Mázli, ha az X-Faktor nyertese előadóként is befut

Drága olvasóink, Verebély Marcellel nagyon jó volt beszélgetni. Olyannyira, hogy a már alaposan meghúzott, tényleg-csak-a-lényeg-van-benne verzió is jóval hosszabb lett, mint amit az önök türelme egy adagban el szokott bírni. (Lekutattuk, komolyan.) Szóval ez itt az interjú rövidebb verziója, a teljes, a műsor múltjával és kulisszatitkaival is foglalkozó hosszabbat itt lehet elolvasni.

Mióta vagy a műsor mellett?

Verebély Marcell: Gyakorlatilag az első évad óta, akkor az élő műsoroknál kapcsolódtam be mint segédszerkesztő. Azóta szinte minden fázisát csináltam ennek a műsornak.

Mi a legnehezebb benne akkor, ha már minden fázist ismersz?

VM.: Szerintem minden műsor a castingon múlik. Ha az működik, akkor nem azt mondom, hogy garancia a sikerre, de sokkal könnyebb belőle dolgozni. Ha viszont rossz a castingod, akkor nem tudsz jó műsort csinálni. Egyébként jelen pillanatban is zajlanak a meghallgatások, várunk mindenkit, aki úgy érzi, benne van az X és egy kis bátorság, hogy megmutassa magát.

Tudatos, jóelőre megtervezett dolog volt az előző évadban, hogy a mentorok dalokat írnak a versenyzőknek?

VM.: Az, hogy saját dalokat kezdjünk el csinálni, csak félig volt tudatos döntés. A későbbi győztes USNK-nál kezdtünk el ezen gondolkozni, és láttuk azt, hogy mekkora sikere van a saját produkcióknak, hogy erre mekkora igény és felvevőpiac van. Az, hogy a Stolen Beat-nek, Gabinak és Timinek is lett dala, ezért történhetett.

Az USNK-nak nem voltak saját nótai, amiket előadhattak volna ahelyett, amit Alexszel írtak?

VM.: Ők a válogatáson, a táborban és a mentorházban is saját dalokat adtak elő, viszont angol nyelven. Az élő adásban, ahol már ennyire intenzíven kapják a visszajelzést szavazatok formájában, ma Magyarországon a magyar nyelvű rap és hiphop az, ami jobban megy.

Folyamatosan nézitek a YouTube-on, hogy mi a trend, mik azok a dolgok, amikre a nézők ráharapnak, és mi az, amit ebből a műsorba is be kell építeni?

VM.: Persze, folyamatosan figyeljük, hogy mik a slágerek, milyen stílus az, ami éppen most menő és jól megy. Viszont soha nem mondjuk meg a versenyzőknek, legyen szó válogatásról vagy élő show-ról, hogy mit kell énekelniük, hanem mindig közösen ötletelünk. Én azt szoktam javasolni, hogy minél frissebb, minél maibb dalokat hozzanak, mert nagyon sokan hozzák a klasszikusokat, Máté Pétert, Cserháti Zsuzsát. Ezzel semmi baj nincs, nyilván tök jó dalok, de közben egy mentor, aki ott ül a pultban, egy picit azt várja, hogy a versenyző mai trendeknek megfelelő zenét hozzon, hiszen ő maga is ezt hallgatja.

Most akkor én leszek a néző hangja: miért van bikicsunáj kör? Mert logikusan nézve az előszűrés pont arra van, hogy a totál tehetségtelenek, azok, akinek nem lenne szabad kamera elé jutni, ne jussanak.

VM.: Szerintem nem kell kiesniük. Nagyon nehéz eldönteni azt, hogy mi a jó és mi az, ami nem jó. Ha abból indulunk ki, hogy a tavalyi évadot nem énekesek, hanem rapperek nyerték, akkor én tényleg azt gondolom, hogy mindenkinek van esélye, és mindenki jöjjön el, és mindenki mutassa meg magát. Ez a műsor nem csak arról szól szerintem, hogy ki lesz a végén a győztes. Ha egyszer megmutatod magadat, már azzal is nyerhetsz. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy mi egy tévéműsort csinálunk. Az, hogy valaki alkalmas a tévéműsorra, és a tévéműsor végén ő legyen a győztes, nem egyenlő azzal, hogy akkor ő a magyar könnyűzenében, popzenei előadóként is a topba tartozik. Erről szó sincs. Az egy szerencsés együttállás.

Amikor az X-Faktor elindult, teljesen más tévés környezetben volt, és lett óriási siker, de mostanra fragmentálódott a közönség, nincs annyi néző. A tavalyi évad mégis 5-6 évvel ezelőtti nézettséget hozott. Elemeztétek az okokat?

V.M.: Bevallom, engem meglepett, hogy ennyire nézik. Nyilvánvalóan jó számokat vártunk, de ennyire magas számokat talán nem. A kutatási osztályvezetőnk azt mondta, hogy tévétörténeti csoda az, amilyen mértékben a fiatalok visszatértek a műsorhoz, és őszintén nem is értette, hogyan sikerült ezt elérnünk. Ez nyilván nagy részben a castingnak köszönhető, olyan fiatal, trendi előadók szerepeltek a műsorban, akikért rajongani tudnak a tinik. Az, hogy a fiatal nézőket újra meg tudtuk fogni, az ennyit számít.

A műsor szerkezetén változtattatok, rövidebb volt az évad. Miért?

VM .: Mert minden felgyorsult. Vannak olyan kutatások, hogy ha a YouTube-on az első pár másodpercben nem tudod megfogni a fiatalokat, azonnal elkattintanak. Ez mindenre kihat. Még így is tizenegy héten keresztül tartott a műsor. Előtte két évig hét élő show volt, de volt olyan év, amikor tizenegy, meg olyan is, amikor húsz élő show volt, mert vasárnap is volt adás. Ma már nincs értelme ennyire elhúzni.

A tavalyi évad megválaszolta azt a kérdést, hogy miben tud megújulni ennyi idő után egy műsor. A mostani évad meg arra kell, hogy választ adjon, hogy oké, de mit kezdtek ezzel a lendülettel.

VM.: Nagyon sok változtatást nem tervezünk az idei évben, mert az sem jó, hogyha minden évben mindig mindent direkt meg akarunk változtatni. Nyilván egy ilyen interjúban nagyon rosszul hangzik az, hogy még nem mondhatom el, hogy min gondolkozunk. De azért nem mondhatom el, mert annyira az elején vagyunk egy markáns újításnak, hogy még nem tudom egyáltalán azt mondani, hogy ez valóban szükséges, jó ötlet, és hogyha jó ötlet, akkor hogyan tudjuk megcsinálni. Még nem rágtuk meg annyira, hogy ezt el tudjuk dönteni.

Volt olyan momentum az elmúlt nyolc évadban, ami teljesen a semmiből jött, és mégis nagyon ütött ?

VM.: Volt sok ilyen, de szerintem a legutolsó az volt, amikor a Miriam nevű versenyző eldobta a mikrofont. Az az, amire nem tudsz készülni, amit nem tudsz kitalálni.

Az nem volt full kamu?

VM .: Nem. Sokan ezt hiszik, de úgy, hogy itt a házon belül is jöttek kollégák szembe a folyosón, hogy ezt jól kitaláltuk. De mondtuk, nem mi találtuk ki. Elég alapos szűrőkön ment át ez a csaj, semmi jelét nem mutatta az ilyen típusú reakcióra, ilyen típusú megmozdulásra, hogy ő majd oda fogja vágni a mikrofont. Ott volt az a pillanat, amikor te magad is meghökkensz a vezérlőben, hogy mit csinált. És közben meg minden olyan típusú dolog átfut az agyadon, hogy ugye nem talált el senkit, jól van-e mindenki. Nyilván az a legkevesebb, hogy most mi történt a mikrofonnal. Ez volt talán a tavalyi válogató adások legmeghatározóbb pillanata, mindenki látta. Aki nem is nézte meg a műsort, az is valamilyen formában, de találkozott ezzel a YouTube-on, az rtl.hu-n, a műsor social felületein, a Facebookon, az Instán, bárhol.

Elég gyakori nézői megjegyzés, hogy miért süketek hangosítják a zenei tehetségkutatókat, mert a tévében néha valóban másképp szól, mint ahogy ti gondoljátok, hogy szól otthon vagy élőben.

VM.: Mi itt megcsináljuk azt, ami szerintünk jó, a megfelelő szakemberek szerint jó. Ha itt hallgatod, akkor szerinted is jó lesz, meg bárki szerint, aki itt meghallgatja nálunk. Mi kiadjuk ezt a jelet, ami onnantól szétmegy szolgáltatóknak, és az ő beállításaik határozzák meg az általunk küldött hangot. Másrészt meg élőben a stúdióban, abban a térben, nyilván másképp szól. Azt megint egy külön csapat hangosítja.

Miért változtattatok a zsűrin?

VM.: Amikor 2016 végén Tóth Gabi azt mondta, hogy a zenei karrierjére szeretne koncentrálni és nem fogja tudni vállalni a következő évadot, akkor elkezdtünk keresni egy új női zsűritagot, mert a fiúkkal szerettünk volna tovább dolgozni. Gabi három évad után győztes mentorként távozott és a zenével szeretett volna többet foglalkozni. Ilyenkor mindig a négyest nézzük, hogy hogyan működnek együtt. Elkezdtünk keresni, és rátaláltunk Gigire. Tök jól működött a négyes, viszont ő már az elején jelezte, hogy vannak ambíciói, külföldön akar zenélni, elsősorban Amerikában, max. három éven belül. Úgy szerződtünk, hogy csak egy évadot fog velünk tölteni, de annyira imádta a 2017-es évadot, hogy elvállalta a 2018-ast is, de jelezte, hogy 2019-et nem fogja tudni. A műsor nagyon sok energiát visz el, főleg az élő időszakban, ami a mentornak hétfőtől szombatig tartó feladat.

Ebben az országban rohadt nehéz egy zsűrit összeállítani, mert ez az ország a „még nem tett le eleget az asztalra” ország. „Nekem ne pofázzon már egy Puskás Peti”, „mit akar ByeAlex egy nyamvadt nótával”? És így tovább. Foglalkoztok ezzel, vagy elengeditek a fületek mellett?

VM.: Nem engedjük el. Az a helyzet, hogy én például, teljesen kizárva a hatásukat, de olvasok kommenteket. Engem érdekel az, hogy mi a reakció, de nem hagyom, hogy befolyásoljon. A nézettség minket igazol, tehát azt, hogy az emberek szeretik ezt a műsort, azt számokban ki tudjuk mutatni.

A srácok maradnak az új évadra is, ugyanis annyi pluszt tesznek ebbe a műsorba, akár tudatosan, akár tudtukon kívül, hogy nekünk eszünkbe sem jutott váltani. Náluk még nincs meg az, ami egy műsorban nem jó, hogy ránéz az egyik a másikra, csak biccent egyet és akkor nem mondja ki, amit gondol. Ők a mai napig ugyanúgy meghatódnak azon, hogy a másik mit mondott, ha kell, akkor vérre menő vitában hajlandók bármilyen pillanatban, bárki előtt, bármikor vitatkozni, egymásnak esni. Nagyon fontos, hogy ez a három fiú rendkívül tiszteli a másikat, és senki nem gondolja azt, hogy csak őmiatta működik ez a dolog.

Próbálkoztatok kamu feszültségkeltéssel a mentorok között? Az egyik legnépszerűbb nézői teória ez.

VM.: Mesélek valamit. Évek óta próbálkozunk azzal, hogy a zsűri az öltözőjében jópofa szitukat csináljon, és kitalálunk nekik mindenféle olyan dolgot, amiket aztán gondolkodás nélkül hagyunk ki az adásból, mert nem működnek. Ez mindig akkor működik, amikor ők maguk csinálják.

Tavaly csináltattunk cukrásszal olyan sütiket, amiken a mentorok feje van, és eljátszottuk, hogy a Rami ezzel köszönti őket. És az egész műanyag lett, rossz lett, pedig egy cuki szitu így elmondva.

Száz ilyen helyzetet találtunk ki. Mindig az van, hogy van két kamera, bekíséri őket, a kamera jelenlétéhez hozzászoktak. Ha az egyiknek azt mondjuk még a backstage-ben, hogy „akkor most mondd el a Lacinak, hogy szerinted nem volt jó, amit mondott”, és elmondja, az iszonyatos lesz. Ők nem színészek. Nem tudnak a fülükre mondott szöveget ismételni, hogy hiteles legyen. Aki ezt gondolja, az nem tudja, hogyan készülnek a tévéműsorok. A lényeg mindig a négy megfelelő ember kiválasztása. Ha megvan a négy megfelelő ember, akkor csak bedobod őket egy fazékba, és jó lesz. Olyan dolgok derültek ki róluk, amit nem tudtál. Ez csak spontán megy, csak úgy természetes. És ez vonatkozik a vitákra is.

Mennyire volt nehéz Gigi utódját megtalálni?

VM.: Azért volt nehéz, mert amikor zsűrit raksz össze, akkor bárkit behívsz, akiről azt gondolod, hogy oké, és különböző négyeseket csinálsz valamiféle koncepció mentén. Nem úgy, hogy azt hívod be, aki szombaton ráér 2-kor, hanem fejben összerakod, és utána kipróbálod, hogy működik-e. Bogi esetében a fiúk adottak voltak, és melléjük kerestük a csajt, aki három, ennyire összeszokott, rutinosnak mondható fazon mellé beül. Ezek a castingok nem tartanak tovább egy-másfél óránál, tehát ennyi időd van, hogy megszokd őket, hogy felvedd a fonalat, hogy bátor légy. Ez emiatt volt nehéz feladat.

Mi volt az, ami megfogott Bogiban? Mennyivel volt jobb, mint a többi jelentkező?

Bejött, leült, és 10 perc után úgy viselkedett, mintha évek óta ezt csinálná. Ebből is látszik, hogy ez nem tanulható. Szórakoztató volt, friss, bátor, és nem rejtette véka alá a véleményét. A fiúk is bírták, egyből befogadták, megvolt a közös hang, a kémia. Nem volt jobb vagy rosszabb, mint mások, ezt nem így kell nézni. A zsűricastingon készítünk egy felvételt, belső használatra. Mikor ezt visszanéztük, akkor egyértelműen látszott, és éreztük, hogy ez a négyes működik a legjobban.

Ha már nézői kifogás, akkor mi a helyzet azzal, hogy akit a műsor szerkesztői szeretnek, az előnyt élvez a többiekkel szemben? Milyen előnyt tudnátok egyébként biztosítani, már ha?

VM.: Valójában nem előnyt tudnék neki biztosítani, hanem pont fordítva, ami egy sokkal szemetebb dolog, másnak hátrányt. Nyilvánvalóan az, hogy ki mit énekel, konszenzusos döntés, de mindenkinek van vétójoga. Tehát hogy a mentor is mondhatja azt, hogy azt nem, a szerkesztőség is mondhatja, hogy na, ezt nem, és a versenyző is mondhatja, hogy frászt.

Nem fogom azt mondani egy jó dalra, hogy ezt ne énekeld el. Ugyanez visszafelé is igaz, hogy nem fogom azt mondani a kollégáimnak, vagy a mentornak, hogy keressük neki a mostani legtrendibb slágert, mert ezt neki kéne elénekelni.

Nem. Az van, ha valaki előbb hozza a legnagyobb slágert, és én is azt gondolom, hogy passzol hozzá, akkor ő fogja elénekelni, még akkor is, ha lehet, hogy nekem nem ő a kedvencem. Mindig úgy jártunk el, hogy lehetőséghez mérten persze jó legyen a tévéműsor, de azért mindenkinek meg van adva a tévedés lehetősége. Ez egy fontos dolog, mert ettől lesz érdekes a műsor. A mentoroknak is meg van adva a tévedés lehetősége és a versenyzőknek is. Hogy higgyenek valamiben nagyon. Mondják el, hogy ezt ők mindenáron akarják. És ha arról van szó, vagy bukjanak bele, vagy nemesüljenek meg.