Egy évtizede kísért, hogy szerepeltem a Balázs show-ban

Pár havonta fel-felbukkan egy rég nem látott ismerős a Facebookon, és nekem szegezi a kérdést: „Ez tényleg te vagy? Te komolyan szerepeltél a Balázs show-ban?” A legtöbbször igyekszem nagyon higgadtan tompítani az információ súlyát, hogy aztán közepesen térdre ereszkedve esdekeljek, hogy az illető semmiképp se ossza meg ezt az információt a nagyvilággal. Törölt posztok a Facebook-falamon, reagálás nélküli Messenger-üzenetek és röhögő haverok telefonjai után eljutottam arra a pontra, hogy ország-világ előtt bevallom:

A 2000-es évek közepén jártam középiskolába, és úgy 2004–2006 környékén egyszer csak elkezdett terjedni a suliban, hogy az RTL meg a TV2 szereplőket keres azokba a béna délutáni műsorokba, amelyekben hétköznapi embereket faggattak a hétköznapi problémáikról, és néha egy kis verekedés is volt a stúdióban.

Barbara show, Mónika show, Balázs show, Joshi Bharat – ezekre a műsorokra mindenki emlékszik, pláne azóta, hogy az internetnek hála egészen szürreális adások és jelenetek kerültek elő a Subbán, a Napiszaron vagy a 9Gagen. 2005–2007 környékén azonban még alig-alig pislákolt a Facebook vagy a Youtube, az emberek még Iwiwet meg MyVipet használtak, sokan még ekkor is MSN Messengeren cseteltek, és még egyáltalán nem volt az a fejekben, hogy ami lemegy egy országos tévé délutáni műsorsávjában, az majd évekkel később Damoklész kardjaként lebeghet a szereplők feje felett.

Először az akkori gimis barátnőm és az osztálytársa szerepelt a Barbara show-ban. Olyan 10-15 ezer forintot kaptak húszpercnyi szereplésért, amelynek részeként mindenféle hülye kamut kellett mondaniuk attól függően, hogy épp milyen témához kerestek szereplőket. 2006-ban egy középiskolásnak 15 ezer forint óriási pénznek számított. Ennyiből fejben vettem magamnak egy új cipőt vagy Mp3-lejátszót, de legrosszabb esetben is én vagyok az élet császára hétvégén a Zöld Pardonban.

Olyan 2006 lehetett, amikor az egyik osztálytársam odajött hozzánk az udvaron, hogy ki akar gyorsan pénzt keresni, mi meg csöves középiskolásokként nyilván kaptunk az alkalmon. Elmondta, hogy be kéne menni a Balázs show-ba szerepelni, lehet tapsolni is pár ezer forintért, de ha szerepelsz, akkor kapsz 15-öt. Én meg annyit mondtam magamban:

Végül is miért ne? Egyik haverom sem nézi a Balázs show-t, és majd maximum azt mondom az embereknek, hogy sokkal cikibb nézni, mint szerepelni benne.

Valahogy így próbáltam megmagyarázni magamnak, miért tök oké elmenni a Balázs show-ba. Az osztálytársam összekötött Sanyival, a szerkesztővel, aki a Westendbe hívott egy találkozóra. Ott rögtön két meglepetés ért: Sanyi inkább hasonlított egy kidobóra, mint egy menő tévés szerkesztőre, és az asztalnál ült egy vadidegen lány olyan szépségpöttyszerű piercingben, ami valamiért olyan rohadt népszerű volt a 2000-es években.

Sanyi gyorsan a tárgyra tért, és elmondta, hogy ez a lány itt Kitti, és nekem annyi lesz a szerepem a műsorban, hogy el kell mondanom, tetszik nekem, és már egy ideje udvarolok neki. Legbelül betegre röhögtem magam, valahogy állati viccesnek tűnt az egész helyzet, ráadásul utána akartam járni, hogy akkor ezek szerint a Balázs show-ban szereplő emberek és történetek mind így készülnek. Az egész csak egy hatalmas kamu?

Erre Sanyi gyorsan lepisszegett, és bevallotta, hogy elvileg tilos ilyet csinálniuk, de hát van olyan, hogy szorít a határidő, nem találnak bizonyos témákhoz valódi szereplőket, és egyébként is, Kitti szeretne szétmenni a barátjával, és ez egy nagyon jó apropó lesz neki. Már akkor sem értettem, hogy ki az a félőrült, aki a pasijával egy Balázs show-ba behívott kamuszereplő miatt akar szakítani, de belementem a játékba.

Itt kicsit homályos, hogy még ott helyben vagy később telefonon beszéltük-e meg Sanyival a nagy tervet. Az biztos, hogy végül abban egyeztünk meg: Kittivel egy cipőboltban ismerkedtünk meg, mert nekem szokatlanul nagy lábam van, ezért sokat járok oda nagy méretű lábbelik után kutatni, Kitti pedig ott dolgozik eladóként. Rohadt büszke voltam magamra, mert ezt már félig én találtam ki, Sanyi csak ahhoz ragaszkodott, hogy megismerkedésünk után bonbont meg virágot vittem Kittinek a cipőboltba, én meg nyugodtan röhöghettem magamban, hogy kb. megírtam Al és Peggy Bundy megismerkedését az Egy rém rendes családból úgy, hogy soha a büdös életben nem vettem senkinek bonbont, pláne nem gagyi szívecskéset.

Megint eltelt valamennyi idő, és hívtak, hogy akkor ki kéne bumlizni a Camponához, ott van az RTL Klub stúdiója. Próbáltam a lehető legsemmilyenebben felöltözni, hogy aztán a helyszínen Sanyi még újra elmondja az utasításokat, és azt is elismételje, hogy senkinek sem mondhatom, hogy ez a sztori így nem igaz, és maga Balázs sem tud soha arról, hogy néha be-becsúszik valami kamutörténet a műsorába.

A stúdióba belépve meglepő módon teljesen elillant a lámpalázam, a helyszínt meg annyira ismertem a tévéből, hogy ne zuhanjak le a lépcsőn, vagy boruljak fel a székkel. Leültem, Balázs feltette azokat a kérdéseket, amelyekre Sanyi felkészített, a többit meg improvizáltam. Máig nem tudom, Sebestyén Balázsnak miért nem esett le, hogy egy ennyire átlátszóan átlagos történet garantáltan kamu, de ott helyben csak arra tudtam gondolni, hogy

te édes jó istenem, ennek az embernek mekkora feje van élőben!

Aztán elhúzták azt a rohadt falat.

Máig előttem van az a gondolatfoszlány, hogy „bakker, ez full kiment a fejemből”. És tényleg, Sanyival valahogy nem tértünk ki arra a részre, hogy amúgy mi lesz a fallal. Az én fejemben olyasmi állt össze, hogy maximum ott fog ülni ez a lány, nyomok két puszit az arcára, aztán haladunk tovább. Ehelyett elhúzódott a fal, és konkrétan belülről kellett harapnom az arcomat, hogy ne röhögjem el magam nagyon hangosan.

A fal mögött ugyanis Kitti barátja ült, akivel ugyebár szét akart menni. Ott helyben az is megfordult a fejemben, hogy mi lesz, ha valami hatalmas kick-box-harcos verőember hirtelen nekem esik, de őszinte csodálatomra csak egy nagyon átlagos, vörös hajú srác ült mellettem botrányosan csúnya ingben, cserébe olyan fejjel, mint aki most hallgatta végig egy tévéstúdióban, hogy valami mamlasz hülyegyerek ráhajtott a csajára.

És ha levágom a lábadat, akkor hova mész, ha?

– mondta nekem emlékeim szerint a feldúlt fiú, mire én viccen kívül annyit tudtam csak kinyögni, hogy

gondolom, a kórházba.

Aztán innentől kicsit összemosódik az adás, az biztos, hogy bejött Kitti is okoskodni valamit, meg én is mondtam mindenfélét, de ekkor már csak arra koncentráltam, hogy könyörgök, ne kelljen még vendégként bent maradnom az adás végéig, hadd menjek már innen jó messze. Persze maradnom kellett, és konkrétan beültettek a veszekedő pár közé, mint valami átkozott teniszhálót.

Az adás után Sanyi nagyon megdicsért, és az RTL-stúdió előtt kicsit félrehívott, hogy kifizessen, miközben a háttérben Kitti és az eddigi pasija együtt távoztak az épületből. Sanyiról kiderült, hogy csak 12 500 forint volt nála, szóval csak ennyit tud adni, nekem pedig fogalmam sem volt, mit írtam alá, mi volt a szerződésemben, és egyébként is, túl tudom élni, hogy húsz perc bohóckodásért 15 helyett csak 12,5 ezer forintot kapok.

Az ismerőseim ugyan néha felhozták, hogy mintha láttak volna a Balázs show-ban, de úgy tettem, mintha ez az egész nem történt volna meg. Oké, időnként meg-megremegtem, amikor a Tumblr legmélyebb bugyra előásott egy újabb vérciki jelenetet a Balázs show ezredik adásából, de végig az volt a fejemben, hogy a trash iránt rajongó online emberek sem valószínű, hogy belebotlanak ebbe az adásba, hiszen nem volt benne verekedés meg más hasonlóan pronyó baromságok, csak szimplán emberek hazudoztak egymásnak és Balázsnak, semmi több.

Aztán elkezdték a tévében is ismételni a régi felvételeket, és most, végső döfésként az RTL Mostra is felkerült az összes adás. A levideózott tévék és konkrét linkelések helyett elkezdtem rettegni attól, hogy ez bizony egyszer ki fog kerülni valahova, és akkorát égek az ismerőseim előtt, amiből soha az életben nem tudok jól kijönni. Legutóbb a születésnapomon a Facebook-falamra posztolták a konkrét adást, ezért is döntöttem úgy, hogy ideje elébe menni a dolgoknak, és nyíltan felvállalni, hogy igen, benne voltam a Balázs show-ban. Annyira traumatikus ez az emlék, hogy máig nem bírtam megnézni az adást, és nincs az az isten, hogy én ezt valaha is végignézzem. Még 15 ezer forintért sem.

Az Indexvideókban sem szeretem magam visszanézni, meg a saját hangomat hallgatni, amikor mondjuk egy interjút gépelek. Ráadásul megtudtam, hogy ebbe az egész hülyeségbe beszervező osztálytársam neve alá annyit írtak, amikor szerepelt a műsorban, hogy „saját bevallása szerint szeret idős nőket elcsábítani”. Vajon alám mit írhattak? „Dávid (18) Szeret cipőbolti eladóknak udvarolni”? Kirázott a hideg, ha erre gondoltam. Mondjuk az, ami végül lett – „állítása szerint imádják a csajok" –, azért is vicces, mert ilyet biztos nem állítottam senkinek, de így 12 év távlatából akkor tessék, vagyok akkora barom, hogy az egész adást belinkelem itt, hogy bárki megnézhesse az RTL Moston.