Charles Manson csak lábjegyzet a Netflix legjobb sorozatában

MV5BYzFkYzE0ZWEtZTI5Yy00MGUwLTkwZDYtNjM2YmM0NDJlNWJhXkEyXkFqcGde
2019.08.24. 16:34

Két évvel ezelőtt óriásit húzott azzal a Netflix, hogy meggyőzték napjaink egyik kultikus rendezőjét, David Finchert, hogy a következő gyilkossági és/vagy thrilleres ötletét ne a moziba készítse, hanem csináljon inkább ő is sorozatot, ahogy lassan minden menő rendező. Ennek lett az eredménye a Mindhunter, aminek az első szezonja a Netflix történetének magasan az egyik legjobb produkciója lett úgy, hogy szinten minden képkockán érezni Fincher keze munkáját.

Kapcsolódó
Szemtől szemben a legszörnyűbb sorozatgyilkosokkal

Szemtől szemben a legszörnyűbb sorozatgyilkosokkal

David Fincher új sorozata, a Mindhunter a sorozatgyilkosok lelkivilágának olyan mélységeibe visz minket, amivel nehéz szembesülni. Mégis nehéz megállni, hogy ne nézzük. Évadkritika.

Fincher azzal húzott óriásit, hogy egészen új aspektusból vizsgálta meg a kegyetlen sorozatgyilkosok világát. A Mindhunter: Inside the FBI's Elite Serial Crime Unit című könyvre alapozva mutatja be az FBI-nak azt az időszakát, amikor a kriminálpszichológia és a profilozás még abszolút kezdeti stádiumban volt. A sorozatban végigkísérhetjük annak a folyamatát, ahogy pár ügynök kutatásokkal, profilozással, interjúzással viselkedési mintázatokat írnak le, hogy az alapján elemezzék a sorozatgyilkosok szokásait, amit aztán később akár bűnmegelőzési célra is tudnak használni. Mindezt úgy, hogy börtönben sínylődő, közismert vagy hírhedt gyilkosokkal beszélgetnek, és ezek a hátborzongató dialógusok adták meg az egész sorozatnak úgy isten igazából az erejét. Az első évad gyakorlatilag egy borzalmasan zavarba ejtő tabudöntögetés volt, amelyben az alkotók a valóságban is létező szörnyetegeket próbáltak emberi mivoltukban bemutatni. 

A Netflix nem siette el, és majdnem két évet vártak a folytatással, ami előtt a legfőbb kérdés talán az volt, hogy

el lehet-e adni még 8-10 egyórás epizódot azzal, hogy két FBI-ügynök elmebeteg sorozatgyilkosokkal beszélget lepukkant börtönökben?

A második évad után ki lehet jelenteni, hogy el, de a sorozat eljutott arra a szintre, hogy nem is feltétlenül az a fontos, amit látunk, hanem az, akikről a történetek szólnak.

Az első évadban a hangsúly elsősorban azon volt, hogy még az FBI-on belül is meglehetősen kétes megítélése volt a Behavioral Science Unitnak (magyarul ez kb. viselkedéstudományi egység), és azt követhettük végig, hogyan végeznek fontos munkát sokszor ellenszélben. A másik hangsúly a meginterjúvolt gyilkosok személyiségének bemutatásán volt, illetve jutott némi magánéleti történet is Holden Ford (Jonathan Groff) részéről, akiről a sorozat szándékosan sugallta azt, hogy pont annyira őrült, mint az általa faggatott bűnözők.

A második évadban ez annyit változott, hogy egyrészről Ford magánéletéről most egy képkockát sem kapunk, cserébe jobban megismerjük az egység másik két fontos tagjának, Tench ügynöknek (Holt McCallany) és Dr. Carrnak (Anna Torv) a legalább ennyire problémás magánéletét. Közben a BSU életében is változások álltak be, az FBI végre felismerte a munkájuk sikerességét olyannyira, hogy még Charles Mansonnal is intéztek nekik egy interjút. A bónusz most annyi, hogy az első évaddal szemben a második évadnak van egy valamivel átfogóbb története, méghozzá a hírhedt atlantai gyerekgyilkosságok, amelynek felderítése ad most egy keretet a kilenc új résznek az előző évad aprólékos építkezésével szemben.

Fincher persze alapvetően nem változtatott a saját nyerő formuláján. A Mindhunter egy-másfél órás részei továbbra is arról szólnak, hogy pár FBI-ügynök betegebbnél betegebb emberek és helyzetek között próbál összefüggéseket találni, miközben az amerikai és a világsajtóban is jól ismert sorozatgyilkosok bukkannak fel, mint az előzetesben már ellőtt Charles Manson például. Ahogy az első évadnál, úgy a másodiknál is igaz, hogy a sorozat sok szempontból sokkal érdekesebb, ha az ember egy-egy rész után rákeres a meginterjúvolt gyilkosokra. Olyan, a magyar médiában kevésbé körbejárt, egészen brutális ügyekbe lehet így botlani, hogy

a Mindhunter bőven sokkal hosszabb időre leköti az embert, mint ez a kilenc epizód.

Nem akarok spoilerezni, de az egyik rész látszólag marginális mellékszereplőre rákeresve hosszú órákra beszippantott az internet, és utána minden egyes meginterjúvolt bűnözőről még órákon át faltam minden információt.

Ugyanis van valami tabudöntögető, már-már pornószerű élmény, amit a Mindhunter még mindig adni tud. Emberközelivé teszi a sokszor emberalatti szörnyetegnek elképzelt sorozatgyilkosokat úgy, hogy az ember egy idő után úgy érzi magát, mint Ford Holden az első évad végén:

Tényleg elkezdtem szimpatizálni egy olyan karakterrel, aki levágta az áldozatai fejét, hogy utána még szexuálisan is abuzálja őket?

Az már más kérdés, hogy morálisan mennyire oké, hogy egy alapvetően valós eseményeken és személyeken alapuló tévésorozat emberivé tesz olyanokat, akik éppen az embertelenségük miatt lettek hírhedtek. De közben mégis lenyűgöző, hogy olyan embereket hoz közel a nézőhöz, akiktől a valóságban a lehető legtávolabb akarunk kerülni.

A második évad fókuszában tehát egy egész Amerikát lázban tartó gyilkosságsorozat áll, a szórakoztatási faktort pedig nem újabb tabuk adják, hanem a politika, amelybe Fincher már nem egyszer belekóstolt, például a House of Cards sorozat egy-egy részének a rendezésével. Nem mondom, hogy hiányzott a sorozatból, de a mai világ ismét erősödő faji ellentétei miatt nem feltétlenül elvetélt ötlet újra bemutatni, hogy milyen is volt az Egyesült Államok déli része a '70-es évek végén, hogyan látták a feketéket, a melegeket vagy éppen a rendőrséget.

Melyik sorozatgyilkosokról szól a második évad?

Nyilván egy ilyen típusú sorozatnál egészen más értelmet nyer a spoiler kifejezés, de ha valaki minden képkockán meg akar lepődni a második évadból, az inkább ne olvassa el a keretes részt. 

David Berkowitz: Az amerikai sajtóban először "44 kaliberes gyilkosként", majd "Sam fiaként" emlegetett bűnöző azzal híresült el, hogy 1977-ben egész New York városát rettegésben tartotta véletlenszerű gyilkosságokkal és támadásokkal, illetve azzal, hogy gúnyt űzött a rendőrségből a sajtónak hagyott üzeneteivel, és előre bejelentette a gyilkosságait. Berkowitz végül nyolc fegyveres támadást ismert be, amelyekben hatan meghaltak, heten pedig megsérültek.

William Henry Hence: Egy amerikai katona, aki az 1978-as elfogása előtt négy nőt gyilkolhatott meg különböző katonai bázisok vonzáskörzetében, de végül csak három gyilkosságot tudtak rábizonyítani. 1994-ben kivégezték, és az elfogásában már nagy segítséget nyújtott az FBI profilozása.

William Pierce: A Junior becenévre hallgató férfi 1970 és 1971 között kilenc nőt gyilkolt és erőszakolt meg Amerika délkeleti részén. Jelenleg is életfogytiglani büntetését tölti.

Elmer Wayne Henley Jr.: Az Egyesült Államok történetének egyik legbrutálisabb sorozatgyilkosát Dean Corllnak hívták, aki édességbizniszben utazott Houstonban, miközben 1970 és 1973 között elrabolt, megkínzott, megerőszakolt majd meggyilkolt legalább 28 tinédzser fiút. Corll segítségére volt két akkori tinédzser, David Brooks és Wayne Henley, akik sokszor a saját iskolatársaikat, szomszédjaikat, barátaikat csalták a férfi házába, ahol aztán brutális kínok között haltak meg, sokszor több napos szenvedés után. Corllt végül Wayne Henley ölte meg, miután egy alkalommal egy fiatal fiú mellett egy lányt is hazavitt a férfihez, aki emiatt teljesen begőzölt, és az áldozatok mellett Henleyt is megkötözte. Henley kiszabadult a kötelek közül, majd nemes egyszerűséggel agyonlőtte a férfit. Jelenleg életfogytiglani büntetését tölti.

Charles Manson: Vele nemrég külön cikkben foglalkoztunk.

Paul Bateson: A korábban röntgenológusként dolgozó, és Az ördögűzőben is felbukkanó férfire csak egy ember megölését tudták bizonyítani: 1979-ben meggyilkolt egy filmes újságírót. A tárgyalása alatt azonban felmerült, hogy a börtönben többször is hencegett azzal, hogy ő követett el több felderítetlen gyilkosságot Manhattanben meleg férfiakkal szemben. Bateson története inspirálta Az ördögűzőt is rendező William Friedkint, amikor elkészítette a Portyán c. filmjét. Batesont 2003-ban szabadon engedték, a hollétéről nem tudnak semmit.

Dennis Rader: A hírhedt BTK (bind, torture, kill, vagyis megkötöz, megkínoz, meggyilkol) gyilkos apróbb részletekben már felbukkant az előző évadban, és a másodikban is csak rövidebb jelenetekre látni. Rader 1974 és 1991 között tíz emberrel végzett Wichita város környékén, és folyamatosan részletes leveleket küldözgetett a rendőrségnek és a sajtónak a bűncselekményekről. 2004-ben bukkant fel újra egy levéllel, és egy évvel később sikerült is elfogni. Jelenleg tízszeres életfogytiglanját tölti.

Wayne Williams: A második évad központi figurája, Williams 1981-ben két férfit gyilkolt meg Atlantában, amiért jelenleg is életfogytiglanját tölti. Máig tagadja, hogy köze lenne az 1979-1981 közötti atlantai gyerekgyilkosságokhoz, amelyeknek legalább 23-30 fiatal esett áldozatul, azonban idén márciusban újranyitották az ügyet, hogy kiderítsék, valóban Williams követte-e el a brutális gyilkosságsorozatot, vagy valaki más. Williams sokáig azt állította, hogy a Ku Klux-Klan követte el a gyilkosságokat, csak a városvezetés ezt igyekezett eltitkolni, hogy megelőzzenek egy esetleges etnikai háborút a városban. Annyi biztos, hogy Williams elfogása után nem történt több rejtélyes eltűnés és gyilkosság. Szakértők szerint kizárt, hogy mind a közel 30 gyilkosságért egyedül Williams feleljen, a sorozat alapjául szolgáló könyv írója szerint összesen 11 esetet lehet hozzákötni, de azokhoz sincs elég tényleges bizonyíték.

Fincher továbbra is egy zseni, mert többször megdöbbenve vettem észre, hogy jóval túlment egy rész a szokásos egyórás játékidőn úgy, hogy konkrétan zéró akció van a sorozatban, mindig csak pár ember beszélget egymással egy börtönben, egy irodában, egy lepukkant házban. A rendező azonban annyira ért a feszültségkeltéshez, az apró kis hangok felerősítéséhez, a párbeszédek visszhangjával való játékhoz, hogy a legtöbb esetben élményszámba megy minden dialógus.

Azért csak a legtöbb esetben, mert az első évadhoz hasonlóan Fincher megint elszámolta magát egy helyen. Állatira ért ahhoz, hogy emberivé tegyen embertelen helyzeteket, de ahhoz kevésbé, hogy szimpla emberi helyzetekben éreztesse ugyanazt a súlyú drámát. Sokszor logikátlanok és életszerűtlenek az ügynökök magánéletével kapcsolatos részek, és őszintén szólva semmit nem ad hozzá a sorozathoz az, hogy megismerjük az egymással dolgozó FBI-osok bajos hátterét, hiszen mi, nézők, tudjuk, miken mennek keresztül, azonban egymással az utolsó pillanatokig tisztán munkakapcsolati szinten kommunikálnak. Így viszont még a legszomorúbb történésnek is jóval kisebb a súlya, mint annak, hogyan reagál egyikük Charles Mansonra.

Mindenesetre a Mindhunter még mindig a peak tv korszak egyik csúcsteljesítménye, és ebben óriási szerepe van Finchernek és mindenkinek, aki ezen a sorozaton dolgozott. A casting egészen elképesztő, egy-egy gyilkost alakító színész nem csak jól játszik, de megdöbbentően hasonlít a valódi énjére, a zenétől bizonyos pontokon rémálmaim voltak, és közben egy fantasztikus korképet ad a '70-es évek végi, '80-as évek eleji Amerikáról.

A rendező eredetileg öt évadot szeretne a sorozatból, de az azért kérdés, hogy a '80-as évekbe lépve, mégis milyen súlyos ügyeket lehet még bemutatni úgy, hogy a BSU már nem csak pár őrült az FBI pincéjében, hanem a szervezet egyik ékköve, amelyre a jövőt építik. Ráadásul egyre jobban fogynak a közismert sorozatgyilkosságok, vagyis vagy kevésbé ismert, de legalább annyira érdekes, marginálisabb esetekre kell fókuszálniuk – miközben például az Atlantában töltött évek alatt elfogott Ted Bundyt vagy John Wayne Gacyt interjús formában hozzák be, vagy formátumot váltanak, és több apró esetben, gyorsabb tempóban mutatják be a BSU fejlődését, vagy esetleg akár egy bő évtizedet is átugranak, hogy eljussanak pár erősebb történetig a 2000-es években, és lezárják a mindkét évadban háttérben kezelt BTK-ügyet.

Remélhetőleg azért az ügynökök magánélete jobban a háttérbe szorul, mert a Mindhunterben gyakorlatilag minden izgalmasabb ennél.

Ehhez a cikkhez ajánljuk

  • Kultúr
Változatos támával készül az idei évre a Szépművészeti Múzeum

Változatos támával készül az idei évre a Szépművészeti Múzeum

A múzeum főigazgatója szerint a világ múzeumai most tartanak ott, mint a Covid előtt.

31 perce

  • Kultúr
Pogány Judit: Katasztrófa, ami történik

Pogány Judit: Katasztrófa, ami történik

A Nemzet Színésze többedmagával szólalt fel a Kolibri Színházért szervezett szolidaritási tüntetésen.

február 19., 17:50

  • Kultúr
A világ nem fog megváltozni, de az emberek hozzáállása igen

A világ nem fog megváltozni, de az emberek hozzáállása igen

A Ludwig Múzeum új kiállítása gyakran ismétlődő kérdésekre keresi a választ.

február 19., 19:09

  • Kultúr
Nigériai származású, brit színésznő játssza Jézust a népszerű musical új változatában

Nigériai származású, brit színésznő játssza Jézust a népszerű musical új változatában

Az Oscar-díjra jelölt Cynthia Erivo a Jézus Krisztus Szupersztár főszerepében bizonyíthat.

február 19., 20:32

  • Kultúr
Mi köze van a tavaly megjelent regénynek az 1875-ben született hírlapíróhoz és gasztronómiai szakértőhöz?

Mi köze van a tavaly megjelent regénynek az 1875-ben született hírlapíróhoz és gasztronómiai szakértőhöz?

A Könyvmustra harmadik epizódjában Kertész Edina A fotográfuslány című regényének nyomába eredünk, és felfedjük főszereplőjének valódi kilétét.

február 19., 20:22

  • Kultúr
A turisták ilyet még biztosan nem láttak Budapesten

A turisták ilyet még biztosan nem láttak Budapesten

Most először a külföldieket is várják.

február 19., 10:07

  • Kultúr
A brutalista rendezője egy forintot sem keresett a filmjével

A brutalista rendezője egy forintot sem keresett a filmjével

Brady Corbet szerint sok Oscar-jelölt alkotó a saját lakbérét sem képes kifizetni.

február 19., 09:05

  • Kultúr
A Beatles utáni legjobbak léghajón érkeztek

A Beatles utáni legjobbak léghajón érkeztek

A gombafejűek pont olyan jól egészítették ki egymást, mint a Led Zeppelin muzsikusai.

február 19., 08:53

  • Kultúr
Hatalmas bejelentést tett a görög miniszterelnök, évtizedes hiányt pótolnak

Hatalmas bejelentést tett a görög miniszterelnök, évtizedes hiányt pótolnak

Csaknem 37,5 milliárd forint értékű beruházásról van szó.

február 19., 13:16

  • Címlapon
Megállapodott Ukrajna és az Egyesült Államok az ásványkincsekről

Megállapodott Ukrajna és az Egyesült Államok az ásványkincsekről

Volodimir Zelenszkij engedett az amerikai nyomásnak.

56 perce

  • Kultúr
A minisztérium nem akar újabb balhét, de küzdelem azért lehet

A minisztérium nem akar újabb balhét, de küzdelem azért lehet

Az Index információi szerint két jelölt között dőlhet el a verseny a Zeneakadémián.

február 18., 09:03

  • Kultúr
Ő a magyar irodalomtörténet talán legtöbbet tárgyalt és leginkább vitatott alakja

Ő a magyar irodalomtörténet talán legtöbbet tárgyalt és leginkább vitatott alakja

A Jókai 200 bicentenáriumi konferencián fel kellett kötni a gatyánkat.

február 19., 08:28

  • Kultúr
Még el sem kezdődött, de máris a legbotrányosabb Oscar-gáláról beszél a világ

Még el sem kezdődött, de máris a legbotrányosabb Oscar-gáláról beszél a világ

Több film és színész is érintett.

február 18., 05:49

  • Címlapon
„Kicsinállak” – fenyegette meg a budapesti lakos a hajléktalant, majd eltüntetett egy buszmegállót

„Kicsinállak” – fenyegette meg a budapesti lakos a hajléktalant, majd eltüntetett egy buszmegállót

Zoltán a börtönt is megjárta, mielőtt az utcára került, és azt mondja, már az utolsókat rúgja.

4 órája

  • Címlapon
Menczer Tamás: Egyetértek Magyar Péterrel!

Menczer Tamás: Egyetértek Magyar Péterrel!

Szóba került az LMBTQ és Csipke Józsika is.

5 órája

  • Címlapon
Emmanuel Macront még soha nem alázták meg úgy, mint Donald Trump a Fehér Házban

Emmanuel Macront még soha nem alázták meg úgy, mint Donald Trump a Fehér Házban

Az orosz−ukrán háborúról egyeztettek a felek, amikor furcsa jelenet zajlott le.

13 órája

  • Címlapon
David Pressman: Ami Magyarországon történik, az nem konzervativizmus, hanem korrupció

David Pressman: Ami Magyarországon történik, az nem konzervativizmus, hanem korrupció

Az Egyesült Államok volt budapesti nagykövetét Orbán Viktorról és a demokráciáról kérdezték.

1 órája

  • Kultúr
Fuldoklik a magyar klubélet, és nem látszik a megoldás

Fuldoklik a magyar klubélet, és nem látszik a megoldás

Anyagi segítség nincs, helyette extra kiadásokat várnak el tőlük.

február 20., 07:54

  • Kultúr
Nincs megállás: csaknem harmincéves rekordot döntött meg a Hogyan tudnék élni nélküled? is

Nincs megállás: csaknem harmincéves rekordot döntött meg a Hogyan tudnék élni nélküled? is

Újabb adatot múlt felül Orosz Dénes filmje.

február 18., 19:23

  • Kultúr
Tom Jones júniusban ismét az MVM Dome-ban lép fel

Tom Jones júniusban ismét az MVM Dome-ban lép fel

Az énekes kilencedszer lép fel magyar közönség előtt.

február 18., 11:38

  • Kultúr
Meghalt Návai Anikó

Meghalt Návai Anikó

Az újságíró-műsorvezető 76 éves volt.

február 18., 09:08

  • Címlapon
A forgalomban és az ingatlanárakban is Európa tetején Magyarország

A forgalomban és az ingatlanárakban is Európa tetején Magyarország

És ami most jön, az még erre is rátesz egy lapáttal.

2 órája

  • Kultúr
Budapestre jön a rocklegenda Billy Idol

Budapestre jön a rocklegenda Billy Idol

A Rebel Yell és a White Wedding című sikerslágerek szerzője három év után tér vissza.

február 18., 10:31

  • Kultúr
A legnagyobbakat kértük meg, hogy árulják el a slágerek titkát

A legnagyobbakat kértük meg, hogy árulják el a slágerek titkát

Kérdés, hogy a mai dalok kiállják-e az idő próbáját.

február 18., 15:20

  • Kultúr
A háborús Budapest, ahogy még sosem láttuk

A háborús Budapest, ahogy még sosem láttuk

Elkészült az első angol nyelvű kötet a főváros második világháborús éveiről.

február 18., 17:50