Nagy árat fizet a TV2 azért, hogy a SpílerTV bekerült a Digihez

A két TV2-s sporttévé érkezése a Digihez többféleképpen értelmezhető. A felszínen semmi különös nem történt, a TV2 a legnagyobb elérésű szolgáltatóval (2018 októberi adatok szerint 1. Digi 30,2%, 2. Telekom 27,9%, 3. UPC 25,8%) kötött egy szerződést a két sporttévéjének továbbításáról, és kész, Ezért természetesen pénzt kap, így a TV2-nek az üzlet előnyös, bár azt nehezen hisszük, hogy a tavaly szeptemberben kért 250 forintos díjat megkapták a Digitől, de erről majd egy picit később. A Diginek azért jó, mert az új adók mindig hoznak új ügyfeleket, ráadásul az angol és spanyol bajnokik, illetve a BL-meccsek azért papíron még mindig népszerűek.

mert a TV2 saját mérését megnézve azt láthatjuk, hogy egyik Spíler adó sem szerepel az első ötvenben a gyakran mért demográfiai csoportokban (teljes lakosság, 18-59, 18-49). Igaz, ehhez az is hozzátartozik, hogy a Spíler1 a kisebb szolgáltatók mellett eddig csak a UPC és a Telekom kínálatában szerepelt, azaz a piac kb. 60 százalékán, a Spíler2 meg még ennyin sem, hiszen ezt az adót a nagyok közül csak a Telekomnál lehetett elérni. Utóbbi ráadásul csak rövid távú, negyedéves szerződéseket volt hajlandó kötni a TV2-vel, vélhetően azért mert előfizetőmágnesnek egy éves szinten 0,4 százalékos közönségarányt sem teljesítő adót (éves átlagot nézve egyik Spíler sem tud ennyit sem egész nap, sem főműsorban nézve) annyira azért nem fontos betenni az amúgy is zsúfolt kínálatba - ráadásul eddig a Spíler2 esetén ott volt a "csak nálunk" pecsét is, ami idén januártól értelmét vesztette.

Szóval a TV2 némiképp váratlanul megegyezett a Digi-csoportal, ahol a saját sporttévéik mellett decemberben már megjelent és tesztelés alatt volt a két Spíler, január 11-től pedig hivatalosan is elérhető, kábelen HD-ban, műholdvevősen SD-ben. A váratlanságot úgy értjük, hogy a Spíler1 ékköve, az angol bajnokság jogai korábban a Digisportnál voltak, de a Spíler 2016-ban annyi pénzt kínált értük, amivel piaci alapon működő cégek nem tudtak versenyezni, így a Digi kiszállt a versenyből, de ettől még maradt bennük egy akkora tüske, hogy egyik Spílerről sem voltak hajlandók eddig tárgyalni.

A TV2 viszont tavaly hatalmas összegeket költött a sporttévéire, ráadásul úgy, hogy a Spíler2 létét indokló olasz és spanyol bajnokik közül csak az utóbbit sikerült megszerezni (a Sport1 ajánlatára kínáltak rá alaposan), az olaszok az utolsó pillanatban a Diginél maradtak. Ami azonnal zárójelbe is tette a Spíler 2-t, hiszen egy bajnokság meccseiért luxus egy adót fenntartani. A TV2 a mi számításaink szerint éves szinten 5,5-5,7 milliárd forintot fizet a focimeccsek jogaiért, amire rájön többi sportesemény költsége, meg a rezsi, így 7 milliárd forint alatt a két adó nemigen áll meg.

A kormányközeli média racionalizálásának első jeleként tavaly decemberben a kínálat nagy részét, 476 sajtóterméket betereltek egy alapítvány feliratú akolba, ahol majd szépen összevonnak és alakítgatnak rajtuk. A TV2 ebből egyelőre kimaradt, mert Vajna vagy nem adta annyiért amennyit akartak adni érte, vagy egyelőre nem akarták ennyire feltűnően csinálni (csak a bizonyos értelemben legnézettebb tévés cégcsoportról van szó), viszont információink szerint a költést vissza kell fogni a tévében, és ennek az egyik célpontja simán a Spíler, hiszen alacsony közönségarányt hoz nagyon drágán - ha piaci alapon nézzük, azonnal el kellene engedni, de hát a TV2 nem feltétlenül nevezhető piaci alapon működő tévének.

A sportcsatornák beindítását információink szerint Dirk Gerkens, a TV2 vezérigazgatója szorgalmazta, akinek nagyon jó személyes kapcsolata van a sportjogpiac egyik legfontosabb szereplőjének, az IMG főnökével. A kaland nem jött be, legalábbis anyagilag nem, a betervezett olasz bajnokik elvesztése után a Spíler2 léte is kérdőjeles hiszen a tartalmában a Spíler1-hez hasonlóan a sportközvetítések mellett

• teleshop, 
• horgászos reality,
• favágós reality,
• motoros reality,
• építkezős reality,
• zálogházas reality,
• utazásos reality,
• katonás reality,
• természettudományos reality
• és történelmi reality is szerepel.

Ez hatalmas pofáraesés, hiszen egy konkurens csatornával kellett összebútorozniuk, és átadni nekik a legértékesebb jogaik egy részét (a Premier League évente 7 millió euróba kerül) annak fejében, hogy a csatornát betegyék a kínálatukba. A sportjogok esetében is előfordul, hogy egy-egy eseménysorozatról akár több tévé is közvetít, ezt például a Bajnokok Ligája esetében normális ügymenetnek lehet tekinteni a megnövekedett mérkőzésszám miatt. A M4 Sport, az állami sporttévé, az előző idényben a Sport1-el bútorozott össze a BL-re, idén pedig a Spílerrel, de egy nemzeti bajnokság esetén az ilyen megosztás merőben szokatlan.

Először úgy volt, hogy a Digi a meccsek egyharmadát kapja meg, és minden második héten ők választhatnak először a kínálatból, ez mára, ha minden igaz felment 50-50%-ra, azaz a Spíler kénytelen volt átadni a meccsek felét a Digisportnak. Az üzlet azért van még mindig feltételes módban, mert az angol liga nem bólintott rá, de nagy valószínűség szerint rá fog, mert ez a húzás egyben azt is jelenti, hogy a TV2 nemigen kér többet a milliárdokat felemésztő kalandból, és a szerződés lejárta után nem fognak licitálni a következő hároméves ciklusra. Ha most foganunk kellene, hogy 2019 augusztusától hol lesznek Liverpool-meccsek, a Digisportra elég komoly összeget tennénk fel. 

Hogy aztán a fél idényre járó 3,5 millió euró felét kifizeti-e a Digi a Spílernek, vagy hogy milyen más megállapodás szerint jut pénzhez a TV2, azt nem tudni, de a szándék világos: csökkenteni kell a veszteségeket. Dirk Gerkens az Indexnek még tavaly ősszel egy sajtótájékoztatón azt mondta, a sportjogokról szóló cikkünkben szereplő számok "nem stimmelnek", de arra a kérdésre, hogy akkor mégis, mennyi az annyi, nem volt hajlandó válaszolni. Az nyilvánvaló, hogy egy ilyen horderejű presztízsveszteség után

A Spíler1-ről a Digihez átkerülő meccsek helyére nem tudni mi érkezik, mindenesetre aki nem Digi előfizető, az most imádkozhat, hogy kedvenc csapata meccseit a Spíler1 adja.