Az Apple TV+ nem jelent veszélyt senkire, csak a zsebünkre

ArtStreiber
2019.11.02. 14:30
Amikor majd a jövőben (remélhetőleg látó emberek) megírják a Nagy Streamigháborúk történetét, pár bekezdés tuti jut 2019. november 1-jének benne. Ez az a nap amikor az Apple is beszállt a buliba az olyan nagyágyúk, mint a Hulu, az HBO GO, a Netflix vagy az Amazon Video mellé.

Az Apple modellje teljesen más, mint bármelyik versenytársáé, ez (is) teszi meglehetősen izgalmassá azt a versenyfutást, ami a Disney+ érkezésével november 12-én indul el. Több iskola van a streamingpiacon:

  • Van olyan szereplő, amelyik inkább aggregátor, és csak kevésbé gyártó (Hulu).
  • Van, amelyik mindkettő (Netflix, HBO GO).
  • Van, amelyik egy teljesen más irányú, de világsikerű szolgáltatásra fűzi fel a tartalomszolgáltatást (Amazon).
  • Van, amelyik nagyon jól definiált célcsoportnak szolgáltat (Disney+).
  • És ott az Apple, amit igazából egyikbe sem lehet besuvasztani, de ha muszáj, szinte mindegyikbe belefér.

A cég, ami a legutolsó negyedéves jelentés alapján 245 milliárd dolláros készpénztartalékon ül, 2016 óta foglalkozik tévés tartalomgyártással. A Planet of the Apps című realityvel és az autóban éneklős-beszélgetős Carpool Karaoke-val vágtak bele, és mérték fel, van-e igény saját gyártásra az akkor 800 millióra tehető iTunes-felhasználó körében.

A hagyományos modelltől eltérően, de az Amazonhoz hasonlóan, az Apple egy jól felépített felhasználóbázisra alapozva kezdhette el talicskával hordani a pénzt a tartalomfejlesztő részleghez. Azaz megvolt a bázis, amit egy olyan induló szolgáltatás mint a Disney+, csak most fog elkezdeni felépíteni.

Amiben viszont teljesen egyedi utat járnak be, az az infrastruktúra, mivel az Apple termékek (iPhone, iPad, Apple TV és az asztali és hordozható számítógépek) népszerűségének köszönhetően a tévés/sorozatos szolgáltatást a hardverhez lehet kötni.

Ez 2019 januárjában 1,4 milliárd aktivált eszközt jelentett.

A streamingszolgáltatásukat egyszerre 100 országban indították el, köztük Magyarországon is. A felület lokalizált, magyar menüben navigálhatunk, az induláskor prezentált négy sorozat szinopszisai, az alkotók infói és maguk az epizódok is magyar nyelvűek, ahogy a cseheknél cseh, a németeknél pedig német. Ezt az Apple TV nevű kütyümön tapasztaltak alapján mondom, mivel a családban iPhone és iPad nincs, nem tudom, ott mi a helyzet, de van egy olyan sejtésem, hogy az appok ott is magyarul beszélnek.

Chrome-on ezt látom
Chrome-on ezt látom

A felület pont olyan, mint bármelyik streamingszolgáltatásé, az appba belépve a képernyő nagy részét az aktuális kínálat foglalja el egy sávban, és ahogy oldalra navigálunk az egyes képek animálnak, ami parasztvakításnak jó, gyakorlati haszna nincsen.

Ha sikerül kiválasztani a kontentot, abba beleklikkolva trailert kapunk, infót az elérhető nyelvekről (dicséretes, hogy az összes tartalom kapott magyar feliratot és siketek és hallássérültek számára készült feliratot [SDH] is), és el is lehet kezdeni a hétnapos tesztidőszakot. Apróság, de fontos: az egyes epizódok végén az Apple nem kínálja fel a következő rész automatikus indítását, tessék szépen végignézni a stáblistát és majd csak akkor lehet továbblépni, persze kattintással is megy, és akkor nem kell várni sem.

A minőség 4k-s, azaz az arra alkalmas készülékeken Jason Momoa bajuszán a hajnali harmat minden cseppje a szemünkbe csillan, és ha Samsung tévénk van (nem mindegy, milyen, az appot egyelőre korlátozott számú készülékre tették elérhetővé), akkor közvetlenül is fogyaszthatjuk a sorozatokat, pont mint az HBO GO vagy a Netflix esetén. Az Apple más utat jár be, mint a mindenki tévéjévé váló Netflix, így azt a kényelmet és zökkenőmentes felhasználói élményt, amit a riválisoknál már megszokhattunk, náluk kvázi csak Apple termékeken lehet elérni. Értem ezalatt azt, hogy ahhoz, hogy az Apple TV+ tartalmait a lapostévén fogyaszthassuk, kell egy Apple kütyü, ami vagy dróttal (Apple TV box) vagy wifin keresztül (telefon, tablet, számítógép) csatlakozik a tévéhez. Chromecast támogatás hivatalosan nincs, Androidos app nincs, Windows alatt Chrome-ot használó userek fagyásra és meg-megálló videókra panaszkodnak. Szóval aki nem az Apple hardveres infrastruktúrájában létezik, picivel többet kell kattintgatnia, hogy összejöjjön a tartalomfogyasztás, kivéve, ha Amazon Fire vagy Roku készüléke van, mert azt támogatja az Apple.

Amin a belbecset és az árát illeti, a hétnapos tesztidőszak (HBO GO és Netflix esetén egy hónap az ingyenes ablak) után az előfizetés 1890 forint per hó, ami pont annyi, mint az HBO GO-é, és alacsonyabb, mint a Netflixé (2490-3990 huf/hó),

viszont egyelőre az ár-érték aránya nevetséges.

Az induláskor négy sorozat (The Morning Show, See, For All Mankind, Dickinson), két gyerekműsor és pár dokumentumfilm áll rendelkezése, amit össze sem lehet vetni a konkurensek 5000 címnél is bővebb kínálatával. Az Apple ráadásul (egyelőre) nem vásárolt be úgy, mint az HBO, a Netflix vagy az Amazon, nincsenek más gyártótól vett retró vagy kurrens sorozatok, ha elfogyott az, amit első körben kaptunk, akkor marad a várakozás, vagy az eddig is elérhető mozifilmes videótéka, ahonnan kölcsönözhetünk vagy vásárolhatunk filmeket. Az Apple viszont pontosan tudja, hogy az embereket a mostani kínálattal előfizetésre rávenni nem lesz egyszerű, így minden egyes, szeptember 10. és november 1. között vásárolt Apple-termék mellé egyéves, ingyenes előfizetést kínál (igen, itthon is).

Az Apple TV+ mai formájában nem alternatívája egyik vetélytársának sem. Ugyan költenek a fejlesztésre rendesen, és még legalább húsz sorozatuk áll a fejlesztés különféle szakaszaiban, köztük kettő Spielbergtől, és Isaac Asimov évtizedek óta megfilmesíthetetlennek tartott Alapítványa is, de a Netflix ennyit tol fel a netre havonta. A most elérhető négy sorozatukból 3-3 résszel lehet tesztelni, hogy kell-e valakinek a szolgáltatás vagy sem, utána hetente kapunk egy-egy részt mindegyikből, és fut ki a buli decemberig. Hogy utána mi jön, azt egyelőre nem tudni, az biztos, hogy a négy szériából három már lassan forgatja a második évadát is.

Az Apple-nek viszont nem feltétlenül a saját gyártás a nagy üzlet, úgy meg pláne nem, hogy a The Morning Show első évada 150 millió, a See-é 140 millió dollárba került, hanem az, hogy ők legyenek a tartalomfogyasztás kapudrogja. Már most, az induláskor elérhető több más szolgáltatás is a TV applikációjukon keresztül, de valódi integráció majd csak májustól lesz elérhető, eleinte(?) csak az USA-ban. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a felhasználó a TV appon keresztül 150 szolgáltatást ér majd el, 150 olyan tévéadót és streamingplatformot, amit jó esetben 150 külön appon keresztül. A lényeg itt a felhasználói élménynek hazudott kényelem és lustaság, aminek én nagy élharcosa vagyok egyébként:

EGY kattintással megkapok MINDENT.

Az app intergrálja az összes előfizetésünket az HBO-tól a Hulun át a kábelcsomagunkig, és onnantól nem a felület számít, hanem a tartalom. Az Amazon The Marvelous Mrs. Maisel című sorozatát akarom nézni? Rákeresek, feldobja, klikk, nézem. Ezért cserébe az Apple részesedést kap a többi cégtől, melyek között a Netflixen kívül mindenki ott van, még az HBO is. Az USA-ban tehát májustól elég csak belépni a TV appba, kiválasztani a szolgáltatásokat, és a fizetés az Apple fiókon keresztül meg is történik, nem kell hat passworddel törődni, és mindenféle szolgáltatói rigolyákkal foglalkozni.

Az Apple ráadásul reklámmentességet ígér, és offline elérést, azaz a repülőút előtt letöltjük a kedvenc epizódjainkat, és a gépen megnézzük őket. Ez működik az Amazon, a Netflix és pár hete az HBO GO esetében is, de korlátokkal, nem mindent lehet ugyanis leszedni, de az Apple úgy tűnik, megkötések nélkül ajánlja majd mindezt.

A most elérhető négy sorozat első 3-3 részét sikerült ledarálni, úgyhogy minikritikák jönnek a közszolgálat jegyében, hogy ne vakon nyomogassuk a távkapcsolót.

The Morning Show

Sorozat egy kereskedelmi tévé reggeli magazinműsoráról és annak hátteréről. Alapja a Top of the Morning: Inside the Cutthroat World of Morning TV című könyv, amit egy CNN-riporter írt, és melegen ajánlok mindenkinek, akit érdekel a tévé világa, mert zseniális, viszont csak a fő elemeit tartották meg a sorozathoz. Mert miközben írták, és már nagyjából meg is volt az évad íve, a Weinstein-botrány elérte a tévét is, és 2017 végén az NBC úgy hajította ki Matt Lauer műsorvezetőjét szexuális zaklatás és nemi erőszak vádjai miatt, mint macskát szarni. A sorozat 70 százalékát írták újra, ami az első három részben több pontatlanság, oda nem illő mondat/dialógus vagy következetlenség képében tetten is érhető, de ettől függetlenül ez AZ a sorozat, amivel egy ilyen szolgáltatást be lehet indítani (az HBO és a Netflix is szerette volna magának, de az Apple-nek túl sok pénze van).

Jennifer Aniston, Reese Witherspoon és Steve Carell a három főszereplő, a faszit (Mitch) a #metoo éppen kisöpri a tévéből, Aniston (Alex) a tévés nagyasszony, de a fiataloknak már nem érdekes, Witherspoon (Bradley) meg a vidéki naivának hitt rafkós csaj, aki a háttérben a tévé vezetősége és Alex között zajló játszma egyik bábja lesz, legalábbis addig, míg ki nem nyitja a száját élő adásban, és rá nem hozza a frászt fél Amerikára. A történetek érdekesek, a karaktereknek szépen épül az ívük, a mellékszereplők (Billy Cudrup, Mark Duplass, Nestor Carbonell, Gugu Mbatha-Raw, Bel Powley) sem csak biodíszletnek vannak, a rendezés (Mimi Leder) valami elképesztően jó, a zene, a jelmezek, a látványtervezés elsőrangú, a színészek pedig láthatóan nagyon élvezik a szerepüket. Hogy aztán az évad központi témájaként felvezetett zaklatási botrányból mit hoznak ki, az még kérdéses, de a sztori többi része is megáll a a maga lábán. Egy apróság, ami pont tőlem lesz fura, de a szereplői kibaszott sokat káromkodnak, néhol kifejezetten öncélúan. (8,5/10)

See

Posztapokaliptikus fantasysorozat, aminek az az alapállása, hogy régen volt egy nagy járvány, ami után az emberiség elvesztette a látás képességét, és mostanra már azt is megkérőjelezik a népek, hogy volt-e egyáltalán ilyen érzékszerve az embernek. A látvány alapján a kőkorszak végefelé tartó, kétmillió főre redukálódott emberiség életét aztán szépen megzavarja egy terhesség, aminek gyümölcse egy látó ikerpár lesz. A főhős, vagyis inkább a sorozatot eladó húzónév Jason Momoa, aki az Apple-nek is eltáncolja a szakállas, nagydarab barbárt, a lobbanékony, a nőkkel mindig kedves, kiváló családapa, DE remek harcos Baba Voss-t, aki egy kis törzset irányít, és akit a látó gyerekei miatt a gonosz királynő még gonoszabb sameszei el akarnak emészteni.

Ez a sorozat is olyan, amit lehet mutogatni, a Brit Columbiában felvett jelenetek olyan gyönyörűek, hogy sírsz, van egy nagytotál, ami szerintem többe került, mint a Válótársak első évada cakkpakk. Spórolás nem érzékelhető, a barbár társadalom működik, végtelenül kidolgozottnak tűnő, bonyolult hitrendszerben tengődünk, viszont ordító logikai bukfencekkel tarkítva (minek fested az arcodat, ha nem látja senki, TE MAGAD SEM, stb.) Ez a kettősség jellemzi egyébként a sorozatot, amiben a látó gyerekek lesznek az emberiséget a fény felé vezető generáció alapkövei. Az első három részből a pilot a világot építette fel, a második és harmadik már a történetet is görgeti, és engem berántott: kifejezetten érdekel mi lesz a nyolcrészes évad vége. A színészek (Momoa mellett Alfre Woodard, Yadira Guevara-Prip, Nesta Cooper, Sylvia Hoeks, Archie Madekwe, Christian Camargo és Hera Hilmar) jók, a történet kellőképpen brutális, csak azt nem értem, miért kell maszturbálni imádkozás közben, de lehet lesz erre is magyarázat később. (7/10)

For All Mankid

Ron D. Moore, a Battlestar Galactica újkori feldolgozásának atyja imádja a NASA-t, a NASA meg őt, és ebből a kapcsolatból született meg egy alternatív történelmi sorozat, ami azzal nyit, hogy 1969-ben a szovjetek szállnak le a Holdra elsőként. Azaz az űrverseny folytatódik, a NASA kényszerhelyzetben van, irány a Mars? Az alternatív történelmi sorozatok akkor jók, ha pont annyi bennük a nosztalgia, hogy korban elhelyezze az embert, és ha a valós események csak akkor kerülnek bele a sztoriba, ha funkciójuk van. A előbbivel nincs is baj, de az utóbbival már igen. Mivel alapvetően az Apollo programra építik a sorozatot, így nem mertek kihagyni ikonikus történéseket, egyrészt a korabeli képsorok miatt, másrészt az ismerős érzéshez való ragaszkodás miatt. Kár, nekem pont azok a jelenetek és szálak működnek legjobban, melyek leginkább a fikcióra építenek és nem Armstrong vagy John Glenn karakterére.

Korhűnek viszont korhű a sorozat, a legapróbb részletek is stimmelnek, én nem tudom, hol forgatták a repülésirányítási jeleneteket, de nem csodálkoznék, ha eredeti helyszínen. Moore elővette a Mercury 13 történetét, az 1959-es, javarészt magánpénzből finanszírozott női asztronauták sztoriját, akik átestek a kiképzésen, de nem jártak az űrben soha, és az egyik központi témává tette, aminek Sonya Walger vagy Sarah Jones rajongói biztosan örültek. A főszerepben Joel Kinnaman látható, a mellékszerepekben Michael Dorman, Wrenn Schmidt, Shantel VanSanten, Chris Bauer és Colm Feoremis brillírozik. A látvány itt is elsőrangú, a színészek is, csak túl sok a üresjárat, amit karakterépítésre is lehetett volna használni. (6/10)

Dickinson

Félórás, fekete humorral átszőtt, egyszerre (szándékosan) anakronisztikus (Menő vagy, csaj!) és az 1840-es éveknek megfelelően archaikus nyelvezetű dramedy a 18 éves Emily Dickinsonról, aki nagyon költőnő akar lenni, az apja meg ezt nagyon nem akarja. A sorozat mai témákat burkol rég köntösbe, de legalább nem akar prédikálni, a feminizmus, a nők jogai, a szavazati jog, stb. nem úgy központi téma, hogy nyomassza az embert, mert az, mármint a fősodor egy szerelmi történet a leszbikus költőnőről és arról, ahogy a 19. század végén ezzel igyekszik megbarátkozni.

A főszerepre Hailee Steinfeld remek választás volt, ahogy a vízióiban a Halált alakító Wiz Khalifa is, de nekem a szüleit hozó Jane Krakowski-Toby Huss páros lett a kedvencem az első három epizód alapján. Fura sorozat ez, a látványvilág túl videóklipes, instás néhol, persze szándékosan, ahogy a zene is nem véletlenül modern (Steinfeld saját maga is írt pár nótát hozzá, de van Billie Ellish-szám is benne), de néhol ez nekem iszonyú öncélú. A másik nagy bajom, hogy ez a sorozat nem vicces. Lehetne, de nem az, hanem idétlen, a poénokat nagyon messziről lehet látni, szóval 3 epizód ebből nekem elég is volt. (4/10)