Albert, Lipót
7 °C
14 °C
Index - In English In English Eng

A Watchmen a feje tetejére állítja a múltat és jelent

MV5BMDNlMTc3N2QtOGU3NC00NDA1LWExODEtYzIzNDIxNDAwM2FlXkEyXkFqcGde
2019.10.23. 08:17

Kétség se férhet hozzá, hogy lehet bármennyire menő a Netflix, vagy iparkodik egyre jobban az Amazon, sorozatgyártásban az HBO még mindig képes egy-egy meglepő húzásra. Drót, Maffiózók, Trónok harca vagy Az elit alakulat mind a sorozatgyártás csúcsteljesítményei, és pontosan az ilyen produkciók miatt van még mindig az, hogy jöjjön ki bármilyen sorozat az HBO-tól, arra biztosan figyelni kell. A csatorna azonban a Trónok harca kivételével gyanúsan távol tartotta magát az olyan témáktól, mint a fantasy, a science fiction vagy a szuperhősök, és csak a 2010-es évektől próbálkozott meg - végül elég nagy sikerrel - a Trónok harcával vagy a Westworlddel úgy, hogy szuperhősöknek továbbra sincs sehol nyoma.

Pedig a szuperhősök világa már nagyon régóta nem csak az amerikai kertévék, hanem a streamingszolgáltatók játszótere is. Amíg régen egy Smallville jelentette a műfaj csúcsát, addig a Netflix a Marvellel összefogva futószalagon ontotta az ilyen történeteket, az Amazon a The Boys című sorozattal ért el komoly kritikai sikereket, de beszállt a bizniszbe a Hulu (Runaways), a Freeform (Cloak and Dagger), sőt még a PlayStation is (Powers). És akkor nem is beszéltünk az annak idején itthon is elég népszerű Hősökről, a brit Misfitsről, a Gothamről vagy CW fél tucat szuperhős-sorozatáról (Zöld íjász, Flash, Supergirl, stb.). Sokáig úgy tűnt, hogy a mennyiség helyett minőségi tartalmat preferáló HBO inkább kimarad ebből a buliból, hogy aztán robbanjon a bomba, és bejelentsék, érkezik az Alan Moore kultikus képregényének a sorozatos folytatása, ami nem a Zack Snyder-féle 2009-es filmet követi.

Az HBO-s Watchmen több szempontból is meglehetősen furcsa időszakban jelent meg. A 2009-es filmet rendező Zack Snyder tíz éve még a legmenőbb hollywoodi rendezők egyike volt, akire a Warner gond nélkül rábízta a Marvellel rivalizáló DC-univerzumot, de a nézők és a kritikusok sem fogadták túl jól a kelleténél sokkal sötétebb Supermant, Batmant és az epikus csúcspontnak szánt Igazság ligáját, ami talán a legnagyobb csalódást okozta. Így hiába számít az egyik legjobb képregényadaptációnak a Watchmen, Snyder elmúlt évekbeli bukásai nem feltétlenül jelentettek jó ajánlólevelet. A másik bökkenő maga Alan Moore: a képregények szerzője már a 10 évvel ezelőtti filmben sem akart részt venni, és ugyanígy áll a mostani sorozathoz is. Még Damon Lindelof producer is azt mondta, hogy nem lehet olyan adaptációt csinálni a Watchmenből, amit Moore megnézne, annyira gyűlöli a korábbi képregényeinek jogait kezelő DC-t.

Mindezek ellenére a Watchmen pont az a sorozat, amire a 21. századnak és az HBO-nak szüksége van.

A képregény és a film is a szuperhősködés morális kérdéseit feszegette. A műfaj sötét oldalát, a politikát, az erkölcstelenséget dolgozta fel úgy, hogy az reflektáljon az adott kor történéseire. Ebben a tekintetben az HBO sorozata nem csak telitalálat, hanem már-már kamikaze-szerű bevállalás.

A történet kapcsolódik az eredeti sztorihoz, azonban a hidegháborús hangulatot egy alternatív jelenre cserélték, ahol Vietnam az Egyesült Államok 51. állama, Robert Redford már a nyolcadik ciklusát tölti elnökként (!!!), és egyre erősödik a fehér faji felsőbbrendűség ideája. A helyszín Tulsa, ahol 1921-ben rasszista fehérek lemészároltak 100 ártatlan afroamerikait, és több száz másikat tettek földönfutóvá.

2019-ben azonban már más a helyzet. A tulsai mészárlás áldozatai anyagi kárpótlást kapnak az államtól, ami eléggé felhúzza a rasszista fehéreket. Közben a maszkok lekerültek a hősökről, át a - tulsai - rendőrökre, akik kilétét titok övezi a saját biztonságuk érdekében. Cserébe az élet kioltására alkalmas lőfegyverhez csak akkor nyúlhatnak, ha fél tucat rutinkérdésre válaszolnak előtte a központba. Mintha csak a folyamatos amerikai rendőri túlkapások ellentétét látnánk, ahol nem tud az ember nevet vagy arcot társítani egy rendőrhöz, cserébe attól sem kell félni, hogy egy rossz mozdulat miatt agyonlőnek.

Elképesztően bátor húzás az HBO-tól, hogy 2019-ben bevállalnak egy ennyire durván áthallásos sorozatot. Ebben a világban az elnök egy közismerten liberális színész (kb. Donald Trump baloldali ellentéte), a fegyvertartási jogokat brutálisan szigorították, a feketék jogaira maximálisan odafigyelnek, és az indokolatlan gyilkosságok áldozatai már maguk a rendőrök, nem pedig fordítva. Csupa olyan ma is aktuális téma, amit a Watchmen nem csak bedob a sztoriba, hanem az egész sztorit ezek köré építi.

Hogy hol vannak a szuperhősök? Sehol, és nem is hiányoznak.

Lindelof nagyon jól ráérzett arra, hogy Moore világának az erejét a társadalomkritika adja, amelyben a hősök ugyanannyira gyarlók, mint az emberek, és a jelenlétük a feje tetejére állította a történelmet.

Miközben a legtöbb szuperhős történet a jelenkorba próbál fikciós elemeket illeszteni, addig a Watchmen egy fikciós jelenben próbál aktuális témákat feldolgozni.

A sorozat odáig megy, hogy a fehér terroristák konkrétan azzal fenyegetőznek, hogy eláztatják az utcákat a liberálisok könnyeivel, ami az első epizódnak annyira erős jelenete, mintha csak a Pesti Srácok kommentszekcióját olvasgatná az ember.

Mindezek mellé kapunk egy fantasztikus Regina Kinget a főszerepben, rengeteg visszautalást az eredeti műre, és persze az egész sorozatnak megvan a klasszikus HBO-s hangulata. Minden kicsit szürkébb a szokásosnál, minden képkockán érezni az állandó feszültséget, és nem spóroltak a díszleten és a jelmezeken sem. Ehhez jön még a Nine Inch Nailsből ismert Atticus Ross és Trent Reznor zenéje, ami még úgyis zseniális, hogy erősen emlékeztet a páros Gone Girlhöz készített soundtrackjéhez. Az egyedüli problémám, hogy elképesztően tömény az első rész, és nem csak a Watchmen-világához kapcsolódó kis részletek, a rengeteg színes karakter és akció miatt, hanem azért is, mert néha nehezen követhető, hogy most melyik idősíkon járunk, milyen valóságot látunk, hogyan kapcsolódik egyik jelenet a másikhoz.

A lényeg, hogy a Watchmen százszor jobb sorozatnak tűnik, mint az elsőre gondoltuk volna. Egyszerre viszi tovább Moore zsenialitását, Lindelof misztikumhoz való erős vonzódását, reagál korunk társadalmi problémáira és csavarja ki a felismerhetetlenségig az ezerszer ellőtt szuperhőskliséket. Senkit se ijesszen el a szuperhős jelző, mert a Watchmen sokkal inkább egy fikciós szociodráma, amit már most bátran odatehet az HBO a Westworld vagy a Trónok harca mellé, de ha így folytatja, akkor még egy polccal feljebb kerülhet a Drót vagy a Maffiózók társaságába.