Nem az a típus vagyok, aki szívesen ül otthon a bankszámláján a fizetésével

Hány évig dolgoztál az RTL-nél?

Rubin Kristóf: Összesen 18 évet. Ha nagyon szigorúan nézzük, akkor februárban lenne 19, viszont effektíve nyár óta nem dolgozom ott.

Ezt hogy kell érteni?

Július eleje óta nem végeztem valós munkát az RTL-nél. Én ezt a helyzetet, mondjuk így, hogy elfogadtam, vagy inkább elszenvedtem, hiszen nem az én döntésem volt. Én nem így szerettem volna, hogy véget érjen.

Felmerül az emberben a kérdés, hogy egy gyakorlatilag kétpólusú piacon miért hagy ott valaki egy tévét, ahol kevés kivétellel a műsorai abszolút sikeresek voltak?

Azért hagytam ott a csatornát, mert olyan szinten mérgesedett el a viszony a közvetlen főnökömmel, hogy az feloldhatatlanná vált. Ezért inkább én döntöttem úgy, hogy ebben a munkakörnyezetben nem szeretnék és nem is tudok tovább dolgozni, ezért felmondtam. Azért is maradtam olyan sokáig az RTL-nél, mert ahogy te is mondtad, a rendszer itthon kétpólusú és ezért rendkívül kockázatos minden váltás. Komoly problémának tartom egyébként, hogy kétszereplős piac van Magyarországon, és mindenki úgy kezeli, hogy vagy az egyikben dolgozol, vagy a másikban.

Vagy az RTL-ben vagy, vagy a TV2-ben vagy, és nincs meg az az egészséges versenyszellem, aminek lennie kellene. Egyszerűen túl kicsi a piac.

Semmiképpen nem jó semmilyen szakmában, ha az ember úgy állítja be magát hosszú távon, hogy valakihez megbonthatatlanul tartozik, hogy egy életre hűséget esküdött. Az RTL-nél töltött 18-19 év alatt minden tekintetben felnőtté váltam. 26 éves voltam, amikor elkezdtem ott dolgozni, szerkesztőként kezdtem a Mónika Show-ban, és két évre rá az akkor induló Balázs Show már az én vezetésemmel indult. Tulajdonképpen mindig is kiemelt feladataim voltak az RTL-ben, és én is inkább az összetettebb, nehezebb produkciókra vállalkoztam, klasszikus újító voltam, nem egy olyan nagy formátumot csináltam kreatív producerként, ami stratégiailag fontos volt a csatorna számára. Viszont teljesen más az ember 26 évesen, 35, vagy most, 44 évesen. Egyszerűen felnő, megváltozik az elképzelése a világról. Ahogy az RTL is változott, a piac is változott, én magam is változtam. És egy idő után azt vettem észre, hogy egyre kevésbé tetszett az, hogy ez a változás a hétköznapi munkában nem köszönt vissza, ott évtizedek óta nincs igazi fejlődés.

Például?

Pont a kétpólusú piac miatt Magyarországon sok más ország modelljéhez képest a következő történik: a nagy tévéknél általában maga a csatorna egyrészt a megrendelő, másrészt a kivitelező is. A legtöbb országban ez úgy néz ki, hogy egy csatorna megrendeli a műsort, a független gyártócégek pedig legyártják azt számára. A magyar modell sokkal nehezebb és összetettebb terhet ró a csatornánál dolgozó kreatív szakemberekre, hiszen nálunk a produkció tartalmi stratégiájának kialakítása után nem a gyártóhoz kerül a végrehajtás. A castingtól kezdve, a teljes forgatáson keresztül az utómunkáig minden tartalmi döntés a kreatív producerek kezében összpontosul és nem a gyártónál. A gyártó cégek tartalmi felelősségvállalása nem jelenik meg, igazából csak gyártanak, szervizelnek. Szerintem ez nem feltétlenül egészséges.

Miért?

Mert nem tudsz egyszerre megrendelő és végrehajtó is lenni. Mert ha egy gyártócég tartalmi felelősség nélkül csinál el egy műsort, akkor könnyen megtörténhet, hogy olyan kondíciókkal vállalja el a gyártást - magyarul áron alul - ami egyébként megrendelőként jó, de végrehajtóként nem biztos, hogy az. Magyarán ez senkinek sem egészséges hosszú távon, mert megrendelőként végrehajtásban dolgozni, egyszerűen túl nagy felelősség, kontraproduktív és skizofrén helyzet. És ez a kialakult rendszer és annak felépítése tulajdonképpen változatlan volt az elmúlt években.

Mik okoz ez a rendszer a piacon?

A gyártócégek többsége ilyen piaci körülmények között logikusan nem épít saját kreatív stábot, emiatt az elmúlt tíz évben óriási munkaerőhiány alakult ki ezen a területen, nincs utánpótlás. Persze ennek nemcsak ez az oka.

Hanem?

A tévé önmagában már nem annyira vonzó egy fiatalnak, különösen úgy nem, ha látja, hogy ez mennyi feladattal, önfeladással, konkrét munkával jár. Főleg egy forgatási időszakban, mikor mondjuk, hónapokon keresztül 16 órázni kell. Ez sokakat elriaszt. Ehhez képest a fizetés az természetesen korrekt, de egy csomó más helyen ilyen fizetés mellett sokkal kevesebbet kell dolgozni, sokkal jobb munkakörülmények között. Kevesen tapadtak meg a rendszerben. És nekünk, akik régóta a szakmában vagyunk, nemhogy csökkent volna a feladatunk, ami normális lenne, ahogy idősödik az ember, hanem egyre inkább nőtt.

Én ezért jutottam arra a megoldásra, hogy a rendszer fenntarthatóságáért vissza kell adni a produkciós cégek kezébe a tartalmi felelősséget. 18 év kereskedelmi tévézés után, tapasztalva a rendszerhibákat, egy olyan produkciós céget alapítottam, ami nem csak gyártási, hanem tartalmi felelősséget is vállal a megrendelt műsorokért. Ez a cég egy olyan kreatív csapatot épít, amellyel hosszú távon működik együtt, olyan munkakörülményeket biztosítva, ami jobb, mint amit a piacon megszokottak. Az RTL-en belül nem akartam magasabb pozícióba lépni, mert alapvetően én egy tartalmi, kreatív ember vagyok, ezt szeretem csinálni. Televíziós műsorokat szeretek csinálni. Nem szerettem volna soha menedzsment tag lenni, nem vágytam igazgatói állásra.

Neked fölfele tulajdonképpen egy lépésed lett volna?

Igen. A kreatív igazgató volt a közvetlen főnököm, én alatta kreatív osztályvezető voltam. Többek között azért jöttem el az RTL-ből, mert egy fentről kezdeményezett jobbító szándékú beszélgetésnek sajnos az lett a vége, hogy rám fogták, hogy ki akarom túrni a főnökömet a helyéről. Erről persze szó sem volt. Mivel a probléma nem oldódott meg, inkább felálltam, mert így nem lehet dolgozni.

Tehát ez egy félreértés volt tulajdonképpen? Elbeszéltetek egymás mellett?

Nevezhetjük így is, én továbbra is hiszem, hogy nem követtem el hibát. Nagyon egyszerűen, kirobbant egy botrány, aminek nem volt igazi jogalapja, mert bár ő azt a pletykát hallotta, de valójában én soha nem mentem a saját főnököm, Herman Pierre Péter ellen. Pláne nem törtem a babérjaira. Ő mégis így könyvelte el a történteket, és onnantól kezdve módszeresen elkezdett leépíteni engem az RTL-ben, viszont a cégtől nem küldtek el. Ha én valóban ki akartam volna túrni őt a helyéből, és tényleg annyira hülye vagyok, hogy ezt nyíltan csinálom (és ilyen könnyen bele is bukok), akkor szerintem az lett volna a minimum, ha kirúgnak. De mivel nem így volt, nem is rúgtak ki, csak félreállítottak. Fél éven át vártam, hogy ez a dolog megoldódjon. Csak utána döntöttem úgy, hogy végül elmegyek, leginkább azért, mert eljutottam odáig, hogy szakmailag, emberileg már nem tudtam tovább tolerálni, hogy nem történik semmi.

Én más televízióba nem akartam elmenni pozícióba, és úgy éreztem, hogy az RTL-ben ezek után már nem tudnék Pierre-el együtt dolgozni. Ezt jeleztem a vezetésnek is, és - akkor még az RTL-lel egyeztetve - alapítottam egy saját gyártó céget.

Megkönnyebbültél?

Az azért lassan jön. Igazságtalannak éreztem, ami történt. Ártatlanul megvádolva lenni mindig rossz, de ne feledjük, hogy én ráadásul gyakorlatilag itt nőttem fel, a csatorna a második otthonom, családom volt. És bár, akikkel közvetlenül dolgoztam, mind mellettem voltak, sőt azóta többen követtek is engem, a közvetlen főnököm minden jogalap nélkül totálisan ellehetetlenített. Tulajdonképpen júliustól nincs műsorom. Igen, mielőtt kérdezed, megkaptam a fizetésemet, de ettől nem éreztem jobban magam. Én nem ilyen típus vagyok, aki szívesen ül otthon a bankszámláján a fizetésével. Ennyi idősen, tele alkotói energiával, dolgozni szeretnék, nem idő előtti nyugdíjazást. A média, főleg a tévé nagyon napi dolog, baromi gyorsan ki lehet pörögni a rendszerből. Én ezt nem akartam megvárni.

Nyáron dolgoztam ki a gyártócég ötletét, ami az RTL-nek gyártana, de önálló entitásként, erről szeptemberben beszéltünk is, amikor a vezetőségnek jeleztem, hogy nem tudom elképzelni a továbbiakban azt, hogy Pierre-el dolgozzak. Vidus Gabi (az RTL Magyarország vezérigazgatója - a szerk.) és Kolosi Péter (az RTL Magyarország vezérigazgató-helyettese és programigazgatója - a szerk.) egyébként nagyon jó fej módon adtak egy lehetőséget, hogy járjak ki a horvát RTL-hez és legyek kvázi tanácsadó. Erre mondtam azt, hogy oké, de mellette szeretném a saját cégemet elindítani, amit közösen Balázzsal tervezünk. Mondták, hogy persze hogyne, Balázzsal is beszéltek, ez jó irány lesz. Na, ebből egyikből sem lett soha semmi.

A Free Monkeys nevű céged ezek szerint független műsorgyártó lesz?

Igen. A szakmának egyszerűen szüksége van ilyen típusú változásra, ha hosszú távon televíziós utánpótlást akarunk kinevelni. Pillanatnyilag ez az ötlet, amibe belekezdtem, nem nagyképűségből, de valamilyen szinten egy megoldás, vagy egyfajta útkeresés a pillanatnyi problémákra és az őrületes munkaerő-hiányra. A legnagyobb gond, hogy egy tévés, amíg valójában tévés lesz, ha tehetséges is és kitartó, az öt év. Ennyi kell, hogy egy jó szerkesztő szintjére eljusson. Nagyon kevés az olyan ember, aki ötéves jó tapasztalattal rendelkezik most a piacon.

Ez egy nagyon kis piac, ahol mindenki tud mindent. Mi volt a legvadabb pletyka a távozásoddal kapcsolatban?

Rengeteg pletyka volt. Tény, hogy az alapsztori annyira megdöbbentő, hogy ez bőven adott pletykára okot. Egyet viszont tudok, bármi is történt, én sárdobálásba akkor sem kezdtem és most sem vagyok hajlandó. Bízom benne, hogy a másik fél sem fog. Éppen ezért a részletekbe nem is szeretnék belemenni, már nem számít. Most is csak azért mondom el röviden a tényeket, hogy végre az abszurd pletykákat állítsuk meg, mert tényleg vicc ami ment a piacon ezzel kapcsolatban.

A legvadabb sztori például az volt, hogy a botrány kipattanása után a folyosón összetalálkoztam  a Pierre-rel az RTL-ben, és megvertem. Aztán az is, hogy engem rendőrök vittek el az RTL-ből sikkasztás miatt. Látták, hogy rabosítva beültetnek egy autóba. Hogy a TV2-ben álltam és könyörögtem, hogy adjanak munkát. Eszem megáll. De a másik oldalról legalább ilyen extrém sztorikat hallottam, csak ezeket nem mondom el, ki tudja, hátha igazak voltak.

Az elmúlt 18 évben a piac többi szereplőjétől kerestek ajánlatokkal, hogy gyere hozzánk, az RTL-nél úgyse jutsz előrébb?

Igen. Sokszor kerestek meg a TV2-ből, az elmúlt években hatszor is, különböző pozíciókkal. Mindig nemet mondtam.

Azt szeretném leszögezni, hogy ugyan tényleg sok látványos, sikeres műsor fűződik a nevemhez, de ezeket nem egyedül én csináltam, hanem egy stáb, én csak főszerkesztő, kreatív producer stb. voltam a produkciókban, egy fogaskerék a sok közül.

Aztán amikor 40 éves elmúltam, feltettem magamnak a kérdést, hogy hány év van ebben a dologban? Meddig tud az ember kint forgatni a Fülöp-szigeteken a forró homokban 16 órát szünnap nélkül két hónapon át? Nem azért, mintha nem lennék fitt, hanem arról van szó, hogy egy idő után az ember megváltozik, ahogy idősödünk, és nem biztos, hogy az, ami simán megy 30 évesen vagy 20 évesen, az 50 évesen is megy.

A TV2 most is megkeresett?

Ahogy már említettem, az évek során többször is kerestek a TV2-től, de végül Vaszily Miklós volt az első olyan vezető, aki tárgyalópartnerként meggyőzött, és akivel egy olyan együttműködési rendszert sikerült kialakítanunk, ami mindkét fél számára ígéretes. 

Innentől kezdve te TV2-es leszel?

Látod ez egy fontos kérdés, hogy azzá válok-e, vagy sem. Az válik "TV2-essé", aki a TV2-ben dolgozik, tehát TV2-es. Nekem egyébként ez a bajom ezzel az egész piaccal és a magyarországi helyzettel: egy olyan fronton kell harcolnunk, aminek a lövészárkait nem mi ástuk ki, hanem csak beletettek minket katonákként.

Vannak a TV2-es katonák és vannak az RTL-es katonák. Akik önszántukból egyáltalán nem akarnak harcolni. De ebbe a helyzetbe hozza őket a piac. Amíg az RTL-ben voltam, az RTL oldaláról kellett tüzelni. Akik a TV2-ben voltak, azok pedig a TV2 lövészárkába kerültek, és ha én nekik is gyártok, rögtön mindenki azt mondja, hogy TV2-es lettem.

Én meg erre azt mondom, hogy ez egy szabad piac, és begyártóként annak dolgozom, akivel jobban meg tudok állapodni.

Van már egyébként a cégnek más megkeresése is?

Igen, többen érdeklődtek, és nemcsak tévécsatornák irányából. Ezen kívül is tárgyalunk több fronton, aláírás előtt vagyunk egy nagy online projektre, valamint két műsort is fejlesztünk jelenleg.

Mi az RTL előnye a TV2-vel szemben?

Sokkal erősebb a csatorna brandje. Mi is történt? Az, hogy valahogy az egész modern kereskedelmi tévézés 2001-ben elindult a Mónika show-val, aztán jött a Való Világ és szépen a több műsor, és tulajdonképpen azóta egyben van egy csapat, ami ki tudta tanulni a műsorkészítést egy jól működő tartalmi rendszerben, és együtt tudott fejlődni a nézői szokásokkal, sőt alakítani tudta. És ez a módszer nagyon jól működik.

A TV2-nek ezzel szemben a változó tulajdonosi háttér és változó vezetők miatt különböző korszakai voltak, és sosem tudott kialakulni a saját jellegzetes arculata, brandje. Sosem volt elég idejük eddig ahhoz, hogy felálljon és működjön egy igazán hatékony rendszer. De hiszem, hogy ezen lehet változtatni. 

Egy olyan kis piacon, mint ez, ahol nincs utánpótlás, egy új céget elindítani úgy, hogy effektíve a neveden kívül nincs más a Free Monkeys mögött, elég meredek. Miért jönne ide bárki is dolgozni?

Hát, több tényező miatt is. Egyrészt mert tényleg sokan ismernek a szakmában, tudják milyen velem dolgozni. Másrészt azért, mert garantálom a szakmaiságot, a versenyképes díjazást és olyan feltételrendszert, amiért megéri. Egyébként az alapcsapat már összeállt, jelenleg 13 fix ember dolgozik már nálunk, de még keresünk kollégákat. Sok lesz a munka, sok emberre van szükség, hiszen ez lesz a piacon az első olyan gyártócég, amely nagyszámú állandó kreatív szakembergárdával fog dolgozni.

Jönnek el az RTL-től hozzád?

Az RTL kreatív igazgatóságáról eddig még nem jött el senki, de ez így van jól. Az RTL-ről tudni lehet, hogy kevés konkrét RTL-es dolgozik a csatornánál. A tévés produkciókban külsős szerkesztők dolgoznak. Természetesen beszéltem pár tapasztalt szerkesztővel, sokan maguk jelentkeztek, hogy állapodjunk meg most rögtön, jönnek. Ennek persze nem mindenki örült. Na most, vagy hiszünk a szabadpiacban ebben az országban, vagy nem.

Ha egy nagy csatorna azt gondolja, hogy azok az emberek, akik a környezetükben dolgoznak, azok az ő emberei, az csak akkor igaz, ha valakit alkalmaznak. Ha nem, ha valakit csak projektre kérnek fel, azok az emberek eldönthetik, hogy hol akarnak dolgozni és kivel.

Én azokkal ültem le tárgyalni és egyeztem meg, akikkel szerettem és tudtam dolgozni az RTL-es időszakban, és akiket szakmailag jónak tartok.

Hány emberrel dolgoztál korábban együtt a 13-ből?

Majdnem az összessel.

A hagyományos gyártás mellett az online műsorokat említetted, és a formátumfejlesztést. Hosszú távon melyikre lehet építeni?

A formátumfejlesztésre. Szerintem annak kifejezetten nagy lehetőségei vannak, mert mi magyarok tudunk valamit: kevés pénzből csinálni valami látványosat. Ez a fajta kreativitás egyedi, mert úgy tudunk nyugat-európai színvonalon műsorokat készíteni, hogy a költségvetésünk például egy német műsor egytizede. A színvonalat nem a nagyszabású költségvetésből érjük el, hanem jó ötletekkel. Az elmúlt 20 évben annyira el voltunk mindig foglalva az adott produkciókkal, hogy nem volt idő fejleszteni, pedig lettek volna ötletek.

Az egyik ilyen furcsa fejlesztés egyébként, ami abszolút egy saját kósza, beteg ötletből származott, a Benkő feleséget keres volt. Volt elődje, persze, de azt mi találtuk ki, milyen legyen ez napi kiadásban. Hány nap alatt forgatod, milyen fordulatok vannak benne, hogy bonyolítod le? Az teljesen más, mint egy hetente jelentkező műsor esetében, ahol egy epizódot 3-4 napig forgatnak.

Persze, hogy nem mi találtuk fel a Survivort. De mi voltunk azok, a magyarok, ez a csapat, aki először meg tudta valójában jól működőképesre csinálni a napi Survivort. Ezt így kitalálni és ott lebonyolítani, komoly feladat volt.

És nem azért csináltuk úgy, mert azt gondoltuk, hogy ez a legjobb megoldás, hanem azért, mert ezen a piacon, egy ilyen műsor úgy rentábilis, ha nem 13 hanem 35 epizód forog belőle.

Mi az a formátum szerinted, ami nincs a magyar piacon, de kéne?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, inkább átfogalmaznám, mi az, amiről tudjuk, hogy működik, és amiből több kellene? Tökmindegy, mi a formátum neve, szerintem, ami Magyarországon ma a képernyőn működik, és amiben erősíteni lehet, az az olyan napi, történetalapú televízióműsor, ami tényleg az alapvető emberi kérdésekkel foglalkozik. Történetalapú napi reality alatt értem Survivort, de a Nyerő Párost is. Ami egyszerűen egy csomó gondolatot ad, és amiről másnap szívesen beszélgetsz az ismerőseiddel. Mert szerintem a klasszikus tévés produkciónak az a nagy előnyük, hogy a benne látottakat meg akarod beszélni a körülötted lévő emberekkel, ugyanis valamilyen gondolatot elindított benned, valamilyen dolgot felfedeztél magadban.

Mi kell ahhoz, hogy a céged sikeres legyen?

Nagyon fontos, hogy hosszú távú, megbízható, és kölcsönösen előnyös együttműködésed legyen egy nagy tartalmi megrendelővel. Ezt a mi esetünkben a TV2-es megegyezéssel úgy gondolom, megalapoztuk. Emellett maga az a tény, hogy műsort gyártunk a TV2-re, izgalmas feladat, amit nagyon várok. Ha jól csináljuk, reális esély lehet arra, hogy a szórakoztató műsorok terén kiegyenlítődjön a különbség a két nagy csatorna között. Ezért is jött létre ez a megegyezés, ami pont azt garantálja, hogy a megszokott rendszertől eltérően a begyártó, külsős cégnél van a kreatív felelősség, abba a megrendelő, jelen esetben a TV2, nem szól bele.

Más tévéknek gyárthat a céged a TV2 mellett? Teljes a függetlenséged?

Hosszú távú keretszerződést kötöttünk, a magyar piacon megszokottnak számító feltételekkel. Gyárthatok más tévéknek is, de az RTL-nek, pontosabban a reklámidejüket az RTL Magyarországhoz tartozó R-Time-on keresztül értékesítő tévéknek nem. 

Ezt hosszú távra előnyösnek tartod? Vagy a magyar piac az csak egy kis szelet?

A hosszú távú sikerhez a külföldi érvényesülés is nagyon fontos. Ha ismered a szakmát, ismered a nemzetközi trendeket, vannak kapcsolataid külföldön, jól beszélsz angolul és elég bátor vagy, akkor simán, mint bármilyen más startuppal, egy műsorstartup-ötlettel is túl tudsz jutni a határon, ez csak a saját ötleteden és az elszántságodon múlik. Én ebben kifejezetten hiszek. Ebben egyébként tud fejlődni ez az ország. Célomnak tekintem, hogy külföldi piacokra is betörjünk ötletekkel vagy műsorokkal. Ahogy az izraeliek megcsinálták: az elmúlt tíz évben a semmiből váltak az egyik legmeghatározóbb formátumfejlesztő országgá. Egy pici országból. Vagy a hollandok már sokkal régebben. Ezt szerintem meg lehet csinálni. Ilyen tekintetben a nemzetközi piac is sokkal liberalizáltabb, és nyitottak az ötletekre. Annyi felület van, annyi platform, nagyon sok tartalom szükséges, amivel meg kell tölteni. Itt igazából egyszer kellene nagyot ütni, és utána az embert már jegyezni fogják, mint tényezőt. Hiszek benne, hogy igazán sikeres akkor tudsz lenni, ha amellett, hogy jó vagy, valami újat, mást tudsz mutatni az adott piacon. Ezért szeretnék a gyártócégek piacán valós újítást, ezért hoztam létre egy kifejezetten tartalomcentrikus, kreatív tartalomgyártó és fejlesztő céget.

(Borítókép: Bődey János / Index)