A Sztárban sztár a tévézés bólogató fejű, fröccsöntött Jézus-szobra

Az utánzás a hízelgés legőszintébb formája.

Kíváncsi lennék, hogy a TV2-nél megfordult-e a fejében bárkinek is az, hogy a Sztárban sztár eredeti formátumának lényegét, hovatovább, esszenciáját megfogalmazó mondás, amit egy 19. századi angol írónak, Charles Caleb Coltonnak tulajdonítanak, mennyivel több jelentést kap az új évadban, amiben az eredeti koncepciót tulajdonképpen kiherélték. Mert ugye a Sztárban sztár lényege az volt, hogy fogunk egy előadót, egy olyat, akiről tudjuk, hogy tud énekelni (ne tessék hörögni menten, hogy akkor Freddie vagy Baby Gaby mit keresett a műsorban), és 8-10 héten át, alkalomadtán akár kétszer-háromszor is, egy másik előadó bőrébe bújtatjuk, a feladata meg az, hogy elvesszen az utánzott énekesben, és lényegüljön át mind hangban, mind mozdulatokban, mind külsőben. Tetszik érten, SztárBAN sztár. Ehhez az énekhang mellé kell színészi tehetség, fejlett mozgáskultúra, egy első osztályú sminkes-maszkos-fodrászos csapat, remek jelmeztervező, valamint egy zenei rendező, hogy a nótákat átszabja az adott kollégára.

Az eredeti műsorban értelemszerűen nem volt válogató, most van. Ez az ún. bikicsunáj-kör, annak minden, még a Megasztárban megismert elemével (ha nem tévedek, a jelentkezők között valóban volt egy arc, aki az egyik Megasztárban is próbálkozott), azaz a gondosan leválogatott félőrülteket rászabadítják a zsűrire, ők meg röhögnek, gúnyolódnak, elhajtják a jelentkezőt a francba, a delikvens meg a folyosón pufog, nem tudván (?), hogy be van kamerázva. Adásonként van pár olyan induló, akivel lehet valamit kezdeni, de ez is relatív ugye, mert ha hatvan ótvart hallasz sorban, egy máskor közepesen gyenge teljesítmény is felértékelődik.

Ez a kör nem a show-műsorok része, hanem a tehetségkutatóké, ami most az egyik szitokszó a TV2-nél, a tegnapi első adásból legalább félórát szenteltek arra, hogy sulykolják a nézőben és az énekesekben is, hogy ők itten nem tehetséget keresnek, az, hogy tud valaki énekelni, az alap, az átlényegülés a fontos. És amikor egy félőrült faszi Oszvald Marikának öltözve, kilógó bránerrel cigánykerekezett a színpadon, akkor meg elhajtották, hogy ez így nagyon nem kóser.

Ők amatőr Bereczki Zoltánokat, Gáspár Lacikat és Tóth Gabikat keresnek, azokat az esztergályosokat és HR-asszisztenseket, akik hétfőn Tina Turnert nyomnak két munkadarab elkészítése között, kedden meg úgy moonwalkolnak, mint Jacko. Ilyen ember nem sok van, amatőr meg egy sem, lássuk be. Ahhoz, hogy valakinek a hangját, frazírjait legalább hihetően tudd hozni, a saját hangod mesterének kell lenned, mert hát ha valaki egyáltalán nem tud festeni, akkor nem lesz jó a Mona Lisa reprója sem. Egyszerűen kizárt dolognak tartom, hogy az a pali, aki Kasza Tibort a zsűri szerint ESZMÉLETLENÜL jól hozta, jövő héten úgy énekel Pinket, hogy letegyem a hajam tőle, és a Lady Gagát szuggesztív mozdulatokkal eladó táncművészből sem nagyon lesz jó CeeLo Green, ha megfeszül a stáb, akkor sem.

A mostani kör lényege, hogy amelyik induló akár csak egy igent is kap, az továbbmegy, mert a zsűritagok egyben mentorok/mesterek/guruk is, és csapatot gyűjtenek maguknak. Ismerős, mi? Ha van isten, lesz mentorházas kör is, ahol az 5-6 reménységből három marad fejenként, mert lesznek ám élő adások is, amikben már profik készítik fel a versenyzőket hétről hétre. Onnantól megint Sztárban sztár lesz ez a fura hibridműsor, vagy annak egy felvizezett, lakossági verziója, de hát az első adás is olyan volt, mit egy kicsivel gonoszabb X-Faktor, amiben négy zsűritagból egyszerre legalább három szívja a vérét az idétleneknek.

A zsűri egyébként nem rossz, profik, és tudnak egymással dolgozni, a Tilla–Joci-szívatósdi, gondolom, visszatérő geg lesz, ahogy az is, hogy Bereczki a szigorú zsűritag, de nagyon jól áll neki, szóval miért ne. Tóth Gabi pont azt hozza, mint az X-Faktorban, Horváth Tamás meg egyelőre keresi a hangját, de majd meglesz az is, vagy nem, és lesz a TV2-nek is az élő adásokra egy Csuja Imréje (aki a Got Talent-zsűri nagy melléfogása volt). Egyelőre nem látszik a fény az alagút végén, legalábbis nekem nagyon nem, de a nézőket ez fogja a legkevésbé zavarni. Kár, hogy az első három évadban kifejezetten szórakoztató Sztárban sztár mára a szegény ember X-Faktora lett.