Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMÁbel Anita nem lesz Julcsi, de ettől még folytatódhat a Szomszédok
Miközben a világ haladó (értsd: streaming) televíziózása előretekint, a hagyományos tévékre dolgozó producerek időről időre külföldön is előkapnak egy régi nagy slágersorozatot, hátha lehet vele egy kis pénzt keresni. Knight Rider, Hawaii Five-0, McGuyver, Magnum PI, hogy csak a krimiket emlegessem, az utóbbi tíz évben ezek kerültek elő a sufniból. Nálunk a Lindát akarták újra és újra megcsinálni, de minden próbálkozás elbukott, a Bors ma hajnali infója szerint viszont jó esély van arra, hogy feltámasszanak egy másik, hasonlóképpen ikonikusnak számító sorozatot, a Szomszédokat.
A Gazdagréten játszódó, klasszikus történetet az elhunyt Horváth Ádám rendező egykori munkatársa, Bujtás János folytatná, és pár próbafelvételt már meg is csináltak.
A Szomszédok a valaha volt legkedveltebb és legnézettebb sorozat. Magyarországon nemcsak az idősek, hanem a fiatalok is ismerik Pásztor Erzsit, vagyis Janka nénit, vagy Trokán Pétert, pontosabban Jánost, az erdészt. Valóságos branddé vált a sorozat, hisz nem tudunk úgy nézelődni a neten, hogy ne lássunk egy-egy szomszédos viccet vagy reklámot.
A rendező szerint a főbb szereplők közül szinte mindenki vállalná, hogy részt vesz a folytatásban, Ábel Anita kivételével, aki kőkeményen dolgozott azon, hogy ne julcsizzák már le 44 évesen, így legkevésbé sem akar részt venni ebben a kalandban. A Bors szerint ezt üzente Bujtás Jánosnak:
Drága János, lehet, nem leszek népszerű, én úgy gondolom, ez a sorozat 99-ben befejeződött. Számomra mindenképp, ez egy kerek történet volt, egy csoda akkor, hogy 13 évig az emberek életében voltunk, és valahol az emberek a mi életünkben.
Azt mondjuk így elsőre nem tudom, kinek készülne egy olyan sorozat, ami egy 1999-ben véget ért előzményt folytatna – a nosztalgiafaktor az 50+-os korosztályra tolja, de őket a reklámozók már nem nagyon tekintik célcsoportnak, és a 18-49-es ún. kereskedelmi korcsoportból is csak egy vékony réteget lehet behúzni rá. A fiatalok nem igazán tudnak azonosulni egy rakás ötven, hetven pluszos ember gondjaival, szóval ahhoz, hogy ezt a bulit valami retrócsatornán is túl el lehessen adni, teljesen át kellene szabni. Akkor meg mi értelme lenne?