Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó PéternekA gála úgy kezdődött, hogy az egyik felvezető bulin a véresszájú balliberális megmondóemberré lett Tom Arnold (A Két tűz között című Schwarzenegger-film megvan?) és a The Apprentice című reality műsort (is) jegyző Mark Burnett reality-pápa összeverekedett, mert Arnold szerette volna megszerezni azokat a felvételeket, amiken Donald Trump elnök még tévés bohóc korában csúnyákat mondott a nőkre és a feketékre. Mindez persze Arnoldnak a Vice-on induló új műsorához kellett, ami, nem tetszenek kitalálni, arról szól, hogy a színészből lett agitátor a Trump-felvételeket kajtatja. Ha valaki arra számított, hogy akkor majd jön az ereszd el a hajam, és a gála ezen a csapáson elindulva vonul majd be a tévétörténelembe, nagyot csalódott, mert
a 70. Emmy, a televíziós szakma éves díkiosztója csak azért nem fulladt teljes apátiába és közönybe, mert egy élő leánykérés picit megtörte a monotonitást.
Nem vicc, a legjobb varietéműsor-rendezésért járó díjat átvevő Glenn Weiss a szobor átvétele KÖZBEN kérte meg a csaja kezét úgy 10 millió néző előtt.
Az est nagy nyertese a Jan nevű hölgy mellett a Marvelous Mrs. Maisel című vígjátéksorozat volt, amit a legjobb női mellékszereplő (Alex Borstein), a legjobb rendezés (Amy Sherman-Palladino), a legjobb forgatókönyv (Amy Sherman-Palladino), a legjobb női főszereplő (Rachel Brosnahan) és a legjobb vígjáték kategóriákban is díjaztak.
Csak azért nem nyert hatot, mert a legjobb férfi mellékszereplő Harry Winkler lett a Barry című HBO-sorozatért, ami beseperte a legjobb férfi főszereplőnek járó szobrot is Bill Hader révén.
A kategória nagy vesztese az Atlanta, Donald Glover komédiája, amit tavaly két szoborral is jutalmaztak, és a második évada tényleg jobb lett, mint az első.
De az Emmy az Oscarhoz meg az összes díjhoz hasonlóan szubjektív, ahogy a gálát vezető sztárok megítélése is az. Idén az estét a 72., természetesen rekordnak számító Emmy-díjával záró Saturday Night Live egyik állandó szegmensében szereplő Colin Jost-Michael Che páros vezette, de ami ott hétről hétre összejön nekik, az most 3 órában nem nagyon működött.
Pedig volt kiszólás a zaklatási botrányra, a faji egyenlőtlenségekre, még Les Moonves, a CBS távozó főnöke is kapott egy szúrást, de valahogy az egész túl könnyed volt ahhoz, hogy az egyébként tök jogos egysorosok (üdv minden tehetséges és kreatív hollywoodi szakembernek, akit még kaptak el) nem ültek igazán - az elmúlt 365 nap eseményeihez szerintem Ricky Gervais passzolt volna leginkább, de a Tévéakadémia tagjai nem ettek meszet.
A faji egyenlőtlenségekre felhúzott énekes nyitószám egyébként nem volt rossz, és az is nagy tapsot kapott, amikor Che átadta a képzeletbeli Jóvátételi Emmy-díjakat azoknak a fekete színészeknek, akiknek a múltban nagyon kijárt volna, de ettől még az este nagy része lapos és unalmas volt, amin Fred Armisen és Maya Rudolph rém kínos különműsora sem segített.
A köszönőbeszédek közül kiemelkedett a rém giccses, de így is szerethető leánykérés, Thandie Newton bazmegelése a legjobb női mellékszereplőnek (dráma) járó díj átvételekor, és az, amikor Peter Dinklage, a Trónok Harca messze legtehetségesebb színésze a mellékszereplői díját Nikolaj Coster-Waldaunak is megköszönte, akit így aposztrofált:
My brother from another mother
– ami annyit tesz, hogy másik anyától származó tesóm. És persze a Twitter azóta is azon derpeg, hogy vajon ezzel Dinklage a sorozat jövőre érkező záróévadából spoilerezett-e, esetleg direkt szívatja az erre fogékonyakat, vagy, és mi erre hajlunk, csak elsütött egy olyan szófordulatot, ami általános az amerikai angolban. Vicces volt az is, amikor Harry Winkler megjegyezte, hogy a köszönőbeszédét 43 évvel ezelőtt írta, utalva arra, hogy már elég régóta a szakmában van, de a Tévéakadémia csak most díjazta a teljesítményét.
Az Emmy-díjak az elmúlt 10-15 évben kis túlzással az HBO-ról szóltak, több nevezést és díjat kaptak, mint bármelyik másik tévé, és csak tavaly tudta megszorítani őket a Netflix, amikor az HBO összesen 29 szobrával szemben 20-at sikerült begyűjteniük. Az idei gálán viszont már nem az HBO volt az egyeduralkodó, és csak az est utolsó díjával, a legjobb drámasorozatnak választott Trónok harca második szobrával tudtak egyenlíteni, így az estét 23 díjjal zárták mindketten. (Ebbe természetesen beleszámítanak a korábban kiosztott technikai/kreatív díjak is). Azzal, hogy a Netflix öt év alatt az öt jelölés és nulla díjról eljutott a 112 jelölésből 23 díjig, leginkább a néző jár jól, hiszen egyre több, minőségi tartalom kerül a tévébe vagy a streamingszolgáltatókhoz, mert a cégek egymást húzzák majd egyre előrébb.
A drámák közül a Tévéakadémia a Trónok harca mellett szerette a Foglalkozásuk: Amerikai című sorozatot, ami kapott egy díjat a legjobb forgatókönyvért és Matthew Rhys lett a legjobb férfi főszereplő, de Keri Russellnek a nők között már nem adtak szobrot, inkább Claire Foy-t tartották a legjobbnak a The Crown című Netflix-sorozatért. A drámai kategóriában a legjobb rendezésért is a The Crown kapott díjat.
Némiképp meglepő, hogy A szolgálólány meséje egy díjat sem kapott, hiszen a témája a #metoo érában/Trump alatt a lehető legaktuálisabb. De ez csak azt jelzi, hogy
nem elég a felhajtás és a jó sajtó, a valóban gyenge második évadot csak azért, mert elkészült, még nem illette díj.
Ami a limitált, avagy minisorozatokat illeti, Regina King a Seven Seconds című Netflix-sorozatával négy év alatt a 3. díját vihette haza (legjobb női főszereplő), a The Assassination of Gianni Versace: American Crime Story című remek történet, amiben a híres divatdiktátor Versace meggyilkolásának körülményeit/előzményeit/okait boncolgatja Ryan Murphy alkotó, pedig 3 díjjal lett a kategória királya (Darren Criss - főszerep, Ryan Murphy - rendezés, és a legjobb limitált sorozatnak járó díj), de mi a Godless című Netfix mini két mellékszereplői díjának örültünk a legjobban, mert Jeff Daniels és Merrit Wever eszméletlen nagyot játszott a streamingszolgáltató westernjében.
A fontosabb díjak (a teljes lista itt):
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Ne maradjon le semmiről!