol a pomázi stúdió díszletében, amit Rick ikonikus bárjának rendeztek be, árnyékban ott van Sam fehér zongorája is. A jelenetben azonban nem Bogart vagy Bergman szerepel, hanem Kertész és Szakáll. Messze vagyok attól, hogy pontosan halljam, miről is van szó, de annyit értek, hogy "poodle". Azaz öleb. Kertészről az egyik legnépszerűbb anekdota, hogy az egyik jelenetben egy pocsolyát követelt ("puddle"), de a súlyos magyar akcentusa miatt egy kiskutyát hoztak neki. Kertész híresen nehéz természetű volt, és habár tíz különböző színészből préselt ki Oscar-díjat, lehetetlen letagadni, hogy egy igazi zsarnok volt, bár biztosan mondtak rá csúnyábbakat is.

A Curtiz a Casablanca forgatása alatt játszódik, ami elég kemény időszak volt az egész világon, a japánok megtámadták Pearl Harbort, a németek bombázták az angolokat, Magyarországon pedig bevezették a harmadik zsidótörvényt. A rendező pedig azzal szenved, hogy kitaláljon egy rendes befejezést a filmjének, amikor éppen a világ kezd megőrülni, és az az őrület is kezdi rátenni a mancsát a munkájára. Ha jól értettem, nagyjából erről fog szólni a Curtiz, egészen pontosan a rendező és a elhidegülő lánya viszonyáról. Valós történet alapján, dramatizált elemekkel. 

Topolánszky elmondja, hogy sokáig gondolkodott egy olyan közismert magyar figurán, akiről filmet lehetne forgatni, aki volt annyira megkapó személyiség, és nemzetközileg is érdekes volt, így esett a választása Kertészre. A rendezőről egyébként novemberben fog megjelenni egy átfogó életrajzi könyv Alan K. Rode-tól, a filmkészítők őt is megkeresték, hogy adjon tanácsokat.

Topolánszky azt is elmondja, hogy ha vizuális referenciát kell keresni a Curtizhez, akkor a legnagyobb talán a Good Night and Good Luck, még ha George Clooney dokumentarista filmje egy évtizeddel is később játszódik. Tizenkilenc nap alatt forgatják le a filmet, ez iszonyatosan feszített tempó: vannak napok, amik kettő, de vannak olyanok is, amikor nyolc percnyi anyagot vesznek fel. Két kamerával dolgoznak, és Topolánszky büszkén mutat egy vastag albumot arról, hogy a forgatás előtt minden snittet fotókkal együtt elterveztek az operatőrrel, Dévényi Zoltánnal (Szürke senkik). Sajnos a nagy tempó miatt nem tudunk beszélni színészekkel, Lengyel és Gyabronka még az átállásnál is ott maradnak a helyükön, és úgy néznek ki, mint akikhez ha valaki 2017-es magyarral szólna, nem értenék meg. A ruhák, a hajak, Szőke Szakáll sminkje is olyan, mint régen. Egy, folyamatosan cigiket sodró stábtagtól megtudom, hogy nagyjából már ezer szálon vannak túl a forgatáson.

A tervek szerint a Curtizt 2018-ban mutatják be a tévében.

(Borítókép: Szekeres Máté/Index)