Talán most már lehet nevetni a Rákosi-korszakon

Deák Kristóf Foglyok című filmje az a fajta történelmi film, ami miatt szokás huhogni az interneten, hogy miért nem készülnek ilyenek: lényegretörő, vicces, szórakoztat 80 percen keresztül, nem nyújtózkodik a takarójánál tovább, és okosabban jövünk ki róla, mint ahogy bementünk. Csak a végén nem a magyarok nyernek, mert a Rákosi-korszakból gyakorlatilag lehetetlen volt nyertesen kijönni.

A Foglyok egy olyan abszurd helyzeten alapul, ami gyakorlatilag erősebb szinte minden eleménél: 1951-ben egy reggel a Gaál-családnál (a két családfő: Fekete Ernő és Szamosi Zsófia) megjelenik két ávós (Lengyel Ferenc, Jászberényi Gábor), akik keresnek valakit, akiről senki nem tudja igazán, hogy kicsoda. De miután feltették a kérdéseiket, az ávósok nem mennek sehova, ők sem engedhetnek ki semmit, az ablakokhoz sem lehet menni, nemhogy a gangra. És hogy még súlyosabb legyen a helyzet, ha bárki csenget a bejárati ajtónál, azt is berántják magukkal, és nem engedik ki többet. A Gaál-lakás egy csapda lesz, ami csak annak nyilvánvaló, aki belép oda. Legyen az házmester, érdeklődő, ismerős, vagy rokon.

Úgyhogy a Gaál-lakás nagyon hamar kezd úgy kinézni, mintha kombináltak volna egy Buñuel-filmet egy kabarétréfával, ott van egy rakat ember, akik ismerik is egymást, meg nem is, ott van két fegyveres figura, akik szemmel tartják őket, de nem mondhatják meg, miért, és ott az egyre jobban ürülő kamra és fogyó alvóhely. Az ellenállás hasztalan, a csengőfrász korában bárkit azonnal elvihetnek az Andrássy út 60-ba leverni a veséjét, de ez még nem akadályozza meg a családanyát, hogy az egyik idegesítő ávós közvetlen közelében pucolja a hagymát.

A Foglyok nagyon cselesen lavíroz a szituációs komédia és a történelmi dráma között, és messze ez a legnagyobb erénye a hatékonyan felrajzolt, és kicsit közhelyes karakterek mellett. A közhely nem mindig rossz: Molnár Leventére nézve rögtön tudjuk a habitusából és a hülye bajszából, hogy egy semmirekellő házmester, ahogy Fekete Ernő első gesztusaiból is világos mindenkinek, hogy ő lesz az a nyugodt apuka, ahogy messziről tojni fog az egészre, csak hagyják őt békén. És lehetőleg ne hallja meg senki, hogy a készülék a Szabad Európa Rádióra van hangolva.

Végig lehetne menni az összes színészen egyenként, mert a Foglyok legnagyobb fegyverténye a tökéletesen összeválogatott színészi gárda, akiket Vörös András forgatókönyve a legváltozatosabb kombinációkban ereszt egymásnak. Ezért gyengébb egy kicsit a film nyitánya, ahol még főszereplőnek egyértelműen a Sodró Eliza által alakított Sári tűnik, és ahol Deák Kristóf jó vastag ecsettel próbálja felfesteni 1951-et, és a nőnek a munkahelyét, amit aztán soha többet nem látunk a filmben. De amikor a cselekmény megérkezik a burzsoá lakásba, helyére kattan minden, ahogy a kulcsok az ajtajának zárjában.

Deák Kristóf nem sokkal az Oscar-díja után készítette a Foglyokat, és habár az alapsztori sokkal erősebb, mint bármi, amit vizuálisan kezd vele. A film nagyrészét klikkesedve, különböző egységekbe verődve töltik a szereplők, úgyhogy kifejezetten sokkoló, amikor a vége felé egy beállításban látjuk az összes szereplőt, bezsúfolva egyetlen térbe. Néha nehéz már észben tartani, hogy hány embert is sikerült fogvatartani ott.

A Foglyok alaphelyzete annyira abszurd, hogy egy pillanatra el is lehet felejteni, hogy azzal a felirattal kezdődik, hogy igaz történet alapján készült. (enyhe spoiler) A kiindulási pontja Michnay Gyula szökése a recski munkatáborból, vagyis egész pontosan az, ahogy az ávó megpróbálta őt különböző polgári lakásokban, csapdákat állítva levadászni. Nem sikerült, Michnay külföldre szökött, és képes volt elmondani a világnak a magyar munkatáborok létezését, a Foglyok pedig azt görgeti tovább, hogy az ő szökésének mekkora hullámai voltak akár Budapest belvárosában is, és ezek a hullámok hogyan tudtak egyre nagyobbra és nagyobbra duzzadni, egészen akkorára, hogy egy komplett ismerősi társaságnak kell egy lakásba bezsúfolódva várni a sorsukra.

A film vége felé, amikor várják a végső ítéletet a sorsukon, Fekete Ernő figurája azon mosolyog magában, hogy vajon mikor jön el az az idő, hogy ezen nevetni lehet. Ha a Foglyokat nézzük, akkor az az idő eljött. A Cinefest közönsége mindenesetre imádta.

A Foglyok premierje a miskolci Cinefesten volt, a tervek szerint idén decemberben mutatják be majd a magyar tévében, részleteket egyelőre még nem tudni.