Endre, Elek
14 °C
27 °C
Index - In English In English Eng

Az Indexnél A szolgálólány meséje lett az év sorozata

2017.12.24. 18:05
Tudományos alaposságú kutatás végén derült ki, hogy melyik sorozat volt az Index idei kedvence: a belső céges levlistára kiment egy felhívés, hogy mindenki írja le, mit szeretett nagyon idén, minimum hármat, maximum ötöt, és jött vagy 40 visszajelzés, a várakozásoknak megfelelően egy-két de akár tíz elemet tartalmazó felsorolás formájában, mert ha van valami, ami alapigazság, az az, hogy az újságírónál felületesebben emailt senki nem olvas. A szavazatok értékelésénél így csak az első öt leadott voksot vettük figyelembe, és nem volt súlyozás sem.

Az idén bemutatott, közel 500 sorozatévadból mindenre lehetett szavazni, a szórás érthetően nagyobb is volt, mint 8 éve, amikor csak 112 közül lehetett választani. A tízes lista ezért úgy néz ki, hogy van egy egyértelmű első és második helyezett, majd hármas holtverseny a bronzért és ötös holtverseny a negyedik helyért. Összesen 40 sorozat kapott legalább egy voksot.

1. A szolgálólány meséje (Hulu, itthon HBO) (9)

A szolgálólány meséje egy disztópia, ami a valaha volt Egyesült Államok területén játszódik, egy Gileád Köztársaság nevű totalitárius államban, ahol a jónép szigorú kasztrendszereben él. A férfiak uralkodnak, a nőknek nincsenek jogaik, nincs tulajdonuk, nem végezhetnek fizetett munkát. A köztársaság jelszava a „visszatérés a hagyományos értékekhez”, így a nőkre a házimunka és a gyereknevelés marad. Azaz csak maradna, ha lennének gyerekek. De a szennyezés következtében a nők nagy része meddővé vált. A termékeny kisebbség alkotja a szolgálólányok kasztját, akiknek az a feladatuk, hogy gyerekeket szüljenek az állam vezetőinek. Lényegében rabszolgák, akiket bizarr körülmények között (a feleségek felügyeletével) újra és újra megerőszakolnak, majd a szülés után elveszik a gyereküket. A történet főhőse, Offred is egy ilyen szolgálólány (Elisabeth Moss a Mad Men – Reklámőrültekből). Az ő életét követjük a köztársaság egyik fontos vezetőjének (Joseph Fiennes) és feleségének (Yvonne Strahovski a Dexterből) házában. 

"Mint minden disztópiában, A szolgálólány meséjében is az a legijesztőbb, amikor a saját világunkra ismerünk. Amikor kizökkenünk a kényelmes, "ez velünk úgysem történhet meg" állapotból. A női princípium, a vak komondor és a lúgos orvos országában nem is olyan idegen, amikor a nők első számú és egyetlen igazi feladatáról papolnak, a hagyományos értékekről meg arról, hogy kinek hol van a helye."

"Ez az egyik legnyomasztóbb dolog, amit valaha a tévében vagy filmen láttam. Dühítő és felkavaró az a gépies nemtörődömség, amivel az alacsonyabb kasztba tartozó, azaz nem az uralkodó osztályban süteménydélutánokon cukiskodó nőket kezelik az orrunk előtt, billog éppen még nincs rajtuk, de a tenyészállatoktól csak a fityula meg a ruha különbözteti meg őket. Férfiként iszonyú kényelmetlen nézni, ahogy a Joseph Fiennes alakította Parancsnok gépies csípőmozdulatokkal erőszakolja meg a főhőst, és úgy az egész történetet, amiben a nők elnyomását alátámasztó ideólógia a Biblia kifordított, eltorzult értelmezése. Ez a sorozat nem azért született, hogy jól érezzük magunkat, bár a főhősnő narrációjának bizonyos elemein lehet röhögni, mármint azokon, amikben kvázi a néző kiterjesztéseként igyekszik feldolgozni a történéseket, és az elvárt szenteskedő mormogás helyett a kurva anyjába küldi el magában az összes kínzóját."

"Bár az eleje nagyon szájbarágós volt, a vége - vagyis az, hogy egyáltalán sehogy nem lett vége, csak egy kibaszott nagy reklámmal, hogy jön a második évad - kiakasztott, a kettő között ez is baromi okos, feszült és izgalmas volt, nagyon jó problémafelvetésekkel és nagyon jó válaszokkal. ja, és még középen is volt egy szar rész, aminek semmi értelme nem volt, egy flashback. de azért még így is elég király volt."

2. Mindhunter (Netflix) (7)

A hetvenes években játszódó Mindhunterből megismerhetjük az FBI-nak azt a korszakát, amikor a profilozás és a kriminálpszichológia még gyerekcipőben járt, vagy legalábbis aki ezzel foglalkozott, azt nehezen tudták komolyan venni az ügynökségen belül. A sorozat alapanyagaként John E. Douglas és Mark Olshake dokumentarista könyve szolgált, de felfedezhető benne Marc Dugain Óriások útja című hasonló témájú könyvének hatása is, a lényeg: a hatvanas-hetvenes évek Amerikájának legelborultabb sorozatgyilkosainak lelkivilágáról lesz szó. Akárcsak a True Detective-ben, itt is van két teljesen különböző habitusú és felfogású ügynökünk: Holden Ford (Jonathan Groff) és Bill Tench (a Lights Outból is ismert Holt McCallany), akik nagy nehezen kiharcolnak maguknak egy viselkedéstudománnyal foglalkozó osztályt az ügynökségen belül. A céljukat úgy lehetne összefoglalni, hogy a sorozatgyilkosokkal készült interjúkkal kialakítsanak egy olyan besorolási rendszert, amivel elébe lehet menni a brutális gyilkosságoknak, vagy legalábbis a bűntények megoldásában segédkezzenek. Innen kezdődik egy magával ragadó és egyben felkavaró utazás az emberi természet legsötétebb mélységeibe.  

"A Mindhunterben nincsenek véres, csonkolt holttestek premier plánban, nincsenek autós üldözések, de akciójelenetek sem, fegyvert is alig sütnek el az egész évadban. Ezek helyett van rengeteg, végtelenül nyomasztó beszélgetés: ügynökök beszélgetnek pszichopata sorozatgyilkosokról az őrsön, lepukkant bárokban, olcsó útszéli vendéglőkben steakek fölött, bérelt autókban, repülőutak alatt, miközben folyamatosan kavarog a cigifüst. A sorozat erejét ezek a beszélgetések, valamint a sorozatgyilkosokkal rögzített interjúk adják, melyek akármilyen sötétek, kitalálni sem kellett őket, ugyanis a Mindhunter megtörtént esetekkel dolgozik."

"Na ez az a sorozatélmény, amire várok, amikor leülök egy új széria elé. Egy remek ötlet kiváló megvalósítása, nagyszerű alakításokkal, mindez olyan hangulattal, folyamatos feszültséggel, ami felteszi az egészre a koronát."

"Sose gondoltam volna, hogy ilyen félelmetes, ahogy emberek beszélgetnek egymással. amikor viszont rájöttek az alkotók, hogy beszélgetésekből nem áll össze egy sorozat, kellene valami sztori is, akkor szerintem nem volt már annyira jó."

3. Terápia 3. évad, Trónok harca 7. évad, Better Call Saul 3. évad (3-3 szavazat)

Terápia (HBO):

"Ez is bejött, Czintos József erdélyi színészért külön jó pont jár. Max. Balsai Móni figurája idegesítő annyira, mint az előző évadokban Csákányi Eszteré volt."

"Szerettem az első két évadot is, ez a 3. viszont simán übereli őket. A hétfőért önmagában hatalmas taps illeti a készítőket, ennél tűpontosabban nem is lehetne bemutatni, hogyan hagyja cserben a magyar jogrendszer a családon belüli erőszak áldozatait, milyen sors vár rájuk."

Trónok harca (HBO): 

"Sosem voltam valami nagy rajongó, elvoltam vele, de ez a 7. évad attól függetlenül kurvajó volt, hogy ez tulajdonképpen "csak" a végjáték felvezetése. Valahogy az volt az érzésem, ez a jutalom, amiért eljutottam idáig a sorozattal."

"Sikerült kibírnom az első évad után, hogy csak akkor nézzem meg az összes évadot, amikor kijön az utolsó rész. Persze azóta kiderült, hogy mégis lesz folytatás, de addigra már végeztem vele. Tökre értettem így minden utalást, és baromi jó volt a hat évad egyben, még a vége is bejött. Ami zavart, azok még a szereposztás hibái: mint Cersei Lannister torokból jövő magyarhangja, vagy hogy a Stark családfő és neje 15 évvel idősebb a kortársainál. De gondolom a fal közelében hamarabb öregszenek."

Better Call Saul (AMC): 

"Zseniális, csak azt sajnálom, hogy ez mennyire elcsépelt szó lett, mert ebben a sorozatban minden, de tényleg minden egyes szereplő egy külön univerzum. A színészek tökéletesek, mindnekiben van humor és dráma. A Breaking Bad után is van élet? van!"

"Tökéletesen van felépítve, iszonyú okos az egésznek a lélektana, zseniális színészek, tökéletesen feszült végig, és végre nem éreztem, hogy felesleges lenne a sokrészes formátum, ami könnyen unalmassá válhatna, de itt sosem." 

4. Légió / Amerikai istenek / Tabu  / The Punisher / Future Man (2-2 szavazat)

Légió (FX): 

"Tök érdekes/meghökkentő megoldások voltak szinte minden részben, a színészek is elég jók voltak."

"Egy olyan szuperhősről van szó, kérem szépen, aki, legalábbis a képregényekben, azzal a képességgel bír, hogy mások személyiségét és ezáltal szuperképességét is magába tudja olvasztani, és addig simán lehet szerepeltetni, míg van kit olvasztani, ugye. Mivel a képességei attól függenek, hogy éppen ki lakik benne, vagy dominálja az elméjét, David lehet pozitív és negatív karakter is – leginkább ez érdekelhette benne a sorozatot megálmodó Noah Hawley-t."

Amerikai istenek (Starz): 

"A könyvet is imádtam, a sorozatot is imádom, még úgy is, hogy Shadow kb egyáltalán nem úgy néz ki, ahogy a könyv alapján kellene neki. Viszonylag jól követi a cselekményt, bár néha azért feláldozta a látvány oltárán, de akkor meg legalább jól nézett ki." 

Tabu (BBC, nálunk HBO):

"Tök jó volt a hangulata, én több okkultot és kevesebb politikát elbírtam volna. A végső ok persze Tom Hardy,"

"Nem az év, hanem szerintem az évtized legalulértékeltebb sorozata. Az oké, hogy Tom Hardy egyszerre ijesztő és zseniális, de a sorozatnak sikerült valahogyan keverni az 1800-as évek kolonizációs és kereskedelmi világát a mágiával, misztikummal, és miközben a történet nagy része az iszonyat élethűen koszos, mocskos, büdös London sártengerében játszódik, a minden átszövő történetnek van egy kifejezetten globális íve, és a szálak Londontól az afrikai és karibi rabszolgákon át a kanadai-amerikai határig, sőt, egész a Távol-Keletig tartanak. Fogalmam sincs, miért kapott ennyire kevés figyelmet a Tabu, mert konkrét ehhez hasonlóan eredeti sztorival és világgal még soha életemben nem találkoztam tévében."

The Punisher (Netflix):

"Frank Castle dühös. Nem úgy, mint mi, amikor elmegy az orrunk előtt a villamos, vagy az a gyökér a másodikról megint megszívat a lifttel, nem. Franket elemészti a méreg. Frank nem a világra haragszik, azt elfogadja, hogy vannak jók meg rosszak benne, és ha nem keresztezik az útját, a rosszaknak nem is feltétlen kell meghalniuk, Frank csak bizonyos embereket akar a saját belüknél fogva felakasztani. Frank vagy nem tudja, hogy PTSD-ben szenved, ahogy a Punisher című sorozat többi szereplője sem, vagy csak nem tudja feldolgozni azt, hogy a háború, meg annak utóélete, na az megborít mindenkit. Ez a sorozat tulajdonképpen erről szól, meg arról, hogy sok fegyvernél jobb a sok, nagy fegyver, a legjobb meg az embertelenül sok, irgalmatlanul nagy fegyver." 

Future Man (Hulu):

"A Future Man a Hulu vicces és egyszerre borzasztó erőszakos és tapló sitcomja, amiben egy kutatólaborban dolgozó lúzer egy videójáték megnyerésével magára szabadítja a jövőt, pontosabban az onnan érkező kommandót, aminek az a feladata, hogy a lövöldözős játékot megnyerő személlyel együtt megmentse az emberiség jövőjét. Ez így magában elég sablonos, de a Future Man amellett, hogy rájátszik az ÖSSZES időutazós klisére, kifejezetten eredeti tud lenni, és úgy parodizál más sorozatokat és filmeket, hogy sírunk a röhögéstől." 

Szavazatot kapott még:

Csajok (HBO), Godless (Netflix),  Orange Is The New Black (Netflix), Big Little Lies (HBO), Fauda (Netflix), Expanse (SyFy -Netflix), Star Trek Discovery (CBS - All Access, itthon Netflix), Atypical (BBC), The Good Fight (CBS - All Access, itthon Netflix és HBO GO), Stranger Things (Netflix), The Deuce (HBO), Ozark (Netflix), Veep (HBO), Fresh Meat (Channel 4), Twin Peaks (Showtime, itthon HBO) , Alias Grace (Netflix), Downward Dog (Amazon), The Get Down (Netflix), Fargo (FX, itthon AMC), BoJack Horseman (Netflix), Rick and Morty (Adult Swim), Broad City (Comedy Central), Dark (Netflix), The Good Place (NBC, itthon Netflix), Leftovers (HBO), Tóth János (Duna TV), Modern család (ABC), Damnation (USA Network, itthon Netflix), Halt and Catch Fire (AMC).