Dolgok, amiket megteszünk a szerelemért

Ez itt a Trónok harca utolsó évadának kibeszélője. Itt fogjuk elemeire bontani mindig az új részeket, elspoilerezni mindent a könyvektől a sorozaton át az utolsó apró infómorzsáig. Szóval aki nem akarja lelőni magának a poént, az ne olvasson innen tovább. Aki viszont örömmel olvas utána minden Trónok harca-epizódnak, azt szívesen látjuk a 8. évad 2. részének a kibeszélőjében.

Ha valakit nem érdekel az okoskodás meg a részletek, röviden ez történt a Hét Királyság lovagja alcímű epizódban:

• Megszületik a Nagy Terv a zombisereg legyőzésére: mivel az Éjkirály teljesen rá van fókuszálva Branre, őt fogják csaliként használni, hogy a holtak vezérét csapdába csalják, és megöljék. Ezzel remélhetőleg a teljes sereget sikerül kiiktatni, hiszen annak minden tagját az Éjkirály mágiája tartja élőhalott állapotban.
• Brienne felszólal Jaime Lannisterért, és ezzel gyakorlatilag megmenti őt a kivégzéstől. Később Jaime hivatalosan lovaggá üti.
• Sansa és Daenerys között egyre nő a feszültség: azt ugyan megbeszélik, hogy Dany és Jon őszintén szeretik egymást, de amikor arra terelődik a szó, hogy mi lesz Északkal, ha legyőzik a holtakat és Daenerys felül a Vastrónra, megfagy a levegő.
• Elkészül Arya új sárkányüveg fegyvere, aminek valószínűleg a későbbiekben még nagy szerepe lesz. Hogy ne maradjon a néző szexjelenet nélkül most se, Arya összegabalyodik a fegyverkovács Gendryvel.
• Mindenki számára világossá válik, hogy Cersei már megint átvert mindenkit, és ha sikerül is legyőzni a holtakat, egy erős és kipihent sereggel vár arra, hogy a túlélőket leigázza.
• Jon elárulja Daenerysnek, hogy kicsoda valójában: a Vastrón igazi örököse, és egyben Dany vérrokona. Daenerysnek nem sok ideje van megemészteni a sokkoló hírt, mert az ostromló zombihadsereg megérkezik a deresi vár alá.

„Dolgok, amiket megteszünk a szerelemért”

– mondta Jaime Lannister anno a legelső Trónok harca-epizód végén, amikor Bran Stark megleste, ahogy az ikertestvérével szexel, ő meg simán kilökte a vártorony ablakán. Ugyanezt a mondatot kapta most vissza a mindent tudó és látó orákulummá vált Brantől a sorozat egyik leggyűlöltebb karakteréből szerethető tragikus hőssé avanzsált lovag. Ami egyrészt jól mutatja az utolsó évad eddigi fő mondanivalóját (gondoljunk csak bele, honnan indultak, és hová jutottak a főszereplők!), másrészt újra visszhangozhat a fejünkben a végén a stáblista alatt is, amikor Dany megtudja, kicsoda valójában Havas Jon.

Az igazi nevem Aegon Targaryen.

Ezzel ugye egy csapásra szertefoszlik Daenerys életcélja, amire születése óta készült: a Vastrón visszaszerzése. Ráadásul pont az vágott be elé hirtelen az örökösödési rangsorba, akivel viharosan gyors (és mint kiderült, vérfertőző) kapcsolatba keveredett az elmúlt pár epizód alatt. És aki hajlandó volt őt királynőként elfogadni, és térdet hajtani előtte, annak ellenére, hogy éppen királlyá választották. Megteszi ezt most visszafelé is Daenerys? Ha megteszi, a szerelemért teszi meg, vagy a túlélésért? Ez lett hirtelen a sorozat egyik alapkérdése, és abból ítélve, ahogy Daenerys karakterét fokozatosan egyre arrogánsabbra (néha egészen ellenszenvesre) festették, nem lesz egyszerű a válasz rá.

Sokatmondó jelenet, amikor Daenerys és Sansa arról társalognak, milyen könnyű manipulálni a férfiakat (mellékszál, de azok után, hogy az egyik egy barbár hadúrnak feleségként eladott kamaszlány volt, a másik meg Joffrey király és Ramsay Bolton, a tévétörténet két legrugdosnivalóbb gyökere mellett szenvedett, szép ívben jutottak el a hatalmi intrikálásig). Amikor oda kerül a szó, hogy mi lesz a holtak legyőzése után – már ha legyőzik őket –, és Észak nem akar behódolni többé a Vastrónnak, hát, vágni lehet a feszültséget a levegőben. Szép kontraszt, hogy közben Tyrion és Jaime azon elmélkedik, hogy bezzeg ha az apjuk láthatta volna, hogy éppen a Starkok várát készülnek védeni és meghalni.

Mindenki másképp várja a halált

Az utolsó évad második része nagyon fontos pont volt a sorozatban. Az előző szezon, valljuk be, a fő cselekményszálat tekintve valahol egy gimnáziumi D&D szerepjátékos parti szintjén mozgott („a kalandozók kimennek a vadonba zombit fogni, hátha így mindenki elhiszi, hogy még egymillió ilyen jön megölni mindenkit”), tehát most, a záró évad elején kellett visszarázni a nézőket a régi, megszokott, felnőtt, sötét, kiszámíthatatlan és sokkoló Trónok harca stílusba. Az első résztől ezt hiába is vártuk volna, annak az volt a feladata, hogy felrakja a bábukat a táblára, és felvázolja az alaphelyzetet, végigpörgesse, ki kivel van. További nehezítés volt, hogy jó előre beharangozták, hogy a harmadik epizódban jön majd a nagy összecsapás az Éjkirály seregével, szóval leginkább a vihar előtti csend érzékeltetése, a tét és a feszültség elviselhetetlenségig fokozása volt a második epizód funkciója.

Oké, Arya és Gendry szexjelenete mégiscsak akciónak számít, és bár a Trónok harca nem spórol az ilyen jelenetekkel, mégis roppant hatásos. Talán azért, mert bármekkora terminátornindzsa-gyilkológép is lett Aryából, a néző szemében továbbra is egy kislány, nem nő – ehhez képest kissé meredek az, hogy

én nem a Vörös Asszony vagyok. Vedd le a gatyád!

Folytatódik az első rész osztálytalálkozó-vonulata, egymást rég nem látott karakterek találkoznak újra, Theon-Sansa, Jaime-Brienne, az éjjeli őrség megmaradt pár tagja, Tyrion-Jaime és így tovább. A beszélgetések a „nézd hová jutottunk” tematikából észrevétlenül csúsznak át arra, hogy holnap úgyis mind meghalunk, és nézőként is átragad ránk egyfajta szomorú beletörődéssel vegyes szorongás. A vég (ami számunkra nyilván a sorozat vége) elkerülhetetlen, és minden jelenetben ott motoszkál, hogy na ezek is utoljára beszélgetnek ilyen békésen, mert jönnek a zombik, meg a nagy csata.

Az epizód végig Deresre koncentrál, Cersei és Euron sztoriszála éppen csak említés szintjén jön elő azzal, hogy: 1. Tyrion mégsem olyan okos, mint mindenki hitte, és Cersei elárulta a zombifenyegetés ellen szerveződő koalíciót; 2. Bármi is lesz a nagy csata végeredménye, ott vár egy vadiúj sereggel a nyilván erősen megroppant győztesre.

A Nagy Terv mindenesetre megszületik: Bran önként vállalkozik csalinak, akire az Éjkirály majd jól ráugrik, és ha minden fegyvert bevetve a valíriai acéltól a sárkányüvegen át a sárkánytűzig, sikerül kinyírni, akkor... hát, akkor lehet reménykedni, hogy a zombik nem céltalan pusztítás üzemmódba kapcsolnak át, hanem engedelmesen összecsuklanak. (Mondjuk nagy csalódás lenne, ha ilyen egyszerű lenne a megoldás, inkább valami olyasmi valószínű, hogy Bran átveszi az Éjkirály helyét, és kordában tartja az élőholtakat.)

Ez a harc lesz a végső?

Ugyan az ostromot, és az összecsapást az Éjkirállyal remekül felvezették, azt látni kell, hogy még a csata után is marad három epizód. Ez vajon azt jelenti, hogy lezárul a holtak történetszála, és a sztori végét a Vastrónért folytatott harc viszi el? Vagy valahogyan döntetlenre végződik a meccs, és a végjátékban aztán mindenki mindenki ellen?

Az mindenesetre biztos, hogy a deresi csatának mindent elsöprően brutálisnak kell lennie, hullania kell a népszerű szereplőknek, szem nem maradhat szárazon. Ha tippelnünk kéne, ki az, aki otthagyja a fogát az ütközetben, leginkább közkedvelt mellékszereplőkre tippelnénk. Tormund, Brienne (talán az egész sorozatban most először mosolygott!), Lyanna Mormont (imádja a közönség, és külön jelenetet szántak arra, hogy ragaszkodik hozzá, hogy harcoljon), Ser Jorah (Samwell valíriai acél kardjával már végképp minden együtt áll ahhoz, hogy feláldozza magát a csatában a reménytelen szerelméért és királynőjéért), Szürke Féreg és/vagy Missandrei (olyan szép meghatóan búcsúztak), Theon. Legalább egy sárkány. Jövő héten meglátjuk.

Random gondolatfoszlányok a végére:

• Podrick szuperjól énekel, ennek tükrében még inkább feleslegesnek és tájidegennek tűnik az előző évadban Ed Sheeran cameója.
• Tormund továbbra is a legjobb arc, az eredettörténete az óriásasszony tejével, és ahogy azt a többiek fogadják, abszolút 10/10-es.
• Daenerys részéről tulajdonképpen egészen logikus gyanakodni Jon nagy titkával kapcsolatban, elvégre milyen titok az, amit az egész világon éppen Jon testvére és a legjobb barátja ismer? (Mondjuk épp eleget hangsúlyozták, hogy a sárkányok mennyire elfogadják Jont, ami éppen elég bizonyíték a Targaryen vérre.)
• Kicsit csalódás, ami az Éjkirályról kiderül Bran elmondásából: tényleg olyan egydimenziós sablon-szupergonosz, amilyennek eddig tűnt, egyszerűen meg akar ölni minden élőt, mert csak. Egy csomó rajongói teória szólt arról, hogy ennél mélyebb karakter lesz, a maga szempontjából érthető és vállalható motivációkkal.
• Hol van Bronn, akit az előző részben a Lannister-tesók megölésére küldött Cersei Deresbe? Hol van Melisandre, a Vörös Asszony, csak nem írták ki véglegesen Jon feltámasztásával? Hol van már a régóta várt testvérharc a Véreb és a Hegy között?