Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMCikkválogatással búcsúzik az Abcúg
További Média cikkek
- Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó Péternek
- Ahol egy démon simán elmegy gyorsétterembe dolgozni
- Az Apatigris inkább házimacska, de kandúrkodni vágyik
- Meghalt Joe Ruby, a Scooby-Doo rajzfilmsorozat egyik alkotója
- Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először
Az Abcúgot 2014. szeptember 23-án Richard Field amerikai üzletember indította el, aki az LMP egyik legelső támogatójaként vált ismertté, majd 2011-ben a gyöngyöspatai romák megsegítőjeként került be a lapokba. Field húsz évig élt Magyarországon, ő adta ki a Budapest Beacon nevű angol nyelvű lapot is 2013 és 2018 között. Az Abcúg főszerkesztője az Index, majd az Origo egyik munkatársa, Tóth Sára volt, mellette Fődi Kitti, Mizsur András, Neuberger Eszter, Lestyánszky Ádám és Zsilák Szilvia újságírók, valamint Hajdú D. András, Magócsi Márton és Pivarnyik Balázs fotósok dolgoztak, akik korábban javarészt az államosított Origo munkatársai voltak. Az Abcúg célja az indulástól kezdve az volt, hogy az elesettekről, kiszolgáltatottakról, szegényekről és nehéz sorsúakról számoljanak be.
A lap megszűnéséről először augusztusban lehetett olvasni konkrétumokat, de pletykaszinten már korábban is pedzegették, hogy Field nem akarja tovább finanszírozni a lap működését. Augusztusban Field azt nyilatkozta, hogy két lehetséges kiadóval is tárgyalnak - ezek szerint ezek a megbeszélések nem vezettek eredményre. Tóth Sára főszerkesztő a lap nyitóoldalán így búcsúzik az olvasótábortól:
Öt éve alapította Richard Field üzletember az Abcúgot, hogy mentőövet dobjon azoknak az újságíróknak, akik távozni kényszerültek a kormányközelivé váló Origótól, és lehetőséget adjon nekik, hogy őszintén, korlátozás nélkül írjanak arról, hogy mi történik az országban. Lehetővé tette, hogy eljussunk az ország legeldugottabb, legszegényebb szegletébe is, és írjunk az ott élők elképzelhetetlenül nehéz életéről. Az volt a küldetésünk, hogy olyan helyeket, olyan embereket, olyan társadalmi csoportokat mutassunk be, akikről és amikről a magyar sajtóban méltánytalanul kevés szó esett. Szétszakított családokat, ápolási díjon tengődő szülőket, az iskolában elkülönített roma gyerekeket, munkához, lakáshoz nem jutó mozgássérülteket. És még sorolhatnám.
Talán az Abcúg is segített abban, hogy mostanra más újságokban is egyre gyakrabban készülnek szocioriportok, egyre több cikk születik hátrányos helyzetű emberekről, csoportokról. És talán abban is részünk van, hogy felkutattuk azokat a szakértőket, civileket, akikkel értelmesen lehet beszélni Magyarország rettenetes megosztottságáról, szegénységéről, a társadalmi igazságtalanságokról. Az Abcúg ezzel teljesítette az eredeti küldetését, ezért december utolsó napján befejezzük a munkát. Az Abcúg egy sikertörténet, rengeteg örömünket leltük az amúgy lelkileg sokszor nagyon megterhelő munkában.
Ez az utolsó cikk, ami az Abcúgon megjelenik, a rövid búcsúsorok után elolvashatja a szívünkhöz legközelebb álló anyagokat. Az Abcúg volt és jelenlegi munkatársai kiválasztottak egy-egy saját cikket, amelyre a legszívesebben emlékeznek az abcúgos munkájukból.